A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

annyi más kitűnőség között Basilides Máriát, Bartók Bélát is szerepeltette nagy sikerrel.

7 Mindezt csak azért említem, hogy igazoljam: a földrajzi távolság, a vidéki lét nem akadályozott bennünket az egyetemes szemléletre törekvésben. Amit Gulyás Pál írt Debrecenből: „Itt fekszik a Tiszántúl, benne pihen a Dunántúl", megfordítva is érvényesült: mi, dunántúliak a debrecenieket magától értetődő szövetségeseknek tekintettük. így került Fazekas is, én is, a debreceni szellemi élet vérkeringésébe, lettem Gulyás Pál ajánlására az Ady Társaság tagja, s lett Mata János segítőtárs a pápai fiatalok programjának kialakításában, így került az Irodalmi és Művészeti Társaság kiadványtervezetébe Passió Humana című fametszetsorozata. Mata hozzáfogott a sorozat elkészítéséhez, s rövidesen a posta már kézbesítette is a „nyomtatvány"-lapokat, aminek a levonatokat a művész nevezte a csomagolópapíron. A sorozat címlapjáról különlevonatot is küldött, kézzel merített régies papiroson, amelynek bordazata több száz évet zárt magába. 12 fametszetet terveztünk, s a kiadványt 6, 12 és 20 pengős áron akartuk forgalomba hozni, illetve Mata ezeket az árakat javasolta. A forgatókönyvet is megküldte, kézzel színezett címlappal s belül további három metszettel: Panis, Servitus és Mors címeket vésve az egyes metszetekbe. — A Panis házaspárt ábrázol, lábuk előtt az elmúlás lángoló koponyájával, jobbról is, balról is egy-egy kisgyerek. A férfi és a nő egybekulcsolt kezében erőteljesen nagyított búzakalász, a kenyér jelképe, ami nélkül élet nincs. — A kézzel színezett Servitusban az érzékiséget jelképezte: női akt előtt térdeplő férfit, balról a háttérben egy fuvolázó fiút, jobbról egy öreganyót homokórával, balról a háttérben vár tornyokkal. — A Morsban a Panis házaspárja búcsúzik az élettől, megöregedve, kettejük feje fölött kiaszott koponya, az előtérben jobbról is, balról is egy-egy csonkig égő gyertya. — Erőteljes vonalak és foltok alkotják a rajzot, jeléül annak, hogy a művész bírja mondanivalóval, jelképes erővel, és a közhelyszerű motívumokba is életet képes lehelni. — A fedél tervén is házaspárt látunk, ez esetben egymás felé fordulva, mintegy megértést és megbocsátást kérve a közös szenvedésekért, egyúttal bátorítást is sugallva egymásnak a halál ellen. A Mata házaspárt jelképezi ez a metszet is, mint annyi más, mert Mata gyakran örökítette alakjaiba családtagjai vonásait. Ezen a metszeten is elöl a kis Mata Jancsi látható pucéran, arra utalva, hogy így indul neki az életnek minden ember. A háttérben egy óriási hébert tartó férfi látható, jobbról ismét egy homokórás asszony, bár ez utóbbi kiléte inkább csak föltételezés, mert férfinek is elnézhető. A háttérben bástyatornyok. A formátum négyzetes, s az 56x57 mm-es nagyságú metszet fölött a fölírás: PASSIÓ / HUMANA — két sorban, a metszet alatt pedig: Debretzen / MCMXXXVII — olvasható (az elválasztójelnek megfelelően) ugyancsak két sorban. A Mors után az Esti óra című versét közölte ezzel a dedikálással: „Bebizonyítandó, hogy én mennyire nem fametsző vagyok, és hogy ez csak rámfogás íme Rezsőké vedd legutolsó versezetemet."

8 Az Irodalmi és Művészeti Társaság azonban nem tudott kibontakozni. Megjelent tőlem a Misztótfalusi Kis Miklós című tanulmányom, kiegészítve Pápai Páriz Ferenc Életnek könyve... című versezetével, Iscserekov András fametszeteivel, továbbá a társaság neve alatt Fazekas Mihály Élni akarok című verskötete, szintén Iscserekov metszeteivel. Mindkettő a jó nevű Pápai Főiskolai Nyomdában készült, 1937-ben, az utóbbi már a társaság nevével a címlapján, de ennél tovább nem jutottunk. Mindegyikből nyomtattunk 20-20 számozott példányt, finom famentes papiroson, a szerző, illetve a költő és a fametsző aláírásával. Fazekas bibliofil példányai csinos fél vászon-kötésben. A társaság nem akart nagy létszámú közösség lenni, inkább afféle kovász a színvonalasabb szellemi élet érdekében. Tulajdonképpen hárman voltunk helybeliek: Fazekas Mihály, a költő, Istenes-Iscserekov András, a Kép7 L. Horváth Elek: Bartók Béla Pápán. Pápai Hírlap, 1937. február 27. 8 Közreadtam a Debreceni Déri Múzeum 1965-ös évkönyvében. 341. 410