A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Szíj Rezső: Mata János (1907–1944)

klasszikusokkal és a 24 füzetből álló Monumenta Literarum I—

II. sorozatával. Az ennek nyomán kialakult kapcsolat hatására bekerült kiadói programunkba egy tanulmány terve „A szép könyv stíluselemei"-ről. Ezt nekem kellett volna megírnom, de máig sem készültem el vele, miközben e témakörből annyi egyéb cikkem, tanulmányom megjelent. A sorozatba szántunk egy — eredeti gyűjtésű — népdalokat tartalmazó naptárt Kerényi György összeállításában, Dunántúli zsebkönyv címmel. Ez utóbbi anyaga nyomdára készen meg is érkezett. Szerepelt a programban egy képeskönyv Pápáról, ez Istenes-Iscserekovnak a városról készülő linó- és fametszeteit ígérte az olvasónak. És végül fölvettük a tervbe Mata János Passió Humana című fametszetsorozatát is. A társaság működése elgondolásunk szerint nem korlátozódott volna csak Pápára, úgy, mint a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma Szegedre. Bár ami azt illeti, az sem volt olyan tömören szegedi, mint ahogy neve után gondolná az ember, hisz az első hullám tagjai hamarosan szétszóródtak, a Szegedi Kollégium jóformán csak névleg létezett.

5 Az Irodalmi és Művészeti Társaság Pápán ennyire sem juthatott, az okokat aligha kell magyaráznom. A város többek közt két jó hírű gimnáziummal, két tanítóképzővel és egy teológiai akadémiával dicsekedett, de mindez együttesen sem pótolta az egyetemet s annak termékeny lehetőségét. De gondoltunk olyan szellemi erők tömörítésére, akik bármely pontján éljenek is az országnak, egyetemes szintű kultúrértékekkel tudnak hozzájárulni tervezett irodalmi és művészeti munkánkhoz. A fametszet azokban az években virágzott hazai művészetünkben a legerőteljesebben, s annak egyik vagy talán legfontosabb központja éppen Debrecen.

6 Érthető, ha a már ismertetett személyes kapcsolatok révén a város grafikája vonzott bennünket, így esett választásunk Mata Jánosra. Ezekben az években a népzene mint mozgalom óriási erővel ívelt fölfelé, a társadalom minden rétegét egyre jobban átjárta, természetes hát, ha népdalos naptárra gondoltunk mi is, nem utolsósorban a Szegedi Fiatalok Kis kalendáriumának hatására. Az irodalom népi iránya — Németh László, Veres Péter, Gulyás Pál, Sinka István, Kovács Imre stb. stb. — ugyancsak olyan széles távlatot nyitott előttünk, amelybe Kerényi Károlytól Sinka Istvánig Európa és Magyarország fő szellemi áramlatai mind belefértek. — Hívásunkra megfordult Pápán Erdélyi József. Betiltott kötetéből — Fehér torony (1938) — sokat eladtunk, mire elkobozták, ő 1927 körül Az Est című napilap tudósítójaként lakott a városban, e réven is vonzódott Pápához. Felesége valamikor abban a szobában tanította az óvodásokat, amelyben később a mi családunk lakott. A ház gádorában megtaláltam Erdélyinek egy nyírfa keretben lévő akvarelljei, máig is őrzöm. — Sinka Istvánt nemcsak olvastuk, hanem hívtuk is Pápára, majd amikor jövetelét kénytelen volt lemondani, anyagilag támogattuk. — 1938-ban kapcsolatot kerestünk a Kalevalát fordító Vikár Bélához. Az ő szívessége folytán jutottunk az 1935-ben — mindössze 300 példányban — megjelent, de már nem kapható jubileumi Kalevala-fordításhoz. Nemcsak olvasói, hanem terjesztői is lettünk Gulyás Pál Út a Kalevala felé című tanulmányának. Ez az Ady Társaság kiadásában jelent meg 1937-ben, miután előbb a Válaszban is olvashattuk. Ennek a tanulmánynak komoly része volt abban, hogy Pápán finn—magyar szemináriumot létesítsünk. Ez akkor föltűnő nagy létszámú hallgatóval hónapokon át igen jól működött. Jó nevű helybeli és vidéki előadók is szívesen tartottak előadásokat. Visszapillantva a múltra s összevetést végezve a jelennel, a városi Jókai-kör működését ma korántsem látom olyan konzervatívnak, mint ifjú fővel, a helybeli Közművelődési Egyesületről nem is beszélve, amely ha működése időnként el-ellanyhult is, előadóestjein 5 L. Csaplár Ferenc: A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma. (Bp., 1967.) — Szij Rezső ismertetését: Alföld, 1968. 3. sz. 82—84. 6 L. erre vonatkozólag: Szij Rezső: A debreceni bibliofília 1920—1944 között. In: A debreceni Déri Múzeum évkönyve 1965. 329—362. 409