A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)
Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály
bár — közlése szerint — neki tulajdonítják a nagybányai templom homlokzattervét is, de erre biztos adatunk nincs. Ez az ismertetés a tervezés körüli bizonytalanságot, ha lehet, még tovább növelte. 12 Ismerve a két templom létesítésének idejét, amely szerint több mint tíz évvel korábban indult meg a nagybányai templom építése, még a városukat szerető debreceniekben is némi bizonytalanságot ébreszthet az eredetiség tisztázásának gondolata az építés körülményeinek tüzetes megvizsgálása nélkül. Most megkísérelem felkutatni és előtárni azokat az adatokat, amelyek alkalmasak e bizonytalanság eloszlatására, és talán elősegítem vele egy esetleges további kutatómunka könnyebb kibontakozását. Még 1769-ben villámcsapás következtében kigyulladt és teljesen leégett Nagybánya jellegzetes ősi erdélyi református fatemploma. Hosszú időn keresztül romokban állott az épület a császári tiltó rendelkezések miatt. Csak a türelmi rendelet megjelenése után, 1792-ben kezdhették el az újjáépítést, de most már téglából, állandóbb jelleggel. Építéséhez az erdélyi gróf Teleki család és több tehetősebb földbirtokos nyújtott hathatós segítséget, mert az aránylag kis lélekszámú nagybányai egyházközség anyagi ereje egy ilyen nagy építkezésre igen szűkösnek bizonyult. Minthogy főleg a gyűjtésre támaszkodó építési költség igen lassan folyt be, a templomépítés nagyon elhúzódott, és az egyhajós épület torony nélkül csak 1809-re készült el oly mértékben, hogy augusztus 20-án az istentiszteletet benne elkezdhették. Ha az előbb rögzített időpontokat vizsgálat alá vesszük, akkor kevés a valószínűsége annak, hogy a templom tervezését Péchy végezte volna, mivel abban az időben még katonai feladatok megoldásával volt elfoglalva. Tudjuk, hogy mint mérnökkari főhadnagy 1788-ban részt vett a törökök elleni harcokban, majd 1794-ben már a franciákkal harcol, ahol fogságba esik. Talán érdektelen is a tervezés szempontjából, hogy a templom felszentelésének napján Péchy Mihály ismét a franciák fogságában volt. A felszentelés idején még csak ideiglenes prédikálóhelyet állítottak fel a templomban, mert a jelenleg is használatban lévő, véglegesen beépített szószéket csak az egyházközség anyagi erejének gyarapodásával készíthették el az akkor létesült debreceni Nagytemplom szószékének 1819. évi beállítása után. Ugyanis itt is a helyhez alkalmazva hűen lemásolták a Kiss Sámuel által készített nagytemplomi szószéket. A Tiszántúli Egyházkerülethez való tartozás bizonyságául a szószék homloklapjára kifaragták Debrecen város bárányos, főnixmadaras, domborműves címerét, mivel a türelmi rendelet megjelenése után a református egyház Debrecen város címerét fogadta el saját címeréül. De nemcsak a szószéken, hanem a templom belső falán is megtalálható még napjainkban is a bekeretezett egyházi címer. A nagybányai református egyházközség a templomépítés idején a Tiszántúli Református Egyházkerület vonzásköréhez tartozott, amelynek a központi székhelye Debrecen volt. Lelkészei rendszerint debreceni kollégiumban tanultak, mint a templom felszentelését végző Kiss esperes és Villás János egykori helybeli lelkész is. így a lelkészekben az akkor épülő debreceni Nagytemplom építése körül kavargó viták és azok eredményei elevenen éltek. Érthető, ha saját parókiájuk toronyépítésénél az ott szerzett tapasztalatokat és ismereteket értékesítették. Bár a Debrecen és Nagybánya közötti távolság még légvonalban is meghaladja a 120 kilométert, a nagy hasonlóság a templom belső kialakításánál az anyaegyház vonzásával könnyen magyarázható. De ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy Péchy Mihály szülőhelye, Fejérszék, ahol családi birtoka is volt, Nagybányától alig 20 kilométerre fekszik, s így az akkor fennálló egyházi rendelkezések alapján Péchy a nagybányai egyházhoz tartozott, elképzelhető, hogy a templom építése közben tanácsát mint tehetős egyháztagét és építészét közvetlenül is kikérték, bár erre semmi bizonyítékunk nincs. Itt le kell rögzíteni, hogy a felkérésnek annál inkább nem lehetett akadálya, mivel Péchy Mihály a tervezést önzetlenül végezte, amint az kitűnik a debreceni egyház vezetőségéhez küldött — már korábban 12 Szentkirályi Zoltán: Péchy Mihály munkássága = Építészet, 1951. 9—10. sz. 399
