A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

ismertetett — leveléből. így helytálló lehet az a nagybányai templomban kifüggesztett feljegyzés, hogy a templom homlokzati kiképzéséhez Péchy tervet készített. A nagybányai református egyház anyagi lehetőségeinek javulásával 1836-ban épült fel a jelenlegi alakjában a torony, 17 évvel Péchy halála és 15 évvel a debreceni Nagytemplom tornyainak elkészülte után. Első meglátásra a két torony kialakítása teljesen megegyezik (13. kép). Méretarányuk is ugyanaz. A másolás ténye kétségtelen, de a nagybányai torony homlokzati kiképzése erősen provinciális jellegű. A párkánytagozatok tisztasága már hiányzik. Elmaradt a toronyablak mellvédjének a ballusztersora, és ez a toronynak leegyszerűsített megjelenést kölcsönöz. Valószínűleg a templomtest külső homlokzatának egyszerűbb kiképzése indokolta a torony díszítésének visszatartását. A toronysisakban elhelyezett óralap keretezése némileg eltér az eredetitől, és a palmettákkal díszített csüngő száraival a provinciális barokk stílus maradványainak behatására emlékeztet. A római számos óralap mindenben egyezett a debreceni eredetivel, amelyet Debrecenben a Nagytemplom 1926. évi felújítása alkalmával változtatták meg arab számokra hosszas vita után. Fentiek alapján kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a nagybányai református templomtorony provinciális egyszerűsítésekkel létesített másolata a debreceni Nagytemplom tornyának, amelyben visszacseng a nagy alföldi város nyugalmat és méltóságot árasztó hangulata. Közel szülőhelyéhez őrzi Péchy Mihálynak, egykori egyháztagjának egy új, nagyvonalú klasszicista templomról álmodott nemes gondolatát. A Péchy Mihály nevével kapcsolatba hozott kolozsvári Magyar utcai kéttornyú templom az építési iratok mellett elfekvő eredeti tervek alapján megállapíthatóan helyi mesterek tervezési munkája, amelynek építését 1828-ban kezdték el, jóval Péchy halála után. Alaprajzi megoldása, központi terének a kialakítása kétségtelenül a debreceni Nagytemplom alaprajzának felhasználásával készült. A központi templomtér boltozatát hordó sarokpillérkötegek golyvás párkányfejezetei mindenben a debreceni megoldásra emlékeztetnek. Külső formájában a szélesen álló két torony térbeli megjelenése a közbezárt timpanonnal koronázott főhomlokzattal mindenben a Nagytemplom visszacsengése. A fedél eltakarását szolgáló timpanon feletti pártafal a két torony között itt már szinte szerves szerkezeti részévé vált a templomtestnek, és az építéssel egy időben létesült. A Nagytemplom főhomlokzatával ellentétben itt a timpanont a sarkokon ugyan két-két páros féloszlop hordja, de közbül már nem négy, hanem csak két féloszlop létesült. A tornyok külső megjelenésre már elütnek a debrecenitől, mert a félgömblezárás helyett teraszos tűzőrkörüljárót alakítottak ki, és csak egy kisméretű, lámpásszerű toronyvégződés épült félgömbsisakkal. A templom tervezésében kétséget kizáróan felismerhető Péchy nagyszerű elgondolása, a klasszicista Nagytemplom hatása. Bíró József az Erdélyi kastélyok című könyvében megemlíti, hogy „koronkai Toldalaghi" könyvtárban, jelzetlen kriptatervek mellett a gyékényesi kriptához és egy mulatóházhoz készített alaprajzokat s terveket is találunk, amelyeket Péchy Mihály, a magyar klaszszicizmus építészetének nagy mestere készített; kísérőlevele 1806. december 2-án Szebenben kelt.

13 Sajnos ezeket a terveket nem ismerem. Felkutatásukkal és közlésükkel csak gazdagodna Péchy Mihály munkásságának ismerete. A debreceni egyháznak, illetve a város vezetőségének Péchy Mihállyal való szorosabb kapcsolata 1808—1809 fordulóján hosszabb időre megszakadt, mint azt a leírásból is láttuk. Ezt követően annyit tudunk róla, hogy a győri sikertelen várvédelem után a következő évben már ezredes, majd 1813-ban tábornoknak lépett elő. 1815. június 2-án nyugdíjba ment, és visszavonult birtokára, Fejérszékre, s itt élt haláláig. A Tudományos Gyűjtemény című folyóirat 1819-ben a „Kihalt Tudósok és írók" című rovatában így emlékezett meg haláláról: ,,E' f. e. Febr. 12-kén egy jeles Előjáróját vesztette el a' Magyar Hadi Sereg, mert az nap 13 Bíró József: Erdélyi kastélyok. (Budapest, 1943.) 187. (Jegyzetek és források cím alatt.) 400