A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

elkészülte után vált az egyház vezetősége és a város lakossága előtt igazán nyilvánvalóvá, midőn a fentebb említett űrt a két torony között az enyhén megemelt háromszögpárkány, a timpanon felett jelentkező fedél nemhogy pótolta volna az elmaradt kupola tömege helyett, hanem zavaró hatásával még tovább rontotta a templom városképi megjelenését. Ezért az egyház vezetősége a két torony között, a timpanon felett Köhler György terve alapján 1825-ben egy kővázákkal díszített pártafalat építtetett a fedél takarására. Tervén e szerkezetileg teljesen indokolatlan, tisztán díszítő jellegű változtatást Péchy már nem láthatta, mert az jóval halála után történt. Ezen pártafal alkalmazása is azonban, mint több más szükségmegoldás az építés folyamán, a későbbiekben országunk különböző területein követésre talált, ami azoknak alkalmasságát igazolja. A fentebb ismertetett 1808. december 21-i utolsó levelét követően Péchy azonban nemcsak a terveinek megvalósulása körül érzett csalódása miatt vonult vissza az építkezés további irányításától, hanem az életkörülményei is úgy alakultak, hogy egy időre katonai hivatása foglalta le. Ugyanis elhagyva Nagyszebeni, ahol Erdély erődítményeinek térképezésével és építésével foglalkozott, a bécsi Hadtörténelmi Levéltár adatai alapján Péchy Mihályt a napóleoni háborúban 1809 nyarán Győr várának védelmére rendelték ki a franciák támadása ellen. Az ostrom június 15-én indult meg a vár ellen, és a 22-én kezdődött kétnapos bombázás után a hiányos hadianyag és kevés létszámú őrség miatt Péchy, aki — a feljegyzések szerint — „egyáltalyában kevés szavú és kevés főhajtású férfiú volt; oly férfiú, ki magát komolyságba zárta és hajthatatlan vasérzékű volt", 24-én a vár feladására kényszerült.

11 Az őrséggel együtt a franciák hadifogságába került — már másodízben —, és csak szeptember 8-án szabadult ki — becsületszóra — fogolycsere útján. A kivitelezések körül keletkezett sok vita és a győri sikertelenség bizonyára Péchynek kedvét szegte, és ha lehetett, még inkább befelé fordult, magába zárkózott. A kollégium tervezésével kapcsolatban küldött utolsó levelét követően — amelyben már a nagy auditórium fedését ő is „stukatúrával" javasolja készíteni —a Nagytemplomhoz hasonlóan tovább nem vesz részt az építkezés irányításában. Csak mintegy tíz év múlva halljuk ismét rövid időre a hangját, amikor Debrecenben is járt, és néhány javaslatot tett az építéssel kapcsolatban a konzisztórium által hozzá intézett kérdésekre. így 1818. április 5-éről van egy levél Péchytől, amelyben az egyház kérdésére válaszol. Ebben megírja, hogy mind a kollégiumra, mind a Nagytemplomra változatlanul javasolja — mint 14 évvel ezelőtt — villámhárító felszerelését. „Én Tavaj Debreczenben lévén — írja levelében —, akartam ugyan, de megfelejtkeztem a Collégiumra nézvén valamit jelenteni, a mi a fűtést illeti"... Eszerint Péchy 1817-ben kétséget kizáróan megfordult Debrecenben, de hogy milyen hatással lehetett rá megvalósuló terveinek látása, azt nem tudhatjuk. Az bizonyos, hogy 1817-ben már használatba vették a kollégium épületét, mert nehéz fűthetőségéről panaszkodnak Péchynek, ki aztán központi fűtés készítését javasolja, amelynél a csövek beszerzésére és megrajzolására is vállalkozik, „ha előtte Debreczenben eránta conferentiázhatnánk". Ez a megnyilvánulása ékes bizonyság amellett, hogy minden vita ellenére a konzisztórium nem szűnt meg Péchy iránt mint gondos tervezőről érezni, és ő sem fordított véglegesen hátat a konzisztóriumnak, illetve Debrecennek, bármilyen mélyek is voltak néha a kivitelező és tervező között kialakult viták. A napóleoni háborúk okozta áremelkedések miatt —- ha lehetett —• még súlyosabb anyagi helyzetbe került az egyház, és így az épületek befejezésénél minden lehetőt elkövettek a takarékosság érdekében. A Péchy által oly nagy gonddal tervezett kecses formájú lépcsőszerkezet helyett robusztus téglaoszlopokra szerkesztett hatalmas téglaboltozatokból álló orsótér létesült, a kő helyett tölgyfa lépcsők befogadására, amelyek napjainkig szolgálnak a sok viharos időt látott épületben. A pénztelenség oda vezetett, hogy a kollégiumnak csak a déli homlokzatát készítették el mindenben a Péchy Mihály terveinek megfelelően, míg a töb11 Sz. Kun Ágota i. m. 394