A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Művészettörténet - Sápi Lajos: Péchy Mihály

bi homlokzatot leegyszerűsítve, az udvarit pedig teljesen simára vakolták le. A mintaszerűen szerkesztett klasszikus déli homlokzat és az udvari sima falfelület között mutatkozó ellentmondás az építés körülményeit nem ismerő szemében érthetetlennek tűnhet. Ezért az épület homlokzatára az 1860-as években végzett nagyobb tatarozás alkalmával nem a Péchy Mihály általjavasolt: SCIENTIIS ET BONIS ARTIBUSjelmondatot, hanem a történés valóságát tükröző: A HELV. VALLÁSTÉTELT TARTÓ MAGYARORSZÁGI EKKLÉSIÁK ÉS JÓLTEVŐK ADAKOZÁSÁBÓL ÉPÜLT MDCCCIII-TÓL MDCCCXVI-IG feliratot vésték a főpárkány képszékébe. A tervező és kivitelező között 1808-ban lezajlott vita után Rabi a Nagytemplom építését a Péchy utolsó tervének figyelembevételével végezte. így az elkerülhetetlen változásoknál általában alkalmazkodott a tervező által lefektetett új stílus előírásaihoz. A visszamaradt elszámolási iratok tanúsága szerint 1809. szeptember 2-án már megtartották a bokrétaünnepélyt, amikor a sors szeszélye következtében Péchy éppen a franciák fogságában volt, vagyis ezen a napon érték el a templomfalak végső magasságát, a koronázó főpárkány felső szintjét. A templom központi terét lezáró gömbsüvegboltozat azonban csak 1814-ben készült el. A nyugati torony 1818-ban, míg a keleti csak 1821-ben fejeződött be. Időközben az elhalt Rabi Kornél helyett a templom befejező munkáira 1821-ben az özvegyével, Nagy Juditával és annak pallérjával, Köhler Györggyel kötött az egyház vezetősége szerződést, de ez már a templom végső kialakulására semmit nem jelentett. A külső munkáktól függetlenül a belső berendezés előbb készült el, és 1819. november 14-én megtartották az első istentiszteletet az új templomban. A szószék terveit Kiss Sámuel kollégiumi rajztanár, a kollégiumban működő városi „Rajz Oskola" tanára készítette, aki Péchy tanácsára a kollégium támogatásával műszaki tanulmányokat végzett 1805—1809 között Bécsben. A Nagytemplom szószékének a tervét a bécsi Dorother u. 16. szám alatti református templomban lévőnek a mintájára készítette el az itteni helyhez alkalmazkodva, amely rá igen nagy hatással volt. Kivitelezését a pesti Vogel Sebestyén Antal, az ország akkor legjobb asztalosának üzeme végezte. Ha összehasonlítjuk az elkészült templom épületét, tornyát Péchy utolsó tervével, akkor a kupola elmaradásán kívül kevés lényeges változást találunk. A templomtest koronázó főpárkányának a magasságáig, de még a homlokzatot lezáró háromszögpárkány kialakítása is a tervvel egyező. Itt lényeges eltérés a timpanon hajlásszögében észlelhető, mivel a kupola elmaradása miatt a kivitelezés során a létesítendő magas fedél takarására azt kissé megemelték. Az eredeti enyhe hajlású timpanon kétségtelen kellemesebb megjelenést biztosított volna a homlokzatnak. A torony építésénél már több változás észlelhető. Itt az építés során figyelembe vették a toronyban elhelyezett helyiségek rendeltetésszerű használhatóságát, és így a szükséges belső magasságok biztosításával a külső méretek megnövekedtek, a torony magasabb lett, de ez a kupola elmaradása miatt a templom megjelenésére kedvezőbben hatott. A nyugati toronyban helyezték el a nagyméretű Rákóczi-harangot, mely betölti az egész torony belső harangterét. A több mint harmincmázsás harang tartószerkezete, a korona olyan nagy méretű, hogy az elhelyezésére létesített helyiség belső magasságát növelve, megvilágítására még további két-két kis ablakot helyeztek el a hosszúra nyúlt ablakszemöldök zárókövének két oldalán. Ez az eredeti terven nem szerepelt. Magasabb lett a toronyfalat lezáró íves párkány felett kialakított toronysisak dobrésze is, mivel itt helyezték el a tűzfigyelők őrhelyiségét, és a négy égtáj irányába kitekintésre alkalmas ablakokat nyitottak. Ez a változás azonban a toronysisak külső megjelenésére kedvezően hatott. A bronzlemezzel fedett sisakrészt, amelyben az óralapok helyezkednek el, beboltozták. Elkészült a toronyablak mellvédjébe tervezett balluszter, valamint a félköríves lezáró szemöldökpárkányban feltüntetett kagylópalmetta is. Később a Köhler által létesített pártafal kialakításánál már figyelembe is vették ezeket a díszítőelemeket, és annak lezárása ha395