A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

II. „Pénzereje a társulatnak 1885. január 1-én: a) a gőzmalmi tőke 6863 frt 51 kr. b) takarékpénztári betét 224 frt 52 kr. c) készpénzben 22 frt 49 kr. 7110 frt 31 kr. A gőzmalom társulat, — mondhatom, — az apja az emlékkertnek, kezdettől fogva mindeddig fenntartott atyáskodását annyira kiterjesztette, hogy a nálla levő tőkének a kamatját 1874. január 1-től fogva mindig 8 százalékkal fizette. Sikerült ugyan e tárgybeli desperált kérelemre megnyernem, hogy még erre a folyó évre tartsa fenn a gőzmalom társulat eddigi grátiáját; de a jövő évre már bizonyos, hogy csak 6%-ot ad, sőt a mint jelezte, meglehet 4%-ot fog adni. Eképp a kerteket a meglevő vagyonból koránt sem lehet fenntartani; maga a kertészek év-, illetőleg tiszteletdíja sem fog kitelni, nem az, hogy a napszámokra, a mindig rongált vasrácsozat, zárak, víztartó medence, ülőpadok stb. újítására pénz lenne. III. Ily állásában a dolognak az ős gyűlésnek határoznia kell a felett: 1. Megoldottnak tekinti é az ősgyűlés azon programmot, hogy helyi érdekű emlékeknek hely készíttessék vagy nem, ehhez képest megmarad-é az Emlékkert társulat, mint ilyen továbbra is; megtartja-e a kerteknek ezek létesítése által szerzett jogát, s elvállalja-é ezeknek fenntartási, gyarapítási terheit vagy nem? 2. Ha igen: válasszon elnököt, választmányt, s egyéb szükséges személyzetet (jó akadozó egyénekből). 3. Vegye kezéhez a számadásokat, jelenleg a Collegium könyvtárában őrzött jegyzőkönyvet, és a kerthez tartozó ingóságokat. 4. Ellenkező esetre, ha meggyőződött a felől, hogy a város elöljárósága oly sikerrel munkálja a város szépítését, miszerint nincs többé szükség egyeseknek e téreni gyámkodására, a várost, mint különben is e telek tulajdonosát, kínálja-é meg a maga beruházásaival és tőkéjével, vagy másként rendelkezik vele? IV. A mennyiben a Csokonai szobor pénztárának is 1920 frt. 03 kr. tőkéje van a debreczeni takarékpénztárban, erre nézve is szükséges határozni. Ezen meghívást csupán saját nevemmel azon okból teszem, mint a tiszti karból egyedül én maradtam életben; teszem pedig oly módon, hogy mivel az emlékkert társulat egy alkalommal az általános részvét örömében minden embert, ki bármely csekély adománynyal járult, a társulat tagjának proclalamálta; olyan jóravaló ember pedig nem volt ki valamit ne adott volna: meghívókat tehát nem küldhetek anynyi ezer embernek, hanem meghívó nélkül méltóztassanak megjelenni mindazok, a kik az emlékkertre és Csokonay szoborra adakoztak, valamint szép lenne, ha az újabb nemzedék, és a város újabb lakossága is érdekelné magát ezen közvagyonná vált tárgyban és megjelenni szíves lenne. Debreczen júl. 12-én 1885. Tóth Antal mint az emiékerttársulat mindenese." Tóth Antal többször és találóan nevezte magát a társulat mindenesének. A munkatársak rendre elfogytak mellőle, s nemcsak a kertek, hanem a szobrok s maga a társulat minden gondja-baja hosszú időkön át egyedül reá nehezedett. Illesse őt az utókor tisztelete és köszönete. Tóth Antal a cikk IV. részében mint egy patriarcha hívta meg az egész várost a társulat és az emlékkertek sorsát eldönteni. Az emlékkert-társulat „ős" gyűlése 1885-dik évi július 19-én.=Debreczeni Ellenőr. 1885. július 20. 12. évf. 138. sz. 3. I. Az emlékkert-társulat „ős" gyűlése 1885-dik évi július 19-én. = Debreczeni Ellenőr. 1885. július 20. 12. évf. 138. sz. 3. 1.: „Az emlékkert-társulat »ős« gyűlése tegnap lett megtartva a tagok és az újabb nemzedék rendkívül nagy közönyössége miatt csak néhány ember részvétele mellett. Pedig ülés és szavazatjeggyel bír287