A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)
Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben
tak volna mindazok, kik valamikor legalább 20 krt adtak a társulat javára. Ilyenek pedig bizonynyal sokan vannak még. Megjelentek Tóth Antal, mint a 15 év óta gyűlést nem tartott társulatnak, melynek kezdetben választott tisztviselői is mindnyájan vagy elhaltak, vagy elköltöztek »mindenes«-e, továbbá Csanak József, Simonffy Sámuel, Papp Ferenc városi főjegyző, Mayer Emil az »István« gőzmalom igazgatója, Gyügyei József, Komlóssy Arthur, Zöld^Mihály városi aljegyző, ki aztán vezette a gyűlés jegyzőkönyvét, Tóth László a »Debr. N.-Váradi Ért.« Szombathy János a »Debr. Híradó« szerkesztője és a »Debr. Ellenőr« egyik tudósítója: Tóth Antal megnyitván a gyűlést, azonnal indítványozza, hogy miután a társulat a közönség közönye és anyagi erejének jövőre már elégtelensége miatt a kerteket fenn nem tarthatja, alakíttassák egy vegyes küldöttség azoknak a város rendelkezésére való átbocsátására. Komlóssy Arthur azon kérdéseire pedig, hogy történt-e már valami lépés a városra átruházás iránt előadja elnök, hogy a város ha csakugyan szükséges lesz, igenis hajlandó magára vállalni a meglevő vagyonnal együtt a kertek fenntartási terhét, bár ezt nem jó kedvéből teszi. Komlóssy Arthur a város kezelésénél mely a nagy apparátus mellett lassú szokott lenni, előnyösebbnek tartja, ha ezután is, legalább még néhány esztendeig a társadalom kebelében alakult társulat viszi a gondoskodást. Ő jobban bízik a társadalmi úton fenntartásban, mint a városban. Szerinte a gondozás ruházandó át a kollégiumra, a telek pedig továbbra is a város nevén maradna. Úgy gondolja, hogy a hiányzó egy-, kétszáz forintot a pénzintézetektől és a közönségtől minden évben össze lehetne hozni. Szombati János pedig azt indítványozza, hogy Csanak József kéressék fel, álljon az újra szervezendő társulat élére s ő hívja fel a tömeges érdeklődésre és pártfogásra a közönséget. Ezen társulatnak már csak azért is fenn kell állania, mert a mint ő Szűcs István után Debreczen város történetéből tudja, e társulatnak czélja az volt, hogy az általa létesített kertekben emlékszobrok és oszlopok állíttassanak. És Debreczen legtöbb nagy emberének még mindig nincs emléke, holott pedig ilyenre méltók volnának s az utódokra is buzdítólag hatna mindig. Ezen czélt pedig csak társadalmi úton lehet elérni. Másik indítványa, hogy ezeknek a kerteknek legfőbb pártfogója legyen a város, a gondozás pedig a kollégiumot illesse. A közönség érdeklődését felkeltve, a társulatot fenn kell tartani, abból a czélból, melyet Szűcs István történetíró már említett művében megnevezett. Csanak József a társulatot a tapasztalt részvétlenség miatt életképtelennek nyilvánítja. Ezért egy más testületnek kell átadni az emlékkertet a tőkével együtt. Ő a főiskolának szeretné. Bár tudja, hogy ez nehezen lenne keresztülvihető, miután a telek tulajdonjoga a várost illeti. Az átengedés iránt kötendő szerződésben kimondatni javasolja, hogy a kertek mindvégig fenntartandók, s a később felállítandó emlékeknek »hely engedtessék«. Simonffy Sámuel teljes nyugodtsággal bocsátja a kerteket a város hatáskörébe. Zöld Mihály szintén a városnak átadás mellett nyilatkozik. Mayel Emil mint az »István« malom igazgatóságának egyik tagja, előadja, hogy a maga »compromittálása« nélkül többé nem fizethet az emlékkert társulatnak a nála elhelyezett tőkéje után nyolc perczentet, hanem csakis hatot. Azonban kimondta az igazgatóság, hogy a társulat segély czímen ki fogja pótolni a nagyobb kamatláb elvesztését. Tóth Antal elnök az évi kiadások felolvasásával bizonyítja, hogy a kertek fenntartására a meglevő vagyon nem elegendő. Most kell átadni azokat a városnak, míg a tőkét a kiadások fel nem emésztik. Különben is a társulat czélja, mely az volt, hogy az emlékoszlopoknak hely létesíttessék, már el van érve. Az emlékkert társulat további fenntartása vagy feloszlatása, az emlékkertek jövőbeni sorsa tárgyában folytatott, felelősségteljes vitában ezen az ős-gyűlésen döntés nem született. Végül a jelenlevők alakítottak egy bizottságot, azzal a feladattal, hogy a helyzetet még tüzetesebben megvizsgálva, mielőbb tegyen javaslatot az emlékkertek jövőbeli kezelési módjára nézve. A bizottság tagjai: Gr. Dégenfeld József főispán, Simonffy Imre polgármester, Papp Ferencz főjegyző, Kovács Sándor tiszti ügyész, Tóth Antal, Csanak József, Simonffy Sámuel, Mayer Emil és Komlóssy Arthur." Társulati közgyűlés 1889. november 10-én Tóth Antal a közgyűlést megnyitotta, indítványozta, hogy a közgyűlés elnökéül Csanak Józsefet, jegyzőkönyvírónak pedig Komlóssy Artúrt kérjék fel. Az indítványt a közgyűlés elfogadta. Csanak József korábbi elnöki tisztségéről lemondva, hosszú idők óta nem vett részt a társulat életében. Tartózkodó magatartását valami nagy ok válthatta ki, amiről sem ő, se leszármazottai nem nyilatkoztak soha. Csanak látva, hogy a kertek sorsa válságos, felülemelkedett megbántottságán, és újra bekapcsolódva a társulat munkájába, kereste a kertek jövőjét biztosító megoldást. Tóth Antal jegyző jelentést tett a közgyűlésnek, hogy a társulat összes tőkéje 6862 frt 45 kr. A korábbi 4—6%-os kamat lecsökkent 4 1 / 2 0 / 0-ra. Ez az összeg a kertek és emlékek fenntartására nem elegendő. Ezt látva 400 frt segélyért folyamodott a városi tanácshoz, amely kérelmét elutasította, azzal 288
