A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1986 (Debrecen, 1987)

Történelem - Varga Júlia: Emlékkertek Debrecenben

Bizottmányi ülés 1878. április 2-án A karbantartás gondjai ismét jelentkeztek. A vasrácsozat vasoszlopai alapjául szolgáló terméskövek elrepedeztek; az ezer forintba került „reservoir" — víztartó medence — megrepedezett, és nem tartja a vizet; az emlékkertbeli ( valószínűleg a nyugati kert) szivárványos kút csövei a salétromos víz miatt elrozsdásodtak, kilyukadoztak. A tapasztalat azt mutatta, hogy a portlandcementből készített „czoklik" tartósabbak a termésköveknél. Ezt figyelembe véve intézkedtek a vasrácsozat karbantartásáról. A szivárványos kutat újra szivárványosra csináltatták. A körültekintő gazdálkodásra mutat ez a jegyzőkönyvi bejegyzés: „Egy ilyen szerkezet ára rendszerint 50 frt, de Tóth Antal lealkudta 47 frt-ra." Ma is szép lenne egy színes szökőkút a nyugati kertben. Az emlékkertek elnöksége figyelmébe.=Debreczeni Ellenőr. 1884. augusztus 9. 11. évf. 155. sz. 2. 1. „A nagytemplom és kollégiom mellett lévő két szép közterületünkre az egyetlen egy kertész vigyáz fel. Azonban minden jóakarata mellett nem képes feladatának teljesen megfelelni; mert hiszen nem lehet ott egyszerre mindkettőben, s a mindenütt jelenvalóság neki sem tulajdona. Innen van aztán, hogy a naplopók a puha füvön az árnyék alá déli álomra heverednek. A helynélküliek reggel, délben, este a padokon költik el szerény eledelöket, s mindenféle gyümölcs hulladékkal szórják be az utakat. Olyanok kiknek a rendről és tisztaságról kevés fogalmuk van, megtépik a bokrokat, megdézsmálják a virágágyakat és bepiszkolják az egész kertet. Azt hisszük, hogy e bajon sokat segítene egy pár intő tábla, mely szigorú büntetéssel fenyegetné meg a rendetlenség és tisztátalanság barátait. Ilyenek felállítására kérjük mi fel az emlékkertek elnökségét. (Beküldetett.)" Tóth Antal: A debreceni Emlékkert Társulat közgyűlése.=Debreczeni Ellenőr. 1885. július 14. 12. évf. 143. sz. 1—2. I. A társulat fennállásának 25 éves évfordulóján, 1885. július 19-én, a városháza nagytermében tartott nyilvános közgyűlésre összefoglalót készített a szerző a társulat negyedszázados működéséről és pénzgazdálkodásáról. Ekkor már egyedül csak a szerző élt az alapító tisztségviselők közül. A nyilvános, részletes beszámoló és az egész város lakosságára vonatkozó meghívás néhány nappal a közgyűlés előtt a Debreczeni Ellenőr hasábjain jelent meg. Dönteni kellett a társulat további sorsáról. A döntés nyilvánvalóan érintette az emlékkertek további sorsát. A cikkből csak azokat a részleteket ismertetjük, amelyek szoros összefüggésben vannak a kertekkel. ,,a) 1860-ban megindult városunkban a mozgalom az 1849-iki aug. 2-án Debrecen alatt az orosz sereggel vívott csatában elvérzett hősök emlékére emelendő emlékkő iránt. Felmerült a kérdés, hogy az emlékkövet hová helyezzék. Első megállapodás az volt, hogy mivel a közérzület, a legszigorúbb tilalom ellenére is folytonosan megkoszorúzva tartotta azon egyszerű fakeresztet, melyet a paczi csere szélén sebeiben elvérzett honvédtiszt nyughelyére ismeretlen kegyes kéz tett le: tehát ezen kegyelet folytatásául az emlékkő oda helyeztessék. Később az aláírások bőségéhez képest két emlékkő készítése határoztatott el: egyik a hely őrizetlenségéhez képest megcsonkíthatlan sziklakoczka alakban a paczi csere szélén a fakereszt mellé, másik a Marsalkó hazai szobrász által művészileg faragott sebzett oroszlán a nagytemplom és collegium közti üres térre. b) Úgyde ezen tér, hol azelőtt nem régen még házhelyek voltak, rendkívül dísztelen, kóbor háziállatok gyülhelyéül szolgáló ronda hely volt." Előtérbe került a „Szobrot Csokonainak!" mozgalom is. Lelkes és vagyonos egyének a társulat tagjaiként szorgalmazták a városi tanácsnál a terep rendezését, a méltó környezet kialakítását a szobrok felállítása előtt: „.. .egyfelől a collegium előtti ronda — térnek, másfelől keleti oldalán fekvő és szennyesebb őrház és zsibvásártérnek »Emlékkert« néven oly kertté átalakítására, melyben a munkába vett honvédemlék és Csokonai-szobor mindjárt helyet találjon, későbben és pedig helyi érdekű hasonló emlékjeleknek elhelyezéséül szolgáljon. c) Az emlékkert-társulat sikeres működésének bizonyítékául ott áll az emlékkert a honvédemlékkel és Csokonai szoborral, hiányai mellett is üdülést, élvezetet ád a város közönségének, legközelebb a tanuló ifjúságnak, a helyi vasút megindulása óta pedig az arra várakozóknak." Ezt követően beszámolt a cikkben Tóth Antal a Nagytemplom előtti tér kertté alakításának évekig tartó küzdelméről, a társulat e tekintetben végzett erőfeszítéseiről, munkálatairól s végül kudarcáról. A cikk II. részében felvázolta a cikkíró az anyagi nehézségeket, a III. részben döntésre tette fel a társulat s vele az emlékkertek további sorsát, míg a IV. rész tartalmazza a nyilvános meghívót. 286