A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

Lajost, Jánost, Lászlót, másrészről János gyermekeit, Imrét, Károlyt, Rozáliát és Juliannát, összesen tehát 11 személyt nemesített meg, akik aztán tovább örökítették a nobilitást. A polgárok nemességszerzésének az indítéka eltérő volt. Sinay Miklós egyházi tisztség betöltését remélte a nemesítéstől.

121 A Kis Orbán család pedig — feltehetően — a város patrícius rétegébe való beilleszkedésének megkönnyítését kívánta biztosítani az armálissal. Itt ugyanis — erről még alább részletesen szó esik — a legvagyonosabb polgárok nemesi származásúak voltak, olyanok, akik már magukkal hozták armálisukat, s ezek egymással házasodtak össze. Nemigen fordult elő, hogy nemes polgár egyszerű polgárral kelt volna egybe. A nemeslevél tehát a Kis Orbánok részére a dinasztikus beépülés lehetőségét segítette elő a város vagyonos rétegébe. Ennél azonban — minthogy ez volt a nagyobb többség — fontosabb arra utalni, hogy a polgárok Debrecenben miért tartózkodtak a nemeslevél szerzésétől, eltérően más városok cíviseitől. Semmiképpen sem azért, mert a város tilalmazta a nemesedést. Kis Orbánék kérelméhez is készségesen igazolta a család leszármazását.

122 Erre vonatkozóan több más feltételezés szolgálhat magyarázatul. A leglényegesebb szempont talán az, hogy a polgárok közül már — éppen az anyagilag legtehetősebbek — a beköltözésük idején is armálissal érkeztek a városba, tehát eleve rendelkeztek címeres levéllel. Ezeknél legfeljebb a nemességigazolás gondja vetődött fel. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy sokan aligha látták értelmét, célszerűségét az armálisnak, mert itt akartak maradni a városban, ahol a nemesi jog nem tudott felülkerekedni a polgári törvényeken. Arról nem is beszélve, hogy az armális mindig költséges vállalkozás volt. Jellemző adatként Sinay Miklós maga mondja el a pőrében, hogy a nemességszerzés során felmerült költségek fedezésére 1784 elején 1325 forintot volt kénytelen a debreceni Református Kollégiumtól kölcsönözni.

123 Mindezek a tényezők együttesen eredményezték, hogy a debreceni polgárok közül — bár erre megvolt az elvi és gyakorlati lehetőségük — kevesen éltek a nemességszerzés, vagyis a kor felfogása szerint a társadalmi emelkedés lehetőségével. A polgárok statisztikai jellemzői A debreceni polgárok létszámának meghatározása több időbeli metszetben és folyamatosan nagy nehézségekbe ütközik, ami abból származik, hogy bár már a XVI—XVII. századból is maradtak ránk összeírások, de ezek a város egész lakosságát magukba foglalták,

124 s nem lehet elkülöníteni a polgárokat. De a későbbi korból sem rendelkezünk kimondottan csak a polgárok számbavételét célzó összeírásokkal. Ilyenformán létszámukról csak a különböző adó-, ház- és haszonvételekről szóló összeírásokból nyerhetünk támpontokat, ezért nem abszolút értékűek, csak hozzávetőlegesek. Ezek adatait a 3. táblázat tartalmazza.

125 121 Révész Imre: Sinai Miklós és kora. (Bp., 1959.) 18—21,35. 1. 122 Kis Orbán István és testvérének kérése a tanácshoz, 1808. május 5. IV.A.1011/q/3. 123 Révész Imre: i. m. 35. 124 Calamus dr. (Boldizsár Kálmán): Debrecen ősi lakossága. DKK. 1910.100—104.; Kováts Zoltán: A népesedési viszonyok. Rácz István szerk.: Debrecen története. II. (Debrecen, 1981.) 15. 125 A táblázatot az alább felsorolt források alapján állítottam össze. IV.A. 1011/s/l.; Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában 1720—21. (Bp., 1896.) 421—422.; Danyi Dezső—Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). Bp., 1960. 368—369.; 1V.A.1012/I/1. A polgárok fakompetenciája 1795.; A városon belül és a kerítésen kívül lakó családok száma és kvalitása 1803. szept. 28. IV.A.1011/k. 318/1803.; IV.A.1011/a/90. P. 209—215.; IV.A.1011/k. 594/1816.; Balogh István: i. m. (A város és népe.) 42. 95