A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Rácz István: A cívis fogalma

mindenféle haszonvétel, emellett a fizetés jellegű praerogatívákkal számottevően növelték haszonvételeiket. Fizetésük kiegészítéseként a városi elöljárók is részesültek a fentiekhez hasonló, de mértékében magasabb haszonvételekben és előjogokban. Ezekről a salláriumokról szóló fejezetben részletesebben fogunk szólni. Ezúttal csak azt jegyezzük meg, hogy az elöljáróknál — főbíró, szenátorok és esküdtek — ezek a kiegészítő javadalmazások mindig polgárjoggal rendelkező személyekhez kapcsolódtak, mivel választott tisztségviselők csakis polgárok lehettek. Arra pedig már csak a teljesség kedvéért utalunk, hogy a reformkorban Debrecenben is meghonosították a díszpolgár tisztségét. A város magisztrátusa az egész civitás nevében 1845-ben Széchenyi Istvánt és Deák Ferencet,

87 1848 márciusában pedig Kossuth Lajost választotta díszpolgárává.

88 Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy ez már merőben más jellegű polgárfogalom volt, a rendi jogok és kötelezettségek nem kapcsolódtak hozzá, valóban csak díszpolgárokról volt szó, amelynél semmiféle taksa fizetése nem jöhetett számításba. A polgárjog elnyerésének utolsó mozzanata a polgáreskü letétele volt. Bár ennek a szövege csak egy 1707. évi másolatban maradt ránk,

89 mégis bizonyossággal állíthatjuk, hogy már a XVI. század közepén szokásban volt Debrecenben, és minden jel arra mutat, hogy — ha nem is szó szerint — lényegében a későbbi szövegben megfogalmazott kötelezettségekre tettek fogalmat. Erre a hosszú távra visszanyúló eskütételi szokásra a Zelemérről 1556-ban ideszármazott Dersi Ferenc — már korábban más vonatkozásban citált — polgárosításának körülményeiről szóló bejegyzés alapján következtethetünk.

90 A polgáreskü szövege hat pontot tartalmazott: 1. a városi vezetésnek engedelmeskedik, 2. a városi privilégiumok ellen nem vét, 3. vámmentességi jogával nem él vissza, 4. munkakerülőket és gonosztevőket nem fogad be a házához, 5. lakót is csak a tanács tudtával tart, 6. ha a polgárságból ki akar válni, jelenti elöljáróinak.

91 Az elöljáróság polgárlevélben nyugtázta a városi közösségbe való felvételt, amelyet később is igazolásként lehetett használni a polgárság bizonyítására. A polgárlevél bevezetésének idejéről, formájáról és tartalmáról alig tudunk valamint. Eredetiben egyet sem sikerült feltárni, csak utalásokból tudunk a létezéséről. Meyxner Antal egyik 1785. évi instanciájában azt írta, hogy a tanács őt befogadta a polgárok közé, „aminthogy arról való civisi levelét meg is kapta".

92 A fakompetencia megállapításához a tanács 1829-ben előírta a polgárlevél bemutatását: „Ha valamely polgárnak polgári levele nem volna vagy elégvén, vagy más viszontagság által elveszvén, az arról, hogy polgárnak bé volt véve, szerezzen bizonyságlevelet."

93 Feltételezhetően a XVIII. század közepe tájától vált szokássá az osztogatása, korábban csak a jegyzőkönyvekbe jegyezték be az új polgárok neveit. Erre abból következtethetünk, hogy 1774-ben a régi cívisek közül sokan azért nem tudták concivisségüket igazolni, mert a polgárosításuk alkalmával — indoklásuk szerint — még nem kaptak testimoniális levelet.

94 Ha ez nemcsak álindok volt, akkor az 1730—1740-es évekre datálhatjuk a polgárlevél debreceni megjelenését. Amennyiben még pontosabb időpontot akarunk meghatározni, akkor az 1733. évre gondolhatunk, amettől kezdve a helytartótanács a polgárosítást is ellenőrzése alá vonta. 87 Széchenyi és Debrecen városa. DKK, 1942. 124. 88 Hegyaljai Kiss Géza: Kossuth Lajost díszpolgársággal, Deák Fereacet képviselőséggel tisztelte meg Debrecen városa 1848-ban. DKK, 1948. 45—46. 89 IV.A.1011/a/27. P. 141—142. 90 Lásd 12. jegyzetet. 91 IV.A.1011/a/27. P. 141—142., IV.A.1011/n/l. 22. sz. elenchus. 92 1785. szeptember l-jén kelt levél. IV.A.1011/1/3. 93 1829. július 6-án kelt bejegyzés. IV.A.1011/a/99. P. 297—298. 94IV.A.1011/a/67. P. 18. 90