A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Nyakas Miklós: A kállói végváriak és a török hódoltság az 1660-as években. Egy vallatási jegyzőkönyv tanulságai

ván az olli katona, az ki abban tudós volna, azokat vártam".

24 A végvári kapitányok, így a kallói vicegenerális is, formálisan eleget tettek ugyan a felsőbb parancsnak, vizsgálatot tartottak a hódoltságbeli kilengések ügyében, de azt igyekeztek elodázni és katonáikat a lehetőség szerint védeni. A kallói vicekapitány szerint a hódoltságbeli „csínytevéseket" nem is a kállóiak, hanem inkább az ibrányiak követték el, mint például történt az a váradi törökök lovainak elhozásánál („ibrániak lévén az dereka"), igaz, Vér Mihály beismerte, hogy egy kallói, Marcza János is volt közöttük. De Marcza Jánost rögtön védelmébe vette: „ez is pedig kegyelmes ur, hogy hires katona, azért fenekedtek reá (a törökök)".

25 Talán nem véletlen az sem, hogy a felső-magyarországi végvárakban elrendelt vizsgálat eredményeként Kallóból a következő katonákat kellett volna a kassai haditörvényszékre idézni: Seres Pál, Magyar Pál, Fiák Miklós, Dalnoki, Bodonyi János és Szardi István, de Vér Mihály 1668. november 5-én azt írta Csáky Ferenc kassai főkapitánynak, hogy Seres Pálon kívül más nincs a várban, Dalnokit megölték, Fiatot a debreceniek ölték meg, „Bodony Jánost az minap vágták le", Szardi István nevű katonát pedig Kallóban nem is ismernek.

26 Gyakran hivatkozott a kallói vicekapitány arra is, hogy az összecsapások résztvevői nem is rendes katonák, hanem csak szabad legények voltak, azaz olyan fegyveresek, akik nem tartoztak a végvár rendes katonai állományába, s éppen ezért tetteikért nem is tartoznak felelősséggel.

27 A kassai főkapitány egyébként érthető módon igyekezett kordában tartani a nehezen fegyelmezhető hadinépet, mert az állandó összecsapások már-már az államközi béke felborulásával fenyegettek. 1668-ban például súlyos helyi konfliktus körvonalai bontakoztak ki Szabolcsban, s úgy tűnt, hogy a váradi törökök, maguk mellé vévén még néhány végvár katonaságát, bosszuló hadjáratot indítanak a szabolcsi hajdúvárosok és a kállóiak ellen, amelynek pedig beláthatatlan következményei lehettek volna. Csáky Ferenc Vér Mihály kallói kapitány aggodalmat keltő jelentéseire a következőket válaszolta: „Vettük kegyelmed leveleit, mellyekbül az Törökök gyülekezetinek mivoltokat megh értettük; kik nem következtek volna, ha kegyelmetek alatta lévőket jó Zabolában tartotta volna." Megparancsolta, hogy a végvárakban „szorgalmatos vigyázásban" legyenek, egymással a kapcsolatot tartsák, és a békességbontókat fogassák el.

28 Jellemző azonban, hogy Vér Mihály úgy vélekedett, ha ezt megteszi, úgy a vétkes katonák haza sem jönnek, hanem más végvárakba állanak be, s akkor ugyan ki oltalmazza meg Kallót, amelynek az egyik bástyája ráadásul éppen most dőlt le.

29 Ettől függetlenül a kassai főkapitány által elrendelt vizsgálatot mégis le kellett folytatni, s arra 1668. október hetedikén és nyolcadikán kerítettek sort. Összesen 133 embert hallgattak ki, amelyből 36 volt lovas katona (26,5%), 25 volt gyalogos katona (18,8'X), hajdúren24 Ver Mihály kallói vicekapitány Csáky Ferenchez. Kalló, 1668. aug. 20. Uo. A levélre hátul rávezetve: „Magyar Mihályt V. Generális Ur nem engedi megh fogni. Az Inquisitiora az ki oszlott katonákat varja." Uo. 25 Vér Mihály kalló vicekapitány levele Csáky Ferenchez. Kalló, 1668. szept. 11. Hátul rávezetve: „Marcza János jó katona, s ezért vadásszák a törökök. A lovaknak előkerítésére nincs módja, mert elosztották, s garácsoltattak..." Uo. 26 Vér Mihály Kallói vicekapitány Csáky Ferenchez. Kalló, 1668. nov. 5. Uo. 27 Vér Mihály kallói vicekapitány Csáky Ferenchez. Kalló, 1668. aug. 3. Értesíti az eidclyi végváriakkal való összecsapásról, amelynek során hat kallói meghalt, de „ezek kegyelmes Ur csak ritkán tartoztak ide". Rávezetve: „Belül megh nevezet katonák az Erdeli katonákhoz akadtak, mind le vágattak, de csak szabad léginek voltak." Uo. 28 Csáky Ferenc levele Vér Mihály kalló vicekapitánynak. Nagyida, 1668. szept. 15. (Fogalmazvány) Uo. 29 Vér Mihály kallói vicekapitány levele Csáky Ferenchez. Kalló, 1668. szept. 12. „.. .az Esküttetéshez most újabban hozzá fogtam, félek rajta, kegyelmes ur, bizony sok hija lesz a Kállai katonáknak, mint az ki ide is akar jüni, naivan azt hogi Nagyságod paranczolattyara mingjart meg fogom s más végbeli (t) pedig nem, inkább oda (mennek)." Uo. 68