A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Nyakas Miklós: A kállói végváriak és a török hódoltság az 1660-as években. Egy vallatási jegyzőkönyv tanulságai

áprilisában a kallói tanács is arra kérte Felső-Magyarország főkapitányát, hogy a „Praesi­dium fizetéséről ... méltóztassék... Provideálni Ő Nagysága". 14 Minden eredmény nélkül. 1669. aug. 30-án Vér Mihály kallói vicekapitány írt Csáky Ferencnek a katonaság nevében: „Nagyságodnak egész seregestől könyörgenek az itt való katonák és gyalogság: négy esz­tendeje majd hogy nem fizettek, ellovatlanodtak, rongyosodtak ... Nagyságodnak fizetésük felől könyörgenek." 15 Mindhiába! 1671 áprilisában már a felső-magyarországi végváriak közösen írtak folyamodványt, amelyben Kalló, Szatmár, Ónod, Szendrő, Diósgyőr és Put­nok magyar katonái azért panaszkodtak, hogy fizetést immár hét esztendeje nem láttak, s olyan nagy nyomorban vannak, hogy lovaikat, fegyvereiket kell eladni, hogy megélhesse­nek. 16 A végváriak hangulatát ugyanakkor más tényezők is rontották, nevezetesen a nemesi vármegyék azon törekvése, amely a végvárakba szökött jobbágyok kiadására akarta köte­lezni a várkapitányokat. Erre már az 1655/41. és az 1659/69. törvénycikk lehetőséget nyúj­tott, s a nemesi vármegyék ezzel a lehetőséggel éltek is, de 1666 áprilisában Lipót rendelettel utasította a főkapitányokat arra, hogy ezzel a törekvéssel szálljanak szembe, mert az a vég­várak katonaságának katasztrofális csökkenését vonná maga után. Kalló esetében 1666 kora tavaszán „rettenetes ... zenebona támadt" egynéhány jobbágy „repetíciója" miatt, s még a császári rendelet megjelenése előtt úgy döntöttek, hogy senkit a várból kiadni nem enged­nek. Felvetődik a kérdés, vajon csak a jobbágyszármazású katonák kiadatása miatt tartot­ták-e a fenti törvénycikkeket ilyen sérelmesnek, vagy esetleg a végvárakba szökött jobbágyok mezőgazdasági munkákat is végeztek a katonáknak. Mindenesetre tény, hogy a kallói kato­nák érdekelve voltak egyfajta mezőgazdasági tevékenység végzésében is, az állattartásban és a földművelésben egyaránt, ezért nem elképzelhetetlen, hogy a törvénycikkek ellen a „vi­tézlő rend" nemcsak katonatársait, hanem a szökött jobbágyok adta munkaerőt is védte. 17 Az mindenesetre tény, hogy e magatartást semmiképpen nem szabad tudatos antifeudális törekvésnek felfognunk, hiszen pontosan a kállóiak vállalkoztak arra, hogy a hajdúváro­sokba szökött jobbágyokat visszaköveteljék, s ugyanazt tették a hódoltság területére szö­köttekkel is. 18 A végvári katonaság általános szegénysége egyenesen rákényszerítette őket, hogy meg­élhetésüket a török hódoltságban is keressék, s az ottani jobbágyoktól nyert javak révén, a törököktől nyert zsákmányból jussanak megélhetéshez. A hódoltságbeliek panaszaiból ki­tűnik, hogy ezekben a vállalkozásokban gyakorlatilag valamennyi felső-magyarországi vég­hely katonasága érdekelve volt. Különösen sok volt a panasz a borsodiakra, de ugyanez mondható el a kállóiakról, sőt egyes hajdúvárosokról, így elsősorban Szoboszlóról, de Bö­szörményről is. 19 Érdekelve volt a hódoltsági pozíciók fenntartásában mindenekelőtt a feudális magyar uralkodó osztály, amelynek tagjai jórészt a végvárak tiszti állományát is adták. Elsősorban 14 A kallói tanács Csáky Ferenchez. Kalló—Nagyida, 1668. 1668. ápr. 28. MOL. Csáky család köz­ponti levéltára. P.71. F.265. 119. cs. 15 BenczédiL.: Az 1666. évi kallói „zenebona"... i. m. 91. 15. jegyzet. 16 Takács S.:i. m. 24. 17 Benczédi L.: Az 1666. évi kallói „zenebona ... Lm. 86. A kallói végváriak gazdasági tevékeny­ségére: Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörményben. Hajdúböszörmény, 1984. 22. 18 „Nemzetes Vér Mihály Ur ő kegyelme ... közöttünk egyenlő szabadságban élő, már ugyan szá­mos esztendők alatt resideáló incorporatus Atianfiait ex his inclusis verissimi paritis..." A bö­szörményiek levele Csáky Ferenchez. Böszörmény, 1668. jan. 17. MOL. Csáky alád központi levéltára. P.71. F.265. 119. cs. 19 A szoboszlóiakra például a komédiák így panaszkodtak: „Fekete Mihály, Lenti Bálint, Borbély Mihály, Katona János, Böszörményi Nagy István több társaival három száz marhaiokat hajtottak el." A kabaiak panasza: „Szoboszlóiak Kovács András, Thot Benke. Sok marhaiokat öttszaz No. 500 lovat haitottak ... szekereket el vonták lovastul, marhástul ... mostanis 1500 marhánál töb­bet haitottak el." Vö. még a Függelékkel. Querela Comitatus Bihariensis. 1668. MOL. Uo. 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom