A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Történelem - Nyakas Miklós: A kállói végváriak és a török hódoltság az 1660-as években. Egy vallatási jegyzőkönyv tanulságai

a hódoltságbeli birtokaikról befolyó jövedelmek miatt. Ebből a szempontból rendkívül érdekes az a levél, amelyet 1667-ben írt Vér Mihály kallói vicekapitány a „vég Gyula várában lakozó bég zádé"-nak, mint „nekem szomszéd ur barátomnak ű kegyelmének". Ebben a kallói vicekapitány vázolta saját érdekeltségét a török hódoltságban. E szerint „nekem is vadnak oly jobbágyim, az kik az egy tallérnál többet nem adnak, de azok oly messze vadnak, hogy az katona s gyalog nehezen ér reája". Ezzel szemben — mint írta — vannak „ismét olyanok is ihon csak a váradi szancsákságban is, az kikkel igy alkuttam s az török ur is ugy engedte s akarja, hogy inkább az falu megmaradjon, hogy fele dézma az török urnák jár, fele is még nékem.. .".

20 Éppen ezért kérte a gyulai törököt, hogy az ottani érdekeltségeit továbbra is kezelje úgy, mint amikor Várad még magyar kézen volt, mert hogy „tellyességgel oda legyen, az nem lehet...". Vér Mihály esetében a vármegyei köznemes és a végvári kapitány ugyanaz a személy volt, saját érdekeit tehát közvetlenül érvényesíthette. Kézenfekvő tehát, hogy a végvárak kapitányai rendszeresen vállaltak megbízatásokat a vármegyei nemességtől, hogy hódoltságbeli érdekeit érvényesítsék. így például a kallói vicekapitány, a fent említett Vér Mihály is, 1668-ban engedélyt kért Csáky Ferenc kassai főkapitánytól arra, hogy Bánffi Gábornak Egyeken lakó, Cseppentő Pál nevű jobbágyát felhozza, s rendet teremtsen a mezőszentmiklósi földje körül, mert azt „hatalmasul élik". Ugyancsak a kallói vicekapitányhoz fordult Rhédei Lászlóné Borsi Ágnes asszony, hogy három jobbágyát hozza fel neki Kolbászról (Nagykunság). Ezekben a vállalkozásokban érdekeltté tették a kassai főkapitányt is, a katonaság segítségét kérő nemesek ugyanis gyakran ajándékokkal kedveskedtek Kassára is. így például Rhédeiné „tiz jó Marhát igírt", ha a főkapitány segíti őt három szökött jobbágya visszaszerzésében.

21 Ezek a „hivatalos" vállalkozások óhatatlanul együtt jártak a végváriak hódoltságbeli kilengéseivel, úgyannyira, hogy az adóztató, jobbágyvisszaszerző, földesúri jogokat érvényesítő portyázásokat nem is lehet mereven elválasztani a sarcoltató, nyíltan zsákmányszerző akcióktól. Talán ez is magyarázza azt, hogy egyes főurak, köznemesek, végvári tisztek ez utóbbiakban anyagilag is érdekeltek voltak. Ilyen volt például Balassa Imre, akire 1669-ben azért panaszkodtak, mert tíz embert elfogatott, háromszáz marhát elhajtatott, s a kárvallottak csak 1100 talléron válthatták vissza.

22 De ilyen volt a jelek szerint a kassai vicegenerális is, akinek Magyar Mihály nevű katonája — aki egyébként kallói volt — rendszeresen járta a török hódoltságot, még annak legdélibb részét, „Rácországot" is, s akire rengeteg panasz érkezett, s akinek összetűzése volt a dorogiakkal is.

23 Elkerülhetetlen volt, hogy a végváriak a hódoltság területén ne kerüljenek szembe a török katonasággal és az erdélyi végváriakkal. Ezt a végvárak kapitányai nem is tudták, talán nem is akarták megakadályozni. A legtöbb esetben azt sem tudták, katonáik merre járnak. Vér Mihály kallói vicekapitány Csáky Ferenchez írt levelében 1668-ban azzal mentegette magát, hogy eddig az elrendelt vizsgálathoz azért nem kezdhetett hozzá, mert „igen ki oszol20 Török—Magyarkori Államokmánytár. IV. (Pest, 1870) 387—388. A falvak nevei tételesen felsorolva. 21 Vér Mihály kallói vicekapitány Csáky Ferenchez. Kassa, 1668. jan. 28. MOL. Csáky család központi levéltára. P. 71. F. 265. 119. cs. 22 Kandra Kabos jelentése a gróf Csáky-féle missilis levelekről, különös tekintettel a borsodi végházak történetére a XVII. században. = Századok. 1872. 701. 23 Vajda György dorogi hadnagy levele Csáky Ferenchez, Dorog, 1668. aug. ?. „mostanis Vice Generális Urunk ő Nagysága convencios Magyar Mihály névő Szolgája városunk földere hajtva egy néhány al földi Marhakatt, Eökör, Tehényh is vagyon a fele reszt közte, kit honnan hajtott ő kegyelme kegyelmes Urunk, mi nem tudjuk." MOL Csáky család központi levéltára. P. 71. F. 265. 119. cs. Az ügy további fejleményét lásd uo. 67