A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: Műveltségi viszonyok a reformkor kezdetén
1 izmusra jellemző kettősség figyelhető meg: az alsófokú iskolák egy részét eleve a gimnáziumokra való felkészítés szándékával hozták létre, nagyobbik hányaduk — mindenekelőtt a falusi népiskolák — a dolgozó tömegek szellemi röghözkötését célozta. A lányok magasabb szintű oktatása — szintén a feudális szemléletnek megfelelően — a fiúkétól elkülönítve s lényegesen eltérő tartalommal folyt. Mindez a korabeli, rendi gondolkodás számára természetesnek tűnt. Kunoss Endrét idézzük: „különös" lelki (értsd: szellemi, értelmi) nevelésre van szükség, amely „elsőben is nemre és rangra oszlik: a nemi viszont fiú és Jeányira, s ezek a rang szerint al-, közép- és főállapotúra". 22 Mindazonáltal egyes személyek áttörhették ezeket a korlátokat, sőt társadalmi méretű törekvés is tapasztalható: a parasztság polgárosuló, főként mezővárosi rétegeinél. Egészen más az indítéka, de hasonló jelenség az is, hogy a papság utánpótlása jórészt a jobbágyfiúk soraiból került ki. A köznevelés legszűkebb keresztmetszete az elemi vagy népoktatás. Noha az előző évtizedekben számottevő fejlődés ment végbe, 23 még mindig sok a hiányosság, talán itt a legnagyobb az aránytalanság. A második Ratio Educationis és a protestáns egyházkerületek előírták a tankötelezettséget, sőt néhány megye is hozott erről határozatot, ennek ellenére a beiskolázható (6—12 éves) gyerekeknek csak 30—35%-a járt iskolába; a falvakban többnyire csak télen. A városokban és a nagyobb mezővárosokban több iskola is működött, a helységek felében azonban egy sem; a tanyai-pusztai népesség pedig szinte semmiféle oktatásban nem részesült. 24 A protestánsok által lakott területeken minden egyházközség tartott fenn iskolát, a görögkeleti szerbek és románok, valamint a görög katolikus ruszinok falvaiban nagyon kevés tanító akadt. A római katolikusoknál az iskolák száma átlagos, a beiskolázás mértéke ennél valamivel jobb. A falusi iskolák egy részének épülete rozoga, a tantermek szűkek, a tanszerekkel való ellátottság igen gyatra, többek között a tankönyvek is gyakran hiányoztak. Még 1839-ben is csak kb. 8000 népiskolai tanító volt — a szükségletnek mintegy a fele. 25 Kisebbik hányaduk felkészült, művelt, az akkori követelményeknek megfelelő szakember volt, a többség azonban nem rendelkezett a szükséges elméleti ismeretekkel, némelyik csak írniolvasni tudott, vagy — főleg a görögkeletieknél — még azt sem. A falusi iskolamesterek jövedelme igen eltérő volt, nemegyszer létbizonytalanságban éltek, és ha nem akartak nyomorogni, gazdálkodniuk kellett, vagy mellékfoglalkozást űzni. A katolikus tanítók közül sokan jegyzők, kántorok, sőt harangozok is voltak. 26 A városokban lényegesen kedvezőbb volt a helyzet, mind az iskolák állapotát, mind a tanítók számát, műveltségét és javadalmazását tekintve. Az elemi, triviális vagy népiskolákat összefoglaló néven nemzeti vagy vernacularis iskoláknak (schola nationalis, schola vernacula) hívták, mivel az oktatás anyanyelven folyt 22 Kimoss Endre: Alapvonatok a honi nevelés köréből, jelen időnk szelleméhez alkalmazva. (Pest, 1833.) 25. Idézi Férge Zsuzsa: Az iskolarendszer és az iskolai tudás társadalmi meghatározottsága. (Bp., 1976.) 33. 23 Mészáros István: Az 1845 előtti hazai népoktatás-történetre vonatkozó kutatások néhány problémája. = Magyar Pedagógia, 1979. 3. sz. 296—315. (A továbbiakban: Mészáros, 1979.); Mészáros István: Népoktatásunk szervezeti-tartalmi alakulása 1777—1830 között (Bp., 1984.) 19—202. (A továbbiakban: Mészáros, 1984.) 24 Az elemi iskolák számát a Helytartótanácshoz beérkezett jelentések és más levéltári források alapján Tót/iné Polányi Nóra 1825—27-ben 4276-ban, a tanulók számát 348 852-ben állapította meg. [A magyarországi népiskolai oktatás statisztikai forrásai (1777—1848). = Statisztikai Szemle, 1971. 3. sz. 300.] A korabeli statisztikai kiadványok ennél több, kb. 6000 népiskoláról tudnak: Lassú István: Az austriai birodalomnak statisztikai, geographiai és históriai leírása. (Buda, 1829.) 115. (A továbbiakban: Lassú, 1829.); Csaplovics, Johann: Gemälde von Ungarn. (Pest, 1829.) 1. Th. 341. (A továbbiakban: Csaplovics, 1829.) 25 Fényes, 1842. 1. köt. 111—112. 26 Vörös К., 1980. 1121. р.; Felkai László: Eötvös József és a művelődésügy. = Pedagógiai Szemle, 1971. 3. sz. 206.; Péterfy Sándor: A magyar elemi iskolai népoktatás. (Bp., 1896.) 1. köt. 118. (A továbbiakban: Péterfy, 1896.); Bakos József: Nyelv és iskola. = Az egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve I. (Eger, 1955.) 35.; Kis János... emlékezései. 2. kiad. (Bp., 1890) 283.; Magda, 1819. 117. — Pozitívabb képet rajzol Mészáros, 1979. 311—315. 441
