A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: Műveltségi viszonyok a reformkor kezdetén

bennük. A nevelés célja mindegyik vallásfelekezetnél EZ állam, az egyház és a felsőbbség iránti kötelességeit ismerő, vallásos és erkölcsös, helyzetükbe belenyugvó, testileg egészséges (tehát fizikai munkára képes), az életben való eligazodáshoz szükséges minimális információkkal bíró emberek, azaz jó honpolgárok, elégedett alattvalók és hű keresztények képzése.

27 A falusi népiskolák jóformán csak olvasást, írást, számvetést és katekizmust tanítottak. A városokban differenciáltabb a tananyag, itt már a polgári (ipari, kereskedelmi) foglalkozásra való előkészítés szempontjai is érvényesültek. Számos nemzeti iskolában a gimnáziumi tanuláshoz elengedhetetlen latin nyelvet is tanították.

28 A közép- és főiskolák jól kiépült, szerves és tágas rendszerében folyt a politikai, vallási és kulturális vezető réteg nevelése. Az ún. egy lépcsősoros modell — amelyben a tanulók fokról fokra haladhattak előre, és a számukra megfelelő szinten törés nélkül kiléphettek belőle — alkalmas forma volt a köz- és kisnemesi ifjak számára, hogy a szükséges képzettséget, bizonyítványt megszerezzék. Elvileg nyitva állt ez az út az értelmiségi pályára készülő polgár- és parasztfiúk előtt is; az utóbbiak azonban — csekély számban — jóformán csak az egyházi rendbe kerülhettek be.

29 A gimnáziumok — amelyeket latin (a tanítás nyelvéről) és tudós iskoláknak is neveztek — száma viszonyítva bármely európai országéval vetekedhetett: az 1820-as évek derekán 65 hatosztályos, ún. nagygimnázium és kb. 30—35 négyosztályos grammatikai iskola működött,

30 mintegy 20—25 000 tanulóval.

31 Szorosan kapcsolódtak ezekhez a felsőfokú intézmények, a líceumokban és a protestáns kollégiumokban a gimnáziumi és a főiskolai tagozat szervezetileg is egységet alkotott. Mintegy átvezető szerepet töltött be a kétéves filozófiai tanfolyam, amely semmiféle szakképzést nem adott, csupán a további tanulmányokra előkészítő, de kötelező stúdium volt. A római katolikusoknál hat királyi jogakadémia, egy főlíceum (ez is jogakadémiai ranggal), egy központi és húsz érseki-püspöki papnevelde (szeminárium), három önálló filozófiai iskola („bölcseleti szak"), a görög katolikusoknál egy püspöki szeminárium, a görögkeletieknél egy líceum (filozófiai tagozattal) és egy szeminárium, a protestánsoknál—filozófiai, jogi és teológiai fakultással—három református és egy evangélikus kollégium, egy református és négy evangélikus líceum létezett; összesen kb. 4600 hallgatóval.

32 Az izraelitáknak sem közép-, sem főiskolájuk nem volt. Ún. királyi, állami tanintézet a pesti egyetem, ahová felekezeti különbség nélkül járhattak a diákok; évente 900—1000. Az egyetemnek filozófiai, jogi, katolikus hittudományi és orvosi kara volt; az utóbbin orvos- és sebészdoktorokat, sebész-, fogász-, szemész- és szülészmestereket, gyógyszerészeket és bábákat, továbbá az ide csatolt Állatgyógyintézetben gyógykovácsokat képez27 Ratio Educationis, 1981. 220., 235.; Schvarcz Gyula: A közoktatásügyi reform mint politikai szükséglet Magyarországon. (Pest, 1869.) X. (A továbbiakban: Schvarcz, 1869.); Szelényi Ödön: A maцуаг evangélikus iskolák története. (Pozsony, 1917.) 86. (A továbbiakban: Szelényi, 1917.); Mészáros, 1979. 298.; Vörös K., 1980. 1123. 28 Mészáros, 1968. 140—142.; Péterfy, 1896. 1. köt. 118—120. — A korabeli népoktatás egészéről 1. még: Balogh István: A paraszti művelődés. = A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. (Bp., 1972.) 2. köt. 495—497.; Mészáros, 1968. 65—70., 89., 92—93.; Mészáros, 1984. 137— 202.; Fényes, 1842. 3. köt. 98—99. 29 Mészáros, 1979. 312.; Mészáros, 1984. 19., 204. 30 Magda, 1819. 108., 111.; Lassú, 1829. 120. p.; Dóczy József: Magyarország tekintete jelenvaló természeti, műveleti és kormányi állapotjában. (Béts, 1830.) 359. (A továbbiakban: Dóczy, 1830.) 31 Schvarcz, 1869. 89. 32 Magda, 1819. 113.; Csaplovics, 1829. 1. Th. 338.; Mihályfi Ákos: A papnevelés törtenete és elmélete. (Bp., 1896.) l.köt. 373. 442