A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bényei Miklós: Műveltségi viszonyok a reformkor kezdetén
zájárult az elavult feudális rend konzerválásához. Azaz erősen akadályozta hazánk szellemi felvirágzását, a műveltség egyetemessé válását, demokratizálódását. A kortársak is világosan felismerték ezt: „Az extensiva culturát lehetetlen holt nyelven terjeszteni..." —jelentette ki Dessewffy József gróf. 8 Ezért indítottak harcot a magyar nyelv kulturális—és ezzel párhuzamosan politikai —jogainak kivívásáért. Sokak véleményét és akaratát fogalmazta meg Felsőbüki Nagy Pál, az ellenzék vezérszónoka: „A nemzeti nyelv divatba hozattassék és legyen kenyérnyelv, az iskolákban, dicasteriumokban használtasson, nemcsak férfiaink, hanem aszszonyaink is magyarosan neveltessenek." 9 E küzdelem azonban nem kapcsolódott össze a többi hazai nyelv jogainak elismerésével. Egyúttal előtérbe került a nyelvterjesztés is, azaz a magyar nyelvnek a nem magyar anyanyelvűek általi elsajátíttatása; sőt felbukkant az ország nyelvi egységének ideája is. Mindez újabb ellentmondást szült: a magyarság és az országban élő, nyelve, kultúrája megújításán munkálkodó többi nemzet viszonya fokozatosan megromlott. A reformkor elején az ellentét még nem éleződött ki. Ekkoriban a magyar nemesség nyelvharca főleg a latin és a német ellen irányult, még csak elvétve jelentkeztek a türelmetlen nacionalizmus tünetei, s a nemzetiségek is jóindulattal, megértéssel szemlélték a magyarság kulturális erőfeszítéseit. 10 Oktatásügy A kulturális fejlődés megalapozásában és a műveltségi javak közvetítésében mindenkor kiemelkedő szerepük van az iskoláknak. 1825 körül a magyarországi iskolarendszer magán viselte a korabeli társadalmi-politikai viszonyok jellemvonásait. Szervezete és színvonala egyaránt igen ellentmondásos, szerkezete hiányos; így a korszerű, polgári műveltség követelményeinek és a nemzeti igényeknek is csak részben felelt meg. A hazai oktatásügy egyik legfőbb jellemzője és talán legsúlyosabb tehertétele a feudális — felekezeti, nemzetiségi, társadalmi-rendi — széttagoltság volt. „Külömbféle princípiumok szerént formáltatik, külömbféle utakon vezéreltetik [...] az ifjúság" — írta Magda Pál 1819-ben. 11 Sem egységes iskolaszervezet, sem egységes irányítás, sem egységes tanulmányi rend nem volt. Az 1806-ban kiadott uralkodói rendelet, a második Ratio Educationis hatálya csak az ún. királyi, valamint a római és görög katolikus és az izraelita tanintézetekre terjedt ki. 12 A protestáns és a görögkeleti (ortodox) egyházak az 1791: 26., illetve 27. törvénycikk értelmében iskolai autonómiát élveztek. 13 A református és az evangélikus egyházkerületek mindegyike maga döntött az oktatási kérdésekben, sőt az evangélikusoknál az egyházmegyék, olykor az egyházközségek is önállóan cselekedhettek. 14 A magániskolák alapításá8 Az alsótábla 1825. nov. 2-i kerületi ülésén. Vaszary Kolos: Adatok az 1825-iki országgyűlés történetéhez. (Győr, 1883.) 106. (A továbbiakban: Vaszary, 1883.) 9 Az alsótábla 1825. okt. 18-i kerületi ülésén. Vaszary, 1883. 71. 10 Arató Endre: Magyar—szláv kulturális kapcsolatok a 19. század első felében. = Magyar Tudomány, 1975. 477. 11 Magda Pál: Magyarország és a határőrző katonaság vidékének legújabb statistikai és geographiai leírása. (Pest, 1819.) 104. (A továbbiakban: Magda, 1819.) 12 Ratio Educationis Publicae totusque Rei Literariae per regnum Hungáriáé et Provincias eidem adnexas. (Buda, 1806.) XX, 316 p. 12 t. Magyar fordítása: Ratio Educationis. Az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása. Ford. Mészáros István. (Bp., 1981.) 217—382. (A továbbiakban: Ratio Educationis, 1981.) —• Újabb keletű értékelése: Mészáros István: A magyar nevelés története 1790—1849. (Bp., 1968) 62—70., 79—88. (A továbbiakban: Mészáros, 1968.) Részletesen ismerteti Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei 1777—1849. (Bp., 1927.) 1. köt. 275—295. (A továbbiakban: Komis, 1927.) 13 Magyar törvénytár. 1740—1835. évi törvénycikkek. (Bp., 1901.) 173—174., 179. 14 Kcrnis, 1927. 1. köt. 315—329. Mészáros, 1968. 62—63. 439