A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Tóth Béla: Locke filozófiájának hatása Debrecenben

Tóth Béla Locke filozófiájának hatása Debrecenben Debrecen kulturális központja a 18. században mind a befogadás, mind a továbbadás tekintetében a Református Kollégium (Collegium Helveticae confessionis addictorum) volt. Az intézmény a 16. század második felében alakult ki a város korábbi iskolájából, abban az időben, amikor az egész civitas a reformáció kálvini ágának követője lett. Az iskola feladata lelkészek és tanítók képzése volt a református egyházak számára. Mintaképéül mint főiskolának (illustre gymnasium) kezdetben a wittenbergi egyetem teológiai kara, majd a strasburgi főiskola és Valentin Trotzendorf godesbergi iskolája szolgált. Tanítási munkáját két fokozatban végezte. A többnyire hat osztályból álló alsó, az ún. grammatikai iskola fő feladata a későbbi tudományos képzés alapjául szolgáló latin nyelv elsajátíttatása volt a poétika és retorika, azaz a verselés és szónoklás (vitatkozás) tudományának szintjéig. A felső tagozat a lelkészkedéshez szükséges teológiai ismereteken kívül filozófiai ismereteket is nyújtott eleinte Ramus (P. Ramée), majd a 17. század közepétől Descartes filozófiája alapján. A 18. század 40-es éveitől viszont Chr. Wolff gondolatrendszere mellett jelentős szerepet kaptak az oktatásba John Locke tanításai és Newton természetfilozófiája is. A felső tagozat tantárgyait professzorok adták elő, akiknek a száma a 18. század közepe táján ötre emelkedett. Ezek többnyire a kollégium korábbi diákjai közül kerültek ki, s valamennyien külföldi protestáns egyetemeken, Svájcban, Hollandiában, Angliában tökéletesítették tudásukat, így a legkorszerűbb tudományos eredményeket közvetítették iskolájuk s hazájuk felé. Jelen dolgozatunk tárgya a locke-i filozófia beáramlásának és hatásának nyomon követése a kollégiumban és Debrecenben. Locke nevével Debrecenben először Maróthi György professzornak Jakob Christoph Beckhez 1744 májusában (?) írott levelében találkozunk,

1 de tanai már előbb is feltűntek a kollégiumban, éppen a fiatal professzor előadásainak szövegében, sőt mondhatnánk szellemében; nevelői és társadalmi felfogásában,magatartásában. Maróthi Györgyöt (1715—1744) 1738 áprilisában iktatták be a kollégium professzorai sorába, mint a történelem és latin irodalom (história, litteratura elegantissima) tanárát, Előzőleg hat és fél évet töltött a zürichi, bázeli, berni, groningeni egyetemeken teológiát, történelmet, jogot és természettudományokat, azaz filozófiát tanulva. Nyilván hogy már e tanulmányai közben megismerkedett Locke nézeteivel is. Bázelben az „idea innatá"-król vitatkozva Beckkel, valószínűleg Descartes és Locke idevágó eszméit forgatták,

2 amelyeket utóbbi az Essay concerning human understanding с. művében adott elő. Ezt a művét kéri latinul említett levelében is, nyilván hogy az angolul nem tudókkal, a Descartes-hoz makacsul ra1. L. Lengyel Imre—Tóth Béla: Maróthi György nevelési törekvéseinek külföldi gyökerei: Könyv és könyvtár, VIII:2 (Debr., 1971) 96. (A továbbiakban: Lengyel-Tóth II.) 2 Lengyel—Tóth: Maróthi György külföldi tanulmányútja, Könyv és könyvtár, VIII.1 (Debrecen, 1970), 98. (A továbbiakban: Lengyel—Tóth I.) 429