A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?

kőzzék, és bizalmas ügyeket tisztázzon. Ez szükséges is lehetett, mert alig lehetséges, hogy Domokostól Budaiig senki ne tudott volna a Gorani-féle levélről. Ezért gyanús, hogy a kivonat és a jegyzőkönyv eltérései mögött nincs megállapítható magyarázat? — Ilyen konkrét engedélyre véletlenül sem hivatkozik a búcsúbeszéd. Említenünk kell, amiről szintén hallgat Csokonai, s ami a helyzet további elmérgesedése után tudódott ki, majd csak júniusban. Nincs jele, hogy akár pártfogóinak, akár ellenségeinek tudomása lett volna arról, hogy Csokonai nem számolt el rá bízott pénzekkel, és meg sem próbált valamilyen elfogadható haladékot vagy utólagos engedélyt szerezni erre. Csokonai viselkedésében tehát változatlanul talált kivetnivalót a testület éppúgy, mint az iskolaszék. Pedig itt városi vezető emberek voltak többségében, ezáltal mindenki érvényesíthette befolyását, aki pártfogásával hozzájárulhatott a már akkor is elismert tehetségű költő sorsának jobbra fordulásához vagy megoldásához. A későbbi fejlemények és az indokolás ki nem mondott dolgokkal együtt érvényes. Érződik a Csokonai beszédén is, hogy van, amit nem tanácsos érintenie. Ez magyarázza a sok kihúzást. Mit húzott ki Csokonai? Bizonnyal a kényes vagy túlzó részleteket. Szintén kéziratos és töredékes önigazolásában maga kapcsolja össze a megjelentetésre utalással az átfésülést. Az indulat diktálta s a gondolatmenet szempontjából sem eszményi részek elmaradása alkotása csiszolódásának is hasznos volt. Elhárítja, hogy léha erkölcstelenség vádja illethetné — és mindjárt kihúzza az „erkölcstelen Lélek" szavakat, s rendetlen elméwtl helyettesíti. Mellőzi a rousseau-i arcképvázlat emlegetését — ez mindjárt olyan pont, amelyet mindeddig nem vett figyelembe a szövegkiadás, holott teljesen, némelykor többszörösen kihúzott részletek zárójel nélkül közlése az általános gyakorlat e beszéddel kapcsolatban. Szilágyi Ferenc joggal utal ennek a kihagyásnak az igen fontos összefüggéseire. Élete új szakaszára és az egész eljárásra vonatkozó megállapításának törlött részei a talán még mindig pislákoló reménykedés jelecskéi. Ugyanakkor azonban magasabb pozícióba kerülését nem hangoztatta. Nyitva állottak volna előtte a diáktisztségek, egészen természetesen következett volna, hogy a diákság testületének fontos tisztségviselője legyen egy-két éven belül mint könyvtáros, contrascriba s bizonnyal senior. Külföldi ösztöndíjat a szokásosnál hamarabb elnyerhetett volna, ha vállalja az évszázados rendet. Ki tudja, ő maga nem ekkor döbbent-e rá, hogy akár második Janus Pannonius — mivolta tűnt tova, s ezt nem tekintheti csupán mások hibázásának. Mindenesetre kihúzta, hogy most már fázik feletteseitől. Rosszakaróit nem nevezte az elhangzott beszédben sem orangutánnak, sem fókának. Az összefüggés pedig arra utal, hogy itt egyáltalán nem kollégiumi professzorokról van szó, hanem elsősorban Tóth Ferencről, esetleg Milesz Józsefről is. Úgy aposztrofálja őket, hogy azt diáktisztségek viselőire, szamárlétrán gátlástalanul fölfelé igyekvésükre könnyű értenünk. Az egyházkerület vezetőségére és a professzori karra csak erőszakoltan magyarázhatjuk. Lett volna baljóslatú célozás a szerencsétlen poétasors hangoztatásában is, legkönynyebb lett volna Kazinczy vagy a szintén kollégiumi diák Szentjóbi Szabó László végzetére érteni. Elhagyta Csokonai a félreérthető sorokat. Pálóczi Horváth Ádám dolgát is sokan értették, nemcsak abban, hogy nem szépszerével vált meg a kollégiumtól — kihúzta tehát az athéni Timonra hivatkozással együtt. ígérgeti, hogy némi csak azért is elszánással filozófus lesz belőle, s ígéri, hogy megrajzolja pályáját ebben a beszédben. De azt már ki sem kellett húznia, nem írta bele. 415