A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?

fjikrátfkája aj én iffjúi efjtendeimnek hamuja alatt {piflógott) gyenge fénnyel pif lógott. (E' volt аз oka, hogy én itt ollyan póltjra nem mehettem, a' millyenre ha akartam volna, talám lehetett volna mennem!)*

5 De ajért alatfony Lélek foha fem volt bennem 's f3emeten tfavargó igyeke3etek nem mo3gatták tfelekedeteimet: ollyan pályát nyitottam meg magamnak, (hol) mellyen liliomokon (a) Salamon ditfőfégét oltfitó liliomokon, 's аз édes álomnál puhább gyepen lehetett futnom, nem tfak darabos omladékos köveken, nem tfak türéffel hanem gyönyörködéjfelis, és a' mellynek végén állott á Virtus a' Ditfőféggel, nem tfak méltó\fágos komor/ágú (tekintettel) [3a] tekintetben, hanem a3 érzékenységeket megbájoló a' f3ivet nyájafan keifegtető a

z (dur) Lelket édes andalgáfba ho3Ó ábrá3atban.

x6 Itt találtam fok Nagy Lelkeket, kik kö3űl fokán ke3dettek velem futni, fokán már á futás козЬеп voltak, fokán a' pályát megfutva kellemetes lélegzet f3edéffel dűltek, аз őket ké3en

i6a) fimogató nyájas

abb (Virtus) Érdem ölébe, hol аз Назапак 's á Tudományoknak öröm könnyei tforogtak rajok,

X1 's a' maradék fényes oltárral bi3tatgatta. Oh, ti Nagy Lelkek! fogadjatok bé valaha, mikor majd én is аз én pályámat megfutom, fogadjatok bé valaha, majd ha én a3t megérdemelhetem, ebbe a' ti-ditfő Ermenonvillétekbe avagy tfak látójának 's bámulójának! Oh be teté3ett jutalmát fogom én akkor megnyerni az én munkával telt Óráimnak, akkor, óh akkor ránt

z

ba f3edett f3emőldökkel fuhanok el á plebecula zavart fikoltásai mellett oda d (hova) hol d Nagyobb Lelkek tfak bÍ3tató f3Óval tfak integető ujjokkal hívnak engemet

}

ъ Hogy pedig én Hlyen (nagy) gondolatokat hánytam magamban a3t | én bennem vagy аз én Lelkem, аз én ollyannak termett^ Lelkem [3b] tfinálta, vagy аз, (hogy) én (a) bővebb efmeretfégem азокка1 d Nagy remek Lelkekkel, d kiket Görög Orf3ág és Róma tfudálkozáffal adott d maradéknak Tanítókul által, valamellyik tfinálta, ha nem

20 mindenikis — nevelt

21 pedig azon nagy Magyar Hazafiaknak minden rend és állapot nélkül való belső f3övetfége, 21 d kik (engemet) énnekem

22 az örökös barátfág f3ent kézfogásával (vezettek) egyengették az igaz Érdem felé, (a' kik?)

24 gyengélkedő lépéfeimet.

25 így tett engemet az hólt és аз élő Nagyoknak barátfága tökélletefebbé, vagy a mint Klopftock mondja f3ebbé válttá! Szerettem én d dítféretet, d tif3teletet apompáfabb 15 H—G a kihúzott mondatot zárójelben közli. 16 H—G innen külön bekezdésben. 16a KNB így^ TJPL és Ny ellenben készen. 17 DPL: rájuk. 18 H—G innen ismét új bekezdés. 19 KNB helyes, H—G és DPL: teremtett. 20 A két szó egybe van írva, de függőleges vonallal elválasztotta utólag maga Csokonai. 21 H—G: nevelte. 22 H—G: szövetségek — а К nem látszik, de lehetséges, hogy a bekötés előtt megvolt. 23 Eredetileg így, átjavítva: engemet szóból. 24 Félig írott, olvashatatlanul lehúzott szóvég. 25 H—G: lépésemet.