A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Fekete Csaba: Mit mondott el búcsúzóul Csokonai?

lépéfeket, fjerettem, és mikor a' Szerentfe: Ülj fel {Német!) Szállj le {Német!) módján

16 bánt

is velem, tettzettem magamnak 's belfő megelégedéfem nem irígyeltette velem fenki fjerentféjét. De foha, fem alatfony Lélektől ki koholt áll utakon, f3emetes plánumokon férgeket vakon kergető undok vakondok túráfokon, nem kívántam arra jutni: fem a' gonofz fzivü [4a] vagy ofto\ba lelkű embere íj"kék vefzedelmes, és alávaló magaf^taláfaikat nem óhajtottam, unitas ez nec multiplicat, nec dividit, amaz zerus tzifra, eggy tzifra is femmi, f^áz tzifra is ts femmi! tzt

f™ meg tzifra tssemmi.n Örültem annak, mikor eggy nyiltfzívű, eggy értelmes gondolkozáfú ember tfak feje rá ütéfével jelentetteis tettfzéfét, eggy fzava több volt, előttem mint mikor valami érdemetlen, vagy egyeneffégetlen

1% ember egéfz Orátziót mondott is, mert annak az Oratziója {úgy) pro {Catalog) Vérre pro Catilina is lehet, ezé többnyire mind Pro domo fua vagyon! Innen foha femmi ketfegtetéfek olly bájoló igézéffel nem tfillámolhattak, hogy a' mitől én irtÓ3tam a3t édefgető fúgárokkal {féj)

29 fzínelhették volna ki '

s az által tfalhattak volna el kedvellett öfvényemtől fél felé. Sem foha olly

m rettentés ordító hangja nem mennydöröghetett olly élef {fen) hars

°

8a

^

al füleimbe, hogy ha fzínte meg rezzenthetettis, lépéfeimből vagy jobbra vagy balra ugrathathatott volna?

0 Állottam ott, 's mentem ott; ahol állani, vagy menni jónak láttam. Néha hibáztam megvallom, de A' ki nem hibázik, Angyal [4b] az | a ki hibáját meg nem efmeri, ga3 ember аз. Meg volt аз bennem, meg volt, akárki mit mondjon аз a mo3dúlás, hogy a' ki iga3 egyenes f3Ívvel volt erántam, aho3 {édes) kellemetes lánt3okkal kötö3tem mindenemet?

1 's édes f3empillantáfaim коззе innepi veres betűkkel írtam a3t, a' mellybe

22 аз illy iga3 és jobb matériából kéf3űltfziv eránt {égő) Vl

$

ehetett егзекепу i

if 3teletemet legtif3tábban megmutathattam: de megvolt ellenben аз a' legtöbb vef3edelmemet

i3 f3űlt indúlatis, hogy a' kinek erániam vagyis inkább ellenem tettetett таззо.1 bé f3Ínelt bar átfágát, annyival inkább gonof3 f3ándékait éfjre vettem, foha, bár a* Világi úgy nevezett Prudentia ellenkezőt kiáltott is, foha ki nem nyerhettem magamtól, hogy el titkoljam a3t, melly undorító bor3adáffal émelyeg аз én (Lelkem) más formán tanúit Lelkem az ö Dórifi tfelekedeteitöl. Amahho3, ha nem vonogatott is futottam 's öleltem őtet; ез ha édefgetettis magáho 3 félelmes hátrálájfal kívántam f3Ínét kerülni. Soha, foha titkos alattomba való 26 KNB, H—G, DPL, Ny: módjára; — a kihúzott szót nem említik! 27 Ezt a részt mindegyik kiadás csak pontatlanul, hiányosan közli, pl. H—G a sor fölé írott egész fél mondatot elhagyja; az aláhúzott latin mondat így van Csokonainál! (Ttt álló betűvel.) 28 H—G: egyenességtelen. 29 Félbemaradt szó. 30 H—G: ismét új bekezdés a következő mondat. 81 DPL: mindent. 32 H—G:mellyben. 83 H—G: veszedelmet. 408