A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Vásárhelyi Ilona: Csokonai A’ Szabadság című versének ismeretlen másolata a Debreceni Irodalmi Múzeumban

Bár lényeges szövege/téréseket nem találunk a vers három összehasonlított változatában, mégis meg kell említenünk néhány kisebb különbséget: A ZC-beli szöveg 16. sorában gazdaságbann kifejezés fordul elő. Ugyanezen a helyen a másolatban Gazdagságbann, Dombynál gazdagságban olvasható. A hangzásbeli hasonlóság ellenére sem gondolhatunk arra, hogy mégis Domby alapján készült volna a másolat, hiszen ebben az egyetlen szóban két helyesírási eltérés is észlelhető. A korábban is ismert másolatokban is mindkét változatra találunk példát. Mint ahogyan a kritikai kiadás is megállapítja, a két szó jelentése között Csokonai korában nem volt érzékelhető különbség.

15 A 20. sorban a ZC-hez és a Domby-kiadáshoz képest egy s kötőszó beékelődött: Úgy a pompa s' a nemes vér; a 23. sorban viszont ugyanez a szócska hiányzik a másolatból: Kevés a pénzre Országra, míg a másik két változatban megtaláljuk: Kevés a' pénzre 's Országra. Ezeket az apró eltéréseket nyugodtan felfoghatjuk másolati pontatlanságoknak. Egyetlen lényegesebb szövegeltéréssel a 22. sorban találkozunk. A vizsgált másolatban ez a sor így hangzik: Minden vágy a Gazdagságra,

16 míg a másik két közlésben: Minden vágy a' szabadtságra (Dombynál: szabadságra) olyasható. Ezt az eltérést legkönnyebb lenne szövegromlásnak minősíteni. Ha azonban figyelmesen elemezzük az utolsó versszakot, megállapíthatjuk, hogy éppen olyan jól értelmezhető a vers a másolatbeli változatban is, sőt a szabadság és gazdagság ellentéte így nagyobb hangsúlyt kap. Ez a szövegeltérés is bizonyítja, hogy a másolat nem a Domby-féle kiadás alapján készült. Ugyanígy az is elmondható, hogy nem is a ZC-beli változat szolgai másolatáról van szó, hanem lehetett egy Csokonai által írt piszkozat is. Az sem elképzelhetetlen, hogy a költőhöz közel álló másoló változtatott a szövegen. A másolat szövegkörnyezete alapján feltételezni lehet, hogy ezt a verset énekelték is. Nem lehetetlen, hogy eleve dallamra íródott a vers, vagy már Csokonai korában énekelt változatban is terjedt. A helyesírási egybeesések alapján azonban biztosra vehetjük, hogy a másoló nem szóbeli vagy énekelt előadás alapján jegyezte le, hanem kéziratból másolta. Sokat segítene a nyitott problémák megoldásához az, ha volna tudomásunk a másoló kilétéről. A kéziratköteg egészét vizsgálva a másoló személyére vonatkozólag a legtöbb információval véleményünk szerint az a prózai írás szolgálhat, amely a füzetben a pásztorjátékot követi. Az összes többi írás ugyanis másolatnak látszik, szemben a felvilágosodás szellemét sugárzó politikai fogalmazvánnyal. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy a másoló és a pásztorjáték fordítója azonos személy. Csokonai debreceni kortársai közül Gessnerfordítóként Nagy Sámuelre gondolhatunk.

17 E feltételezés bizonyítására azonban újabb kutatásokat kell végeznünk. Befejezésül még egy kérdés felvetése látszik indokoltnak: lehet-e összefüggés a pásztorjáték és a füzetbe másolt versek között. A pásztorjáték első felvonásának negyedik jelenete ugyanis a következőképpen fejeződik be: (Alcimna Evanderhez) „Ne szomorkoggyunk azonn a szerentsétlenségenn a mi még ezutánn sokára /essz talán; inkább vigann legyünk; mosollyogj rám — Hallod é énekellyük el azt az éneket a mellyet ollyan örömest énekelünk." Ez a szövegrész a lap aljára esik. A következő lap mindkét oldalát üresen hagyta a másoló, és csak ezután következik az ötödik jelenet, amelyet Milon szavai indítanak el: „Ugyan derekasonn el énekeltétek ám azt", majd kicsit később: „Én biz el mentem tsak az utolsó részit hallottam az éneketeknek... Ti itt énekeltek és a nagy szerelembe semmit sem vesztek észre." Mind a szövegkörnyezet, mind az üresen maradt lap arra utal, hogy a negyedik jelenet Evander és Alcimna énekkettősével fejeződik be. De vajon mi lehetett az a dal, amit a pásztorjátékban előadtak ? 15 Kritikai kiadás, Költemények 1. 455. 16 A vágy szóra későbbi kéz tette föl az ékezetet. 17 Köszönetet mondok dr. Szuromi Lajosnak eligazító információiért. 399