A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Vásárhelyi Ilona: Csokonai A’ Szabadság című versének ismeretlen másolata a Debreceni Irodalmi Múzeumban

A kéziratos füzet végén lévő versek mindegyike énekelhető, felfogható dalszövegként is. Az Echo Corollárium jól alkalmazkodik a pásztorjáték környezetéhez, a szövegét azonban csak részben tarthatjuk alkalmasnak arra, hogy az idillbe beépüljön: Tuba veritatis die nobis quid sit — secundus? ... stultus! Estne Regnorum sibi subjectorum Pastor bonus? ... onus! Legfőképpen a csattanós visszhangszavak miatt tartjuk énekkettősként jól előadhatónak ezt a művet. Mégis nehezen tudjuk elképzelni, hogy egy magyar nyelvű színpadi játékban éppen a közönség szimpátiáját élvező főszereplők latin nyelven énekeltek volna. Kitűnően illeszkedik a darab gondolatvilágához a két Csokonai-\ers is. Talán a vizsgált A' Szabadság című énekelhetőbb, változatosabb dallamot sejtet, mint az utolsó, A' Poéta tsak gyönyörködni szeret nem kíván ő semmi egyebet című. Mindkét vers Csokonai korai műve, tehát már a darab bemutatása idején énekbetétként használhatták. A pásztorjáték idézett szövegkörnyezetéből arra következtethetünk, hogy nem volt a darabban pontosan meghatározva, hogy milyen éneket adnak elő a szereplők, hanem a dalbetétet alkalmilag választották meg. Talán éppen ez a három vers jelentette a választékot. Ha ez így van, akkor bizonyítékunk van arra is, hogy a kézirat egyszerre jött létre, mégpedig 1795 legelején, ugyanis már március végén bemutatták a pásztorjátékot. Megjegyezzük, hogy a Szép Szabadtság kezdetű verset a XIX. század második felében egy Kossuth-nótaként ismertté vált dallamra énekelték. A kéziratban ugyanis egy jól megkülönböztethető írással a vers elé ezt írta valaki: „Kosuth Lajos író deák szerint (az lsö és Ilik dallamra 2 sort kell venni)". Az énekelhetőség kedvéért ez a későbbi bejegyző a versszakok zárósorait elöl egy szótaggal megtoldotta: „Oh Biztattz minket", „Jaj Ki repülni", „és a rang mit ér?", majd az utolsó verssorban a csak kezdőszót áthúzta, és a Mindig szót írta helyébe, vagyis ezt a sort „Mindig ettől ég" formában lehetett énekelni. Az Evander és Alcimna címet viselő, 1795-ben keletkezett kéziratos füzet számos irányba indítja el a kutatót. Csak ez az egyetlen vers is több filológiai problémát vet fel, amelyek mindegyikével e rövid tanulmány keretében nem is foglalkozhattunk. Annyit azonban biztonsággal megállapíthattunk, hogy Csokonai Vitéz Mihály A' Szabadság című versének minden eddig ismertnél korábbi másolatát őrizte meg a Debreceni Irodalmi Múzeum kézirata, amelyet a Csokonai kritikai kiadás e korra vonatkozó kötetének megjelenése után találtunk meg. A vers vagy eleve dallamra íródott, vagy már korán énekelve terjedt. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy az Evander és Alcimna című pásztorjáték előadásaiban dalbetétként is felhasználták. Ennek bizonyítására további kutatásokat végzünk. 400