A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Toroczkai Oszvald (1884–1951) debreceni évei

и. A debreceni képzőművészeti élet élén (1919—1927) Toroczkai már a világháború évei alatt átvette a tényleges hatalmat a Műpártoló Egyesületben, 1921-ben pedig formálisan is megválasztották az egyesület, majd 1924-től a Művészház igazgatójának. Tanácsköztársasági tevékenységéért ugyan elmarasztalták, de ennek nem lett kihatása további életére. A húszas években, egészen az Ady Társaság megalakulásáig (sőt első szárnypróbálgató esztendei idején is), egyértelműen a Műpártoló Egyesület fogta át Debrecen művészeti életét. Bevezetőként erről az egyesületről és a Művészházról (1924—27) kell szólnunk. A Műpártoló Egyesület működése lelassult az első világháború alatt és után. 1922-ben lassú fejlődés kezdődött, mely 1924-től felgyorsult. Ezt jelezte a taglétszám alakulása (1923ban pl. 659 tag volt) és a kiállítások egyre nagyobb sikere. Az 1923-as téli tárlaton 150 mű szerepelt, amelyből 16 festmény és 3 szobor kelt el. Döntő szerepe volt e fejlődésben Toroczkai Oszvaldnak, Senyéi Oláh Istvánnak (1893—1963), Holló Lászlónak (1887—1976) és Gáborjáni Szabó Kálmánnak (1896—1955). A Műpártoló Egyesület 1924. március 16-i közgyűlésén Toroczkai igazgató így foglalta össze a fejlődést: „Az önállóság nemcsak abban nyilvánul, hogy a fővárostól elszakadva nincs szükség — mint régen — a Nemzeti Szalon képanyagára, hanem a helyi művészek munkáiban szinte egységes alföldi, debreceni sajátosságokat rögzítettek meg." A műpártolókat, az érdeklődőket és a művészeket egyaránt tömörítő egyesületen belül 1924. december 7-én megalakult a Debreceni Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete, amelynek — alapszabályzata szerint — célja „a debreceni és kelet-magyarországi képzőművészet és iparművészet fejlesztése, a képzőművészek és iparművészek szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítása, a művészetek és a műízlés terjesztése. Az alapszabályszerű cél elérésére az egyesület állandó kiállításokat rendez debreceni és idegen művészek munkáiból az erre a célra fenntartott Művészházban, a Művészházzal kapcsolatban grafikai műhelyt és közös műtermet tart fenn a debreceni művészek számára, a képzőművészetek és iparművészet köréből vett tárgyakról felolvasásokat és előadásokat tart, kiadványok útján terjeszti a képző- és iparművészetet, erre érdemes művésznövendékeket erkölcsileg és anyagilag támogat."

20 A Művészházat tizenkét debreceni művész hozta létre, s az anyagi alapot önállóan teremtették meg. Balezer György, Bánszky Tamás, Csűrös Béla, Dienes János, Holló László, ifj. Kovács János, Nagy Ferenc, Nagy Sándor János, dobi Oláh István, Senyéi Oláh István, G. Szabó Kálmán, Toroczkai egy-egy grafikai lapot készített, s ezeknek a litográfiáknak, rézkarcoknak, fametszeteknek a felhasználásával egy ötvenpéldányos albumot bocsátottak ki. Közös rézkarclevonó gépen készítették el a nyomatokat, s a Művészház fennállása alatt további 800 darabot. A Szent Anna utca 5. sz. alatti fényképészműtermet közösen alakították át, s egy kiállítóterem, egy klubhelyiség, olvasóterem állt a tagok és az érdeklődők rendelkezésére, az utóbbiban hazai és külföldi szaklapok. A megnyitóra 1924. december 14-én, a Műpártoló Egyesület téli tárlatával egy időben került sor. Az első kiállítás a tizenkét művész reprezentatív kollektív anyagából állt össze, mintegy példázva, hogy „egyesült erővel" kívánnak dolgozni és küzdeni a vidék közönye ellen. Ezt hangsúlyozta Lyka Károly szép és buzdító levele is, amelyet 1924. december 2-án intézett a debreceni művészekhez. A kitűzött cél szép és nemes volt: esztétikai előadásokkal és felolvasásokkal irányítani Kelet-Magyarország művészeti életét, pótolni a művésztelepet és az iparművészeti iskolát. A szabadiskola jellegű esti akttanfolyamon a Művészház tagjai ingyen korrigáltak, s ezzel 20 A Művészház iratanyaga ugyancsak a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban található X. 57. sz. alatt. Menyhárt József mint szemtanú is megemlékezett a Művészházról (Déri Múzeum évkönyve, 1957. 157—160.) 327