A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)
Művészettörténet - Bíró Katalin: Koppány – Holló László történelmi képeiről
gyilkos című rézmetszete ábrázolási típusával van összefüggésben, 26 föltételezhetően valamilyen vallási propagandaanyag közvetítésén keresztül.) Ilyen örökséggel valószínű, hogy nem lehetett hatástalan a művész szemléletére a Horthy-rezsim hivatalos konzervatív politikai ideológiája és abban a Szent István-i eszme 27 . Azonban, mint művei tanúsítják, ez a hatás éppen nem azok tartalmát érintette, hanem a megjelenítés mikéntjére hatott: abban nyilvánult meg, hogy Koppány és István személyét szimbólummá emelte, szembenállásukból történelmi mítoszt teremtett. 28 A festményeken azonban a szimbólummá emelt történelmi személyek és a mitizált történelmi esemény éppen a hivatalos ideológia által propagált, a birodalmi gondolatot szolgáló eszmékkel és a Szent István-kultusz hozsannáival 29 konfrontáló tartalmakat fejeznek ki. Ez sugallja a művek „nagyidaiságát" — bár ennek tudatosságát nehéz egyértelműen megítélni: tudatos politikai célzatossága csakúgy kizárt, mint az, hogy a művész öntudatlanul, vagyis hamis tudattal teremtette meg halvány iróniával árnyalt képi világukat. A két háború közötti korszak hivatalos politikai ideológiájával szembeforduló ideológiai áramlatok közül kettőt említhetünk, amelyeknek bizonyos elemeivel rokonítható Holló László történelemfölfogása. Az egyik a Szabó Dezső-i gondolatrendszer, a másik az ennek hatását is magában foglaló népi írói mozgalom társadalom- és történelemszemlélete. Joggal föltételezhetjük, hogy a Szabó Dezső-i rendszer magyar történelem magyarázata közvetlenül hatott Hollóra, még akkor is, ha Holló fölfogása csak egyes gondolatokkal érintkezett, de a rendszer lényegétől idegen maradt. Lehetséges ugyan, hogy a rokon vonások egy része közhelynek számított a korszak történelmi közvéleményében, 30 mégis ezeket nagy valószínűséggel egy Szabó Dezső-írás közvetíthette Hollónak. Holló László debreceni kortársának, a művészettörténet és az ideológia kérdései iránt élénken érdeklődő Senyéi Oláh Istvánnak a hagyatékában a könyvtárhoz csatlakozott egy cikkgyűjtemény, amelyet Senyéi azért gyűjtött össze, mert az írások az őt legjobban érdeklő kérdésekről szóltak. Ezek között megtalálható Szabó Dezső számos vasárnapi cikke, amelyeket 1927. augusztus közepétől írt rendszeresen a Magyar Hírlapba, köztük az augusztus 28-i számban megjelent Koppány. Holló László életének éppen ebben az időszakában szoros és rendszeres kapcsolatot tételezhetünk föl Senyeivei, hiszen 1927 júliusában alakult meg Debrecenben az Ady Társaság, keretében a képzőművészeti osztály, amelynek elnöke Holló lett, és egyik legagilisabb szervezője Senyéi volt. Talán nem alaptalan az a föltevés, hogy Holló Senyéi révén megismerhette 26 Művészet Magyarországon 1780—1830. (Szerk.: Szabolcsi Hedvig és Galavics Géza. Budapest, 1980) 235. és 71. tábla, 191. kép. — Ezt a témát dolgozta fel hasonló kompozíciós megoldást alkalmazva „első hazai monumentális táblaképünk", OrlaiPetrics Soma: Szent István és az orgyilkos (Szent István ébredése) című nagyméretű olajfestménye, amelyet 1848-ban Bécsben festett és amelyben az esemény morális vonatkozásai kapnak hangsúlyt. Keserű Katalin: Orlai Petrics Soma. (Budapest, 1984) 31—32., 77. és 7. sz. kép. 27 Szekfü: i. m. 1—80., Szigeti József: A magyar szellemtörténet bírálatához. (Budapest, 1964) 213—215., Szabó Miklós: Politikai évfordulók a Horthy-rendszerben. In: A két világháború közötti Magyarországról (Szerk.: Lackó Miklós. Budapest, 1984) 479 és 484. és Kardos József: A szentkorona-tan története. 1919—1944. (Budapest, 1985) 220—221. 28 Szabó Miklós: i. m. 479 és 484. 29 Szabó Miklós: i. m. 488 és 503. 11. jegyzet. 30 Fülep Lajos egy 1934-ben megjelent írásában félreérthetetlenül Szabó Dezsőre is utalt „a magyar jelleg szabadalmazott ismerői"-nek sorában, amikor a „koppánykodnak" kifejezést lebecsmérlő értelemben használta. Fülep Lajos: Nemzeti öncélúság = Válasz, 1934. május. In: Művészet és világnézet. (Budapest, 1976) 159. — Itt egyben utalhatunk e közvélemény viszonylagos szűkkörűségére, amely mellett a rendszeresen nem írók-olvasók tömegei, éppen azok, akikre Holló László figyelme is irányult, még csak Szent István kilétével sem voltak tisztában — még közhelyszinten sem, mint arra Móra Ferenc egy alföldi parasztemberek között végzett, 1932-es, szűkkörű „művelődésszociológiai fölmérése" alapján következtethetünk: „— Mit tudnak Szent Istvánról? Azt, hogy augusztus 20-ra esik, s hogy akkor ünnep van. Hogy kije, mije volt Magyarországnak Szent István, arról egy igét se." Móra Ferenc: A magyar paraszt. (Budapest, 1985) 34. 308
