A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Művészettörténet - Bíró Katalin: Koppány – Holló László történelmi képeiről

fordult, mindig a Koppány-téma felelevenítésével indította történelmi képeinek újabb sorozatát. Az 1948-as centenáriumi év fő témája a debreceni csata volt, ezt az ötvenes évek végén ismét egy Koppány-sorozat követte. A hatvanas évek első felében a vérszerződés témája került előtérbe, és végül az évtized közepétől visszatért István és Koppány alakjához. A különböző történelmi témák szám szerinti megoszlása azt mutatja, hogy Holló történelmi érdeklődésének középpontjában a magyarság Kárpát-medencei történetének legkorábbi századai álltak és mindenekelőtt Szent István kora; kiemelkedett István alakja, mégpedig elsősorban Koppánnyal konfrontálva. Nagyon valószínű, hogy a grafikák legtöbbje tervezett festmények előzményeként készült, a grafikák pedig történelmünk szinte valamennyi időszakát érintik: a honfoglalás korát, az Árpád-kort, a Hunyadiak korát, a török kort, a Rákóczi-szabadságharc, majd Simonyi óbester korát és a 48-as szabadságharc időszakát. Ezzel szemben a megvalósult olajfestmények kilencven százaléka a legkorábbi időszakokból választja tárgyát. Ez fölfedi, hogy Holló figyelme nemcsak azért összpontosult Szent István alakjára, mert a korszak pályázatai erre ösztönözték, és történelmi érdeklődése nem volt eredendően egyoldalú, nem csupán megmagyarázhatatlan rokonszenv irányította. Úgy tűnik, hogy az István-képekben koncentrálódtak a festő számára legizgalmasabb, újabb és újabb megoldásokra váró festői-kompozíciós és ezzel összefüggő emberi-etikai és történelmi problémák. Emellett figyelemre méltó, hogy a többi alkotás elsősorban történelmünk tragikus eseményeit — a három külön témájú festmény az 1849-es debreceni csatavesztést — idézi, vagy a történelem tragikus emberi szituációit, miként azt néhány kiragadott képcím is jelzi: Törökök rabokat visznek, Csata után, Láncra fűzve, Rabságban, Elesett honvéd stb. Ezek alapján föltételezhető Holló történelemfölfogásának kiindulópontja: a magyar történelem alakulására legnagyobb hatást gyakorló tényezők történelmünk egyetlen időszakában sűrűsödtek — Szent István korának eseményei, István személye és a Koppánnyal való összecsapásában jelképesen kifejeződő törekvései döntően meghatározták a magyarság további, tragikus mozzanatokban bővelkedő sorsát.

8 A további értelmezés kulcsa tehát Szent István alakja.

9 Holló László első, 1927-ből származó István-témájú műve a Szent István felajánlja a koronáját című krétarajz.

10 Föltehetően ez volt Holló első történelmi tárgyú képe. Az ábrázolás a 17. század végén kialakult és a további századokban népszerűvé vált felajánlási képtípushoz

11 kapcsolódik. István király díszmagyarban, heroikus pózban jelenik meg, az előadás pátoszából azonban hiányzik a Hollóra jellemző művészi átélés intenzitása és meggyőzőereje : a megjelenítésnek ez a módja nem jelenthetett számára valóságos festői problémát, nem lépett tovább ezen az úton. Ez az indulás azt a korábbi föltevést támasztja alá, hogy Hollónál a történelmi képek és az életképek (valamint más műveinek) stílusazonossága tartalmi szinten vált szükségessé, és hogy a történelmi hősök és a mindennapi parasztfigurák külső megjelenésének, ruházatának, mozdulatainak, táji környezetének közvetlen megfelelése és egymásravonatkoztathatósága ennek csupán a felszíni megnyilvánulása. Az egész életmű szoros stílusbeli összefüggéseire utal az is, hogy az első történelmi tárgyú olajfest8 Módy: i. m. 48. — A magyar Szent István-hagyomány történetében már Heltai Gáspár Bonfiniátfordításától sarkalatos jelentősége van Koppánynak (és Vazulnak) Szent István ellenpólusaként. Jelentésük és viszonyuk értelmezése a századok alatt változott. A magyar szépirodalomban Szent István alakja ugyancsak Koppánnyal (Kupával) szembeállítva jelent meg először a 19. század elején: Komlóssy Ferenc Dániel: István, magyarok első jóltevője, Katona József: István, a magyarok első királya és Berzsenyi Dániel befejezetlen A Somogyi Kupa című drámáiban. Szekfü Gyula: Szent István a magyar történet századaiban. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. (Szerk.: Serédi Jusztinián. Budapest, 1938) III. 30., 70. és 74—75. 9 Módy: i. m. 48. 10 Déri Múzeum, ltsz.: HL. 78. 2. 98. 11 Galavics Géza: Hagyomány és aktualitás a magyarországi barokk művészetben — XVII. század. (A barokk képzőművészeti tematika helyi elemei.) In: Magyarországi reneszánsz és a barokk (Szerk.: Galavics Géza. Budapest, 1975) 275—277. 301