A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - Dankó Imre: A közép-európai őrnépek, népcsoportok etnikai formálódása: a chodok

maradt őrségi települések, mert itt, ha egyébként a kiváltságos állapot meg is szűnt, etnikailag nem osztrák, hanem a környező magyar lakosságba olvadtak bele, azaz magyarok maradtak. Az őrségiek kiváltságolásával, önálló néprajzi csoportéletével azért is kell kiemeltebben foglalkoznunk, mert kialakulásukban, történetükben, gazdasági, társadalmi viszonyaikban leginkább hasonlítanak ahhoz a cseh őrnéphez-népcsoporthoz, amelyről az előzőekben felvázolt gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok hatására leginkább kitetszik a hasonlóság: a chodokhoz.

4 A chodok (chodové, chodci) népcsoportját a cseh nép talán legjellegzetesebb etnikai csoportjának s ezzel együtt a legkiemelkedőbb közép-európai őrnépcsoportnak tartjuk. Nevük -chod- is funkciójukkal kapcsolatosan alakult ki. A choditi=jámi, egy bizonyos területet bejárni, őrizni igéből származik. Akárcsak az Őrség neve is, az őrizni igéből, sőt úgy is, ahogy a hajdú szavunk is a hajt, végeredményében őrizve hajt igéből formálódott. Figyelmünk nem az őrségiek tanulmányozása, a velük való összevetéi;, hanem a magyar hajdúkkal való összehasonlítás kapcsán fordult feléjük. Nemcsak többszöri kutató-, tanulmányúttal, hanem a rájuk vonatkozó rendkívül gazdag, ám eléggé szétszórt történelmi, néprajzi és nem utolsósorban a folklorizációt, illetve a folklorizmust nagyban elősegítő szépirodalom áttanulmányozásával is törekedtünk megismerni a chodokat, a chod problémákat.

5 Hangsúlyoznunk kell, hogy a chodok, Chodsko kérdései felé figyelmünket nem kis mértékben fordították azok a klasszikus alkotások, amelyeknek lefordítására nem kisebb írónk vállalkozott, mint Németh László. Németh László két alapvető, a chodok életével, küzdelmeivel foglalkozó Jirásek-rcgényt is lefordított magyarra. Az 1951-ben kiadott A kutyafejííekben Németh Lászlót a cseh nép, közelebbről a chodok szabadságszeretete, antifeudális küzdelme, sajátos kultúrát alkotni képes ereje fogta meg. Azonosulása Jirásekkel, rajta keresztül a függetlenségéért küzdő cseh néppel, a chodokkal azt mutatja, hogy a cseh—bajor (német) határ menti határőr parasztok, a chodok felkeléseiben, történeti-társadalmi igazságukért folytatott szívós és következetes harcaiban az egész cseh nemzet szabadságharcának, haladó törekvéseinek szimbólumát találta meg. Németh László ugyanúgy parabolának fogta föl Jirásek regényét a saját korában, mint a szerző, Jirásek, annak idején. Németh László felismerésének, azonosulásának szép igazolása, hogy a Jirásek-regények —ezeknek a chod történettel foglalkozó írásoknak — jobb megértése, avatottabb fordítása kedvéért kezdett csehül tanulni.

6 4 Stahl Ferenc: Az Őrség jogállása. Vasi Szemle XXVIII. 1974. 2. sz. 218—, 3. sz. 390—, 4. sz. 553* laptól. Az 1270. évi kiváltságlevél szövegközlése: Horváth Ferenc—Kiss Mária (szerk.): Vas megye helytörténeti olvasókönyv (Szombathely, 1975) 15—18. — Vö.: Rúzsás Lajos: A Dunántúl társadalomfejlődésének fő vonásai 1686—1767. Veszprémi Akadémiai Bizottság Értesítője II. (Veszprém, 1976) 11. — Vö.: Bálás Gábor: A székelyek nyomában (Bp., 1984). 5 Több hosszabb-rövidebb tanulmányutat tettem Chodskóba, Domazliccbe. Tanulmányutaimrol szóló beszámolók: Dankó Imre: A chodok földjén. Hajdú-bihari Napló XXXV. 1978. 16. sz.; Domazlice, a chodok fővárosa. Uo. 63. sz. Tanulmányutaim előtt a következő történeti és néprajzi irodalmat, szépirodalmi alkotásokat tanulmányoztam át: Zirt Cenyek: Bibliografie Ceské Historie. I—

IV. (Praha, 1900—1911); Hanka Müllerová: Ceská národopisná bibliografie za léta 1953—62. (Uo., 1976); Josef Macek: Husitské revolucni hnuti. (A huszita forradalmi mozgalom. Magyarra fordította Báné András. Bp., 1954); Jindfich Jindfich: Chodsko (Praha, 1956); Jarmila Hásková: Nálezy minci na Chodsku (Domazlice, 1967); Josef Tomes: Chodské slavnosti v Domazlicich. Národopisné aktuality 3. 1966. с 3—4. 72—73.; Jindfich Simon Baar: Chodské pisné a pohádky. Uo. 13. 1976. с 3. 235—236.; Bozerta Némcová: Pohorská vesnice. (Falu a Sumavában. Fordította Hubik István. Bratislava, 1958); Uő: Bábicka. (Nagyanyó. Fordította Zólyomi Antal. Bp., 1974); Alois Jirásek: Psohlavci. (A kutyafejűek. Fordította Németh László. Második kiadás. Bratislava, 1977); Uő: Temno. (Sötétség. Fordította Németh László. A harmadik magyar nyelvű kiadás, Bp., 1978). — Itt kell köszönetet mondanom domazlicei kollégáimnak, Vladimir Baier múzeumigazgatónak, Jifi Hana ny. múzeumigazgató-történésznek és Iva Kumperová muzeológusetnográfusnak, a Jindrich Jindfich-múzeum vezetőjének sokoldalú, szíves segítségükért, támogatásukért. 6 Madarász László: Németh László közelében. Alföld XXX. évf. (1979) 6. sz. 48—51. 282