A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - Fehér Ágnes: Debrecen néhány szabadegyházi közösségének családmodellje

sokra. „A példamutatás a legfontosabb. Ahol engedelmeskednek a szülők Istennek, ott a gyermekek sem mennek ki a világba" (ötvenéves, háromgyermekes értelmiségi nő). Az asszonyok nem tudnak róla, hogy bármelyikük mesterséges fogamzásgátló módszert, pláne művi terhességmegszakítást alkalmazna. Példák sora mutatja, hogy még a terhes nő komoly betegsége esetén sem folyamodnak a terhesség megszakításához a vizsgált közösség női tagjai. Családi életük megszervezésénél, a nemek szereprnél, a családban uralkodó munkamegosztásnál a hagyományos családi mintát tartják ideálisnak. „Természetesnek tartom az Ige szerint, hogy az asszony mindenben kövesse a férjét, alkalmazkodjon hozzá. A hitéletben is. Az asszony fő szolgálata a férje melletti segítség és a szülés" (fiatal, ötgyermekes érettségizett nő). „Mi, nők természetesnek vesszük, hogy engedelmeskedünk a családi életben. Ez persze nem jelenti azt, hogy a férj rabszolgatartó legyen" (ötvenéves értelmiségi nő). „Az az igeszerű, hogy a férfi legyen mindenben a kezdeményező. A nőnek inkább paszszív magatartást kell tanúsítania" (fiatal, érettségizett nő). „Mint mindenütt, a családban is rendnek kell uralkodnia. Pontosan tudjuk, mi a feladata a házasságban a férfinak és a nőnek (33 éves asszony). A nők nagy része a gyermekek magas száma miatt gyermekgondozási szabadságon van. A testvérgyülekezeti nők példás feleségek, jó családanyák, mintaszerű háziasszonyok. Szemléletmódjukra nagyfokú családcentrikusság a jellemző. A családi szerepek ideáljának megfogalmazásánál ismét a Szentírásra hivatkoznak: 1 Tim 2. 8—15., Eféz 5. 22—33. A családideál, az eszményi minta a családi életet illetően igen érdekes módon alakul az általunk vizsgált negyedik vallásos közösségben, a debreceni szabadkeresztyén gyülekezet csoportjában. A gyülekezetben érvényesülő női túlsúly következtében — más szabadegyházaktól eltérően — egyfajta matriarchális színezetű családmodell körvonalai vehetők ki. Ugyanis a gyülekezet vezetősége mellett létrejött egy olyan fórum, melyben sok nő kapott helyet a közösség ügyeinek intézésére, a gyülekezeti „demokrácia" gyakorlására. A kisegyházak vonatkozásában ez a forma egészen egyedülálló, konkrétan az, hogy a nők a gyülekezet ügyeibe, vezetésébe bele tudnak szólni. A női többség és a gyülekezeti női aktivitás családmodelljük alakulására is észrevehetően kihat. Talán épp aktív vallásos életükből adódóan a nők a családi szerepekben nem testesítik meg azt a női ideált, ami a szabadegyházak esetében általánosnak tekinthető. Gyakorlati energiájuk döntő részét a gyülekezeti életben élik ki, a háztartás ügyeit, a gyermeknevelés kérdését igen nagyvonalúan kezelik, sokszor elhanyagolják. Gyermeklétszám a 35 éven aluli, szabadkeresztyén (felekezeti szempontból endogám) házaspárok körében: (1981. évi statisztika) 1 gyermek a családok 29%-ában, 2 gyermek a családok 53,3%-ában, 3 gyermek a családok 17,7%-ában. A gyülekezetben 26 ún. „vasárnapi iskolás" gyermek van, akik bibliakörbe, ifjúsági gyülekezeti foglalkozásokra rendszeresen eljárnak. A gyülekezet belső utánpótlását a közösség megnyugtatóan biztosítva látja. Külön kutatási szempontként célszerű tárgyalni a válás problematikáját a szabadegyházi közösségeknél. Az egyes kisegyházaknál a teljes jogú, teljes státusú tagok esetében a válási mutató igen alacsony a gyülekezetek taglétszámában. A hetednapos adventistáknál a tagság 2%-a, a baptistáknál 3%, a testvérgyülekezetieknél 1%, a szabadkeresztyéneknél 4% a házasságot felbontott egyének aránya a csoportok összlétszámához viszonyítva. Felméréseink során tehát azt tapasztaltuk, hogy még vegyes házasságok, „felemás iga" esetén is csak néhány esetben került sor a válásra a felekezetben. Ez több okkal is magyarázható. Mindenekelőtt azzal, hogy a házasságfelbontással kapcsolatos hagyományos szemlélet az, 276