A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - Fehér Ágnes: Debrecen néhány szabadegyházi közösségének családmodellje

hogy az ember házasságát egy életre kösse.

5 Ennek megfelelően a szabadegyházak egy része komoly szankciókat alkalmaz válás esetén, melyek hatással lehetnek a tag további státusára a vallási csoportban. Az általunk vizsgált kisegyházi közösségek közül a hetednapos adventisták és a baptisták szervezeti szabályzatai fo jlalkoznak a válás kérdésével, azt csak házasságtörés esetén tartják elfogadhatónak, indoi; altnak. Az újraházasodást ebben az esetben mindkét szervezeti szabályzat elfogadhatónak tartja, tudomásul veszi, de a szombatisták csak az endogám, újrakötött házasságot hajlandóak hivatalosan is szentesíteni. A válási mutatók alacsony voltának további oka az a jelenség, hogy a vegyes házasságok esetében jórészt a nő a hivő, aktív vallásgyakorlattal élő fél, aki a hagyományos családmodell elvárásának megfelelően igyekszik „jó anya, jó feleség" lenni, és alkalmazkodik nem vallásos házastársához még a legsúlyosabb konfliktusok esetén is. A néhány házasságfelbontást reprezentáló esettanulmányaink vizsgálata azt mutatta, hogy a szabadegyházi közösségekben előforduló válásokban kétségtelen szerepet játszanak az adott mikroközösségi tényezők is. Itt elsősorban a hivő közösség és a nem vallásos házasfél szemléletbeli, életvitellel kapcsolatos konfliktusát kell látnunk. A szabadegyházak esetében a hagyományos, patriarchális színezetű családmodell általánosnak tekinthető. Az idősebb korosztály körében kivétel nélkül érvényesül a családi szerepek, munkamegosztási szerepek nemek szerinti differenciálódása. A fiatalabb korosztály házassági viszonyait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a férfi és női szerepek az ideális minta esetében szintén tradicionális vonásokat mutatnak. Az a tendencia is megfigyelhető azonban, hogy a fiatal generáció gyakorlatában már egy minőségileg új vonásokat mutató családi minta körvonalai kezdenek megmutatkozni az utóbbi időszakban. Ez a jelenség elsősorban a családi szerepek átstrukturálódásában érzékelhető. A férj döntési jogának kizárólagossága a családi szituációkat illetően megszűnőben van. Nagymértékben hozzájárul ehhez az a jelenség, hogy a nők tömeges munkába állása az egyes vallásfelekezetek családjainak női tagjait is döntően érintette. A gyermekek vallásos szellemben történő nevelése központi kérdés az egyes vallási, szabadegyházi csoportokban. A gyermeklétszám az általunk vizsgált kisegyházi közösségekben igen nagy szóródást mutat. Az átlagos gyermeklétszám a családokban legmagasabb a keresztyén testvér gyülekezetben, legalacsonyabb a hetednapos adventista gyülekezetben. A sokgyermekes családokban a gyermekáldást az esetek nagy többségében vallási motívummal magyarázhatjuk. A gyermekek szocializálása a gyülekezetek számára szinte már születésük percétől kezdve megindul. Kivétel nélkül valamennyi szabadegyházi csoport felismerte azt a tényt, hogy a felnövekvő nemzedék vallásos életre való nevelése a gyülekezet utánpótlása szempontjából preferált kérdés. A szabadegyházakban már a kicsi, karon ülő gyermekeket is elviszik az imaházba, a gyülekezeti alkalmakra. A gyermekfoglalkozások, ifjúsági órák száma igen magas. A gyermek növekedésével párhuzamosan egyre bővül azoknak a családon kívüli személyeknek, intézményeknek a száma, szerepe, amelyek valamilyen formában részt vesznek a gyermekek szocializálásában. A szabadegyházak esetében a gyermekek szocializálásában a család mellett elsősorban és döntően a vallásfelekezet közössége az, amelynek döntő szerep jut. A gyermek szinte már születése pillanatától kezdve belenő, belenevelődik a csoport etikai, viselkedési normarendszerébe, vallásgyakorlatának legváltozatosabb formáiba. A gyermekek létszámát azért is követik megkülönböztetett figyelemmel, mert a szabadegyházi közösségek általában „belülről" termelik ki utánpótlásukat, a „külső megtérések" száma elhanyagolható. Érdekes nyomon követni azt a jelenséget is, hogy a generációs viszonyok problémái kevésbé kiélezetten jelentkeznek a szabadegyházi közösségekben, mint a társadalom generációs viszonyaiban általában. Ez a jelenség nyilván azzal magyarázható, hogy a szabadegyházak tagjainak élet5 Cseh-Szombathy i. m. 235. 277