A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1985 (Debrecen, 1986)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Debrecener Schüsseln und Teller

1. csillagos (szöveg): Nem kívánjuk palotáját a nagy uraknak. Sem pehelyből vetett ágyát a gazdagoknak. Szalma az ágya, Nincsen párnája, Kemény szalma gyönge testét avval ringatja. Osztevátesz rátesz, Szálljunk át tovább is, Mert a mi csillagunk Több házat is beszáll. Látom a gazdának mostani jómódját, Gazdaasszonyának szája mosolygását. Csörgetik a kulcsot, talán pénzt akarnak adni? De a pénzesláda nem akar felnyílni! így hát gazdasszonykám nyúljon a kasszába, Egy pár fillért nyomjon a markunkba! Gazdasszony: Na, ki szedi a pénzt? Mékőtök? 1. csillagos: Én. Gazdasszony: Na, oszt háromfele osszátok! Jövőre gyertek megint! Csillagosok: Köszönjük! Gazdasszony: Szépen mondtátok, jövőre gyertek megint! 1. csillagos (szöveg): Nosza, pajtás, fogd az ajtót, Vagy pedig a kilincstartót, Mert mi innen eltávozunk, Boldog ünnepet kívánunk! Gazdasszony: Köszönjük! Csillagosok (ének): Nosza, nosza jó gazda, jó gazda, Eressz minket utunkra! Házadra, nyájadra, Szálljon Isten áldása! Az első csillagos elveszi a pénzt. A háziasszony megkínálja őket diós, mákos kaláccsal, mindegyiknek ad egy-két diót. Azok megköszönik az ajándékokat, s botjaikat csörgetve elmennek. A háziak azután megbeszélik, milyen szép volt a csillag, milyen szépen mondták a gyerekek. Elmondják, melyik ki gyereke. Nincs sok idejük a beszélgetésre, mert néhány percen belül jönnek a gyerek betlehemesek. 246