A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Muezológia - Keresztesné Várhelyi Ilona: A Debreceni Irodalmi Múzeum létesítésének története és hároméves működésének tapasztalatai

néhány esetben az MTI segítségét is igénybe kellett vennünk. A kéziratok egy kis részéről sikerült élethű másolatot csináltatni az Alföldi Nyomdában. Mivel a kiállítás céljául azt tűztük ki, hogy mutassa be azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek Debrecent a magyar irodalom fejlődéséhez kötötték, majdnem ötszáz év irodalmi emlékeit kellett reprezentálni. Természetesen a Déri Múzeum Irodalmi Gyűjteménye nem rendelkezett az ehhez szükséges kéziratok, könyvek, dokumentumok mindegyikével, ezért más gyűjtemények anyagából kölcsönöztünk, vagy másolatok készítésével igyekeztünk elérni azt, hogy a nálunk hiányzó láncszemek is feltáruljanak a kiállításlátogató előtt, és így az egész folyamat kirajzolódjék, ne csak az, aminek bemutatására saját anyagunkból futná. A legtöbb segítséget természetesen a Református Kollégiumtól kaptuk, a társintézmények munkatársai is készségesen álltak rendelkezésünkre. Mivel az irodalmi kiállítások egyhangúságát szerettük volna elkerülni, vagy csökkenteni, igyekeztünk idejekorán felmérni, milyen képzőművészeti alkotások építhetők be az állandó kiállításba. Ehhez a törekvésünkhöz felbecsülhetetlen segítséget kaptunk a Déri Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményétől. Az ott fellelhető irodalmi anyag (festmények, kisplasztikák, érmek, grafikák) és az Irodalmi Gyűjtemény képzőművészeti anyagának számbavétele után alakult ki az összkép, amely a hiányokat is megmutatta. A hiányok pótlására Bíró Lajos festőművész vállalkozott, aki négy pasztell- és három olajképpel gazdagította a kiállítást. E művek elkészítéséről már a forgatókönyv írása közben intézkedtünk, így ezek már méretekkel és feliratokkal szerepelhettek a forgatókönyvben, bár maguk a képek csak a tényleges rendezés idejére készültek el. A KIÁLLÍTÁS SZERKEZETE ÉS BERENDEZÉSÉNEK GYAKORLATI KONZEKVENCIÁI A Debrecen és a magyar irodalom című állandó kiállítás forgatókönyve három nagyobb szerkezeti egységre bomlott. Az első részben az általános tudnivalók kaptak helyett, amelyek között ismertetem a kiállítás rövid előtörténetét, az épület adottságait, illetve a kiállítás helyszínét, a kiállítás címét, célját, szerkezetét és megnyitásának tervezett időpontját. A második szerkezeti egység a tulajdonképpeni rendezői forgatókönyv, míg a harmadik részben a Debreceni Irodalmi Múzeum közművelődési munkájára vonatkozó elképzeléseimet foglaltam össze. Mivel számunkra most a kiállítás a legfontosabb, nem térek ki részletesebben az első és harmadik forgatókönyvi fejezetre. Az állandó kiállítás három nagy szerkezeti egységre tagolódik. Mindhárom egységet egy-egy debreceni vonatkozású költő idézetével jeleztük, mintegy címként, mottóként használva az idézeteket. Az első tartalmi egység 16—17. századi anyagot mutat be, a kálvinizmus megszilárdulásának útját, a református iskola szerepét, a debreceni nyomda jelentőségét, az ellenreformáció támadásait, a szépirodalom fejlődésének debreceni adalékait, a tudományok szerepének megnövekedését, a magyar nyelvűség előretörését, ezért Gulyás Pál verscímét éreztük a legkifejezőbbnek: „Debrecen, ó-kikötő". Ez a mottó utal a város ekkori kulturális és gazdasági viszonyaira és a reformáció hatásokat befogadó és hatásokat kisugárzó szerepére. A korszak irodalmi eseményeit könyvekkel, könyvmakettekkel, néhány eredeti ritkasággal, címlapmásolatokkal szemléltetjük, de néhány képzőművészeti alkotást és a kort kifejező tárgyat is sikerült beépíteni a kiállításba. Ezek a tárgyak alkotják a vitrinek vizuális központjait, tehát a kisplasztikákat és az esetleg felhasználható relikviákat úgy igyekeztünk megválogatni, hogy azok a tartalmi súlypont kifejeződését segítsék elő. Az első vitrinben kapott helyet pl. Marosits István: A prédikátor című kisplasztikája. A szobor modern hangvételű, mégis van valami archaizáló patetikus vonás is benne. A vitrin középpontjába állítva jelentése Melius Juhász Péter személyére konkretizálódik, s mint főalak, maga köré szervezi a vitrin egyéb anyagát. Az elrendezésnél arra törekedtünk, hogy az itt bemutatott dokumentum-anyag fontosság szerint vegye körül a szobrot. Külön gondot jelent az irodalmi kiállításoknál, hogy az olvasásra szánt másolatok, kéziratok, könyvlapok stb. szemmagasságban, az éleslátás mezejében legyenek. Ha hátrébb vagy feljebb kerülnek, nagyítani kell ezeket, s az már a léptékzavar veszélyét hordja magában. Hasonló problémát jelenthetnek a fotók is, a nagyítás mér397