A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

De teljesen magyarul írta meg Martonfalvi Keresztem Inneplés című kisebb munkáját is (Debrecen, 1663), melyben az ünnepek, ünneplés puritánus felfogását fejti ki. Ugyancsak magyarul adta elő a „Szent Historiá"-t is, melyet a szerző halála után 1681ben adott ki Debrecenben Szilágyi Tönkő Márton professzor. Ez volt az első magyar nyelvű egyháztörténet. A történelemről szólva említsük meg mindjárt Lisznyai Kovács Pálnak (1630—1693), aki 1679-től a történelem tanára volt a Kollégiumban, Magyarok Chrottikája с munkáját (1692), mely magyar nyelvűsége mellett erős nemzeti (sőt székely) öntudatról, bátor Habsburg-ellenességről tanúskodik. Komáromi Csipkéssel, Martonfalvival s a már említettekkel egyidőben több nagy tehetségű, európai műveltségű puritánus lelkész tevékenykedik Debrecenben (a környéken nemkülönben): Köleséri Sámuel (1634—1683), Csúzi Cseh Jakab (1639—1695), Szenczi A. Pál (1644—1691), Felvinczi Sándor (1642—1686) s magyar nyelvű prédikációk, halotti beszédek, kegyességi iratok hosszú sorában hirdetik meggyőződésüket s erősítik nyelvünket. Kölesérinek tíz, Csúzinak hét, Szenczinek három, Felvinczinek négy magyar nyelvű munkája jelenik meg a debreceni nyomdában, amely ekkor válik igazán a magyar nyelvű könyvnyomtatás központjává. Benda Kálmán ezt írja A debreceni nyomda és a paraszti kultúra a 16—18. században с tanulmányában a Debrecenben megjelent könyvekről: „A könyvek nyelve mindvégig elsősorban magyar. Magyar, mert ezek a könyvek a nép számára készültek, és a kálvinista népesség magyar volt. A latin munkák száma persze itt is gyarapodott, hiszen a latin volt a tudomány, a kollégiumi oktatás nyelve, de a magyar könyvek mindig túlsúlyban maradtak. Az 1570-es években a debreceni nyomda termékeinek 94%-a magyar nyelvű. Az 1600-as évekre ez a szám 60—65%-ra csökken, ez az arány azonban végig megmarad a 18. században. Hogy pedig ennek jelentőségét világosan lássuk, említsünk meg egy másik számot is: a magyar nyelvű könyvek országos aránya az 1600-as évek végén csak 32% volt. Ebben benne van a debreceni nyomda 60%-a is." Csak magyar nyelvű prédikációs kötet mintegy 80 jelenik meg a század utolsó négy évtizedében a városban. Vallási, lelki hatásuk mellett természetesen nagy volt ezeknek a könyveknek a nyelvi jelentősége is. Ezek őrizték meg a későbbi idők számára is azt az erős, inas, zamatos magyar nyelvet, nyelvünk igazi karakterét, melyen nagy íróink, költőink mindig is szóltak, s védte azt ama „selyp és erőtelen nyelv" ellen, „amin azok az elpallérozott kis asiaták perszifláskodnak". Ez a nyelv él tovább Arany költészetében, ennek ősforrása buggyan fel Ady nyelvében, s ennek erős, mégis hajlékony kötését szövi tovább Németh László prózája is. Annál is inkább, mert ezek az emberek nemcsak az anyanyelv használatában, de ennek alakításában is tudatosan jártak el. Céljuknak megfelelő stílus-eszményük volt, és azt meg is valósították. Természetesen ezen a téren is befolyásolta őket vallási felfogásuk, a puritanizmus, amely főleg Ramus nyomán az egyszerű stílust („nude et simpliciter") vallja eszményének. Szakít az ókori és reneszánsz retorika díszességre való törekvésével, s inkább a szabatos, pontos kifejezést igyekszik megvalósítani: „A stílus legyen a dolgok szavakba öltöztetett párja".

15 Ez az elv Medgyesi fogalmazásában így hangzik: „nevetséges dolog volna bizonyára a Sz.Irás felő(l) Procatori piperével szollani, tsak a Philosophia sem szereti az Törvénybenvaló hímezett hámozott beszédet: s-hát a Theologia hogy szenvedhetné. Igen rút dolog volna azért a Pietasról affectate írnunk, az Alázatost gőgös köntösbe öltöztetnünk."

16 Kevéssel utóbb pedig ezt a felfogást így fejezi ki Komáromi Cs. György: ... „a szóknak czifrázására, és hasztalan ékesgetésére keveset vágytam, kevesebbet vigyáztam, és legkevesebbet hajtottam, azt akarom mondani, semmit sem: Meg gondolván először azt, hogy nem valami piperés és szemen szedett szókból öszve rakogattatott oratiónak, hanem a mi keresztény vallásunk summájának, és hitünk ágazatainak, fordításában fáradozom, ahol még csak az saroglyában sem adattatik hely a féle beszédekben való bujálkodásnak, és himes szóllás15 Tóth Béla: Ramus hatása Debrecenben, KLTE könyvtára, Könyv és Könyvtár XII. (Debrecen, 1979) 97. 16 Praxis Pietatis, Lőcse, 1636., lapsz. n. A könyvet 1936-ban újra kiadta Incze Gábor (Budapest). Az idézet ennek 19—20. lapján olvasható mai helyesírással. 327