A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

nak. Másodszor, hogy a Vallásnak dolgaiban fölötte káros és veszedelmes az beszédnek czifrázása és az hallgatók vagy olvasók füleit csiklándoztató és édesgető ékes szóknak vadászása".

17 * * * A próza mellett egyre sűrűbben jelennek meg századunkban a magyar versek is Debrecenben. Műfajilag ezek is ahhoz a gazdag latin nyelvű költészethez igazodnak, mely főleg művek megjelenésekor, házasság, születés, temetés alkalmából szól a „címzettek"-hez vagy „címzettek"-ről, s amelyek Magyarországtól Hollandiáig, Angliáig kísérik a kiadott könyveket.

18 De akadnak költemények, amelyek túllépik ezeket a kereteket, s a régebbi vagy egykorú magyar költészet műfajait szólaltatják meg. A versírók sorát is Medgyesi Pál nevével kell kezdenünk. A Praxis pietatis fordításában két latin disztichon s egy latin verssor fordítását találjuk, az a és b jelűeket azonos mértékben, а с jelűt rímes versben. Iktassuk ide őket, mert megérdemlik: a) Biró valék tegnap már most reszketve birámnak Széki előtt törvént hallok a munka szerént. b) Christe, ki ez nyavalyát kóstoltad, jö segédeimül, c) Nem szó, hanem szófogadás, Sziv, nem külső hangitsálás, Buzgóság, nem a kiáltás, Mennyekben az ének mondás.

19 Mind a három vers tartalmilag, ritmikailag, nyelvileg hibátlan. Az időmértékes sorok a legjobbak közé tartoznak verselésünk idetartozó korai megnyilvánulásai között. A rímes pedig remek megvalósulása Medgyesi nyelvi eszményének, a tömör, tiszta erőteljes magyar beszédnek s az ősi tagoló ritmusnak.

20 De Medgyesivel kapcsolatos testvérének, Medgyesi István debreceni rektornak (1634— 35) az a két szakaszból álló magyar nyelvű verse is, mellyel a Praxis pietatis fordítását köszönti (RMKT 9. k. 55. sz.), s mellette ott olvasható Vári Miklós négyes rímű szakaszokban írott verse, mely ötödik versszakában e könyv magyar népi, nemzeti jelentőségét emeli ki: Oh mely drága kintset ez könyvel szerzettel Szegény Magyar népnek munkáddal kerestél. A Régi Magyar Költők Tára, mely a 17. század elejének magyar verseit gyűjtötte össze, másodikként Kismarjai Veszelin Pál enemű alkotásait mutatja be. Veszelin külföldi tanulás után többnyire Debrecenben működött, mint lelkész, s ott is halt meg 1645-ben.

21 A RMKTban a neve alatt közölt öt verscsoport között vannak időmértékes és rímes versek, eredetiek és fordítások, prédikációkban alkalmazott idézetekként s önállóan. Van köztük üdvözlő vers (Kegyes intés, Teyfalvi Csiba Márton Romanocategorusának megjelenésére) (Debrecen, 1637), s van kettő, melyet az 1640. évi debreceni tűzvész alkalmából írt, s melyeket az ugyancsak ez alkalomból kiadott Oktató és vigasztaló Praedicatiok (Debrecen, 1641) с kötetének végére illesztett. Ezek közül az első a Debreczen Városának keserves Siralma és Esedezése stb. című, önálló vers, mely egyházi ének „nótájára" („Uram Téged valamikor kezd, Etc."). készült három soros, hármas rímű, itt-ott belső rímekkel is ellátott, tagoló ritmusú formában* 17 Az keresztény isteni-tudománynak rövid summája Mellyét irt volt Wollebius János a Th. Doct. az Basileai Academiában rendszerént való Professor, Mostan pedig Magyar nyelvre fordított Comaromi Csipkés György, Nyomtattatott Ultrajectomban, MDCLIII Esztendőben (...) 4 jelzetű 1., r. v. 18 Tóth Béla: Latin nyelvű költészet Debrecenben a XVII. században, Studia Litteraria (Debrecen, 1979), 51—69. 19 Újra közölve a RMKT-ának 9. kötetében, 56. sz. alatt. Ugyanott még két rövid vers olvasható Medgyesitől (58., 59. sz.). 20 Németh László: Magyar ritmus, in: Az én katedrám (Bp., 1969). 21 Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (Debrecen, 1939) I. 18. 328