A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

szép tiszta magyar nyelven. A forma bravúrosságát fokozza, hogy acrostichonos vers. A versfők VESELIN PAL KISMARJAI ЕЕ szavakat adják ki. Utolsó versszaka így szól: Ezer öt száz negyven s meg száz esztendő folyásában Szivem rontó s megemésztő siralmas romlásában Ezt éneklém, Úrhoz küldém, tellyes bizodalomban. A második a CXXX. zsoltár parafrázisa „ugyanazon nótára", hibátlanul áradó ritmussal. Van azonban e prédikációs kötet végén néhány bibliai idézet után „Ezt ezzel summálom be" szavak folytatásaként egy öt disztichonból álló vers is. Ezt, mivel a RMKT nem közli (szövegének gyűjtője valószínűleg nem vette észre), ideiktatom: Oh Jerusálemnek Felséges felső Királlyá Ki szent szárnyad alatt szentül őrizted őket. Debrecen, Imé tijéd sajátodnak tartod is azt te. Jób kezed oltalma és szent őrizője légyen. Mint Jézusálamnak régen javaira vigyáztál; Ezt is sok jókkal, megkoronázád Uram. így mi — is áldással nevedet dicsirjük, örömmel Halléluját mondunk tiszta sziből tenéked. Ez jo kívánságát szolgádnak szent füleiddel Halgasd-meg kérlek, szent Seregeknek Ura. Ezek a kissé döcögősre sikerült disztichonok, akárcsak a többi Veszelin tollából kikerült időmértékes vers, azt mutatják, hogy szerzőjük otthonosabban mozgott a magyar ritmusú versek terén, mint emezekben. Azonban így is előrelépést jelentenek az időmértékes formák magyarrá honosításában. Veszelin kötetében található még egy Tiszta János nevű debreceni polgárnak két versszerzeménye ugyancsak a tűzvésszel, illetve Veszelin könyvével kapcsolatban. A Jotkevano Rythmusok с öt háromsoros versszakban ugyanis Veszelin könyvét köszönti. Formája is azonos az ott megjelent rímes versekével. A Debreczen városának tüz miat való megh romlott allapattyarul rövid elmélkedést с 43 négyes rímű versszakban, a krónikás énekek kedvelt formájában kesereg a nagy csapás miatt, s bűnbánatra inti e város lakóit. A versfőkben ez olvasható; JOHANNES TISTA DEBRECINUS FAACCIERAM. Ezt a krónikás formát és stílust folytatja Kállai Fényes István, Debrecen városa hites nótáriusának kéziratban ránk maradt verse, mely Strassoldo császári generális katonáinak (főleg hajdúknak, akik közül néhányat a szerző név szerint is említ) 1675 decemberében 17 napig folytatott fosztogatásáról szól. Példaként ideiktatjuk egyik versszakát: Nem volt ilyen romlás soha Debrecenben; Török, tatár, Szejdi ily kegyetlenségben Várost nem rontota ily ellenségképpen Magyarország mert elvitte éppen.

22 S ez így megy most a század végéig s azon túl is. A Debrecenben megjelenő könyvek szerzőit barátaik egyre gyakrabban magyar nyelvű üdvözlő versek sorával köszöntik, a magyarul írott Szent Históriát pl. Köleséri Sámuel, Felvinczi Sándor és Lisznyai Kovács Pál költeményei. Említsük meg még a hasonló jellegű versek sorából a Leidenben tanuló Apáti M. Miklós (1662—1724) „Ungarns a Debrecen"-nek Nógrádi Benedek De fundamentalibus fidei call A verset egy kéziratos másolatból, mely aTiszántúliRef. Egyházkerület Levéltárában található (?) leközölte Révész Imre a Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező с folyóirat 1871. évf.ban az 575. sk. 329