A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Muezológia - Keresztesné Várhelyi Ilona: A Debreceni Irodalmi Múzeum létesítésének története és hároméves működésének tapasztalatai

2. kép. Részlet az állandó kiállításból — Csokonai és kora könyvben szereplő tárgyak közül többet ki is kellett hagynunk. így is csak jelzésszerűen tudtuk érzékeltetni pl, a debreceni Csokonai-kultuszt, egy vitrinrészbe kellett sűríteni Kölcsey és Arany debreceni tartózkodásának emlékeit, sőt az e korszakban fontos szerepet vállaló színházi életet csak egy utólag tervezett, oszlopszerű vitrinben lehetett szemléltetni. Már az első terem berendezésekor látszott, hogy a leggondosabb előkészítő munka ellenére sem lehet elvárni a forgatókönyvtől azt, hogy teljes mértékben fedje a kiállítást, azaz menthetetlenül gazdagabb a forgatókönyv anyaga, mint a kiállításé. Ez a sokak tapasztalatából ismert körülmény azonban csak igazolja a forgatókönyvben levő irodalomtörténeti áttekintés információinak szükségességét. Ezzel ugyanis lehetővé válik, hogy a kiállítás berendezője a forgatókönyvíró távollétében is megkülönböztesse a kiállítás szempontjából fontosabb és kevésbé fontos részeket, és szükség esetén végrehajtsa a szelekciót. A kiállítás harmadik nagy egysége az emeleti kiállítóteremben kapott helyet. Ez a rész a 20. századi debreceni irodalmi élettel foglalkozik, s mivel a korszakot Ady Endre vezeti be, az egység mottójául az „Új időknek új dalaival" verssort választottuk. Az előző terem az 1849-es események jelzésével, illetve Jókai debreceni kapcsolatainak felidézésével zárult, így látszólag egy elég hosszú időszakról, a 19. század második feléről nem esik szó a kiállításban. Igaz, ez az időszak nem is hozott olyan látványosan kiemelkedő eredményeket, mint az előzőek vagy az ezt követő korszak. Mégis oldani próbáltuk ezt a hiányt oly módon, hogy részben az alsó terem színháztörténeti oszlopa, másrészt az emeleti terem sajtótörténeti egysége, amely szintén oszlopszerű vitrinben van elhelyezve, érinti a „kihagyott" évtizedek szellemi életét, bár erre általában a látogatók figyelmét külön fel kell hívni. Mindkét oszlopot inkább „epizódként" értelmezik a kiállítás látogatói, s ezt elsősorban a formai különbözés sugallja. Mindkét „epizód" kis helyen igen sok információt közöl, ezért az a tapasztalat, hogy ezeket a részeket csak a speciálisan e területek iránt érdeklődők nézik meg tüzetesebben. A forgatókönyv írásakor és a berendezés tervezésekor felmerült a lehetősége annak, hogy ezeket a részeket kihagyjuk a kiállításból. Mindkét terület azonban olyan erős szálakkal kötődik az irodalomhoz, hogy nélkülük szegényebb és egysíkúbb lett volna a kiállítás, bár a ter399