A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Muezológia - Keresztesné Várhelyi Ilona: A Debreceni Irodalmi Múzeum létesítésének története és hároméves működésének tapasztalatai
3. kép. Az állandó kiállítás emeleti előtere mek berendezése valamivel világosabb és áttekinthetőbb lett volna az oszlopvitrinek nélkül. Előnyt jelentett volna az is, hogy ezek nélkül a kiállítótermekbe több széket lehetett volna elhelyezni rendezvények esetén. A kiállítás harmadik szerkezeti egysége a századfordulótól kb. a második világháborúig tekinti át a debreceni vonatkozású magyar irodalmat. Ady Endre költői és újságírói indulása e városhoz köthető. Munkásságával két vitrinrész foglalkozik, majd kisebb jelentőségű írók képezik az átmenetet a „legdebrecenibb" íróhoz, Oláh Gáborhoz. A gyűjteményünkben őrzött gazdag hagyaték bőséges választékot nyújtott a sokoldalú egyéniség bemutatásához. Móricz Zsigmond debreceni kapcsolatainak dokumentálására szintén két vitrinre volt szükség. Ezután a nagy nyugatos generációk egy-egy debreceni indíttatású tagját, Tóth Árpádot és Szabó Lőrincet mutatja be a kiállítás, majd a csöndes, szerény, de nagy tehetségű debreceni költő, Gulyás Pál következik. Az emeleti kiállítóterem két irodalmi csoportosulásról is megemlékezik, a hagyományőrzésben, az aktív irodalmi élet fenntartásában nagy szerepet vállaló Csokonai-körtől és a haladó írókat tömörítő, magas színvonalú közművelődési munkát végző Ady Társaságról. Mindkét irodalmi szervezet kiadói tevékenységet is folytatott. Az Ady Társaság agilis vezetőjéről, Juhász Gézáról, aki kimagasló irodalomszervezői tevékenysége mellett jelentős irodalmi és tudományos műveket is létrehozott, bővebben szól a kiállítás, de utal ez a rész a Társaság városon kívüli kapcsolataira is. Csak utal a kiállítás a sokoldalú művészre, Mata Jánosra és a Sarló mozgalom debreceni kapcsolataira. A sajtótörténeti részben emlékezünk meg az induló Sarkadi Imréről, akinek munkássága már a felszabadulás után bontakozott ki. Ugyanitt utalunk a Márciusi Front kialakulására, bemutatva a Tovább című újság első számait. Mindez természetesen csak vázlata annak, amit a kiállítás címe ígér. A sajtótörténeti vitrin is csak jelzi a bőséget, de teljességre nem törekedhet, hiszen akár ezzel az egy témával is megtölthettük volna a két kiállítótermet. E vázlatosság feloldására azonban lehetőség van az igényes tárlatvezetések során. Ugyanígy a bőség zavarával küzdöttünk a Sarló-anyag kiválogatásakor is. Debrecen, illetve az Ady Társaság irodalmi tevékenységében a Sarló-mozgalomnak nem volt számottevő befolyása; inkább a város irodalmi életének háború előtti irá400