A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Muezológia - Keresztesné Várhelyi Ilona: A Debreceni Irodalmi Múzeum létesítésének története és hároméves működésének tapasztalatai

Teljes értékű nyilvántartási egységként a Déri Múzeum Irodalmi Gyűjteménye tehát 1973 óta létezik. Kilián István három leltárkönyvet kezdett meg: egyet az eredeti kéziratok számára, egyet az irodalmi dokumentumok (nyomtatványok, másolatok, fényképek) és tárgyi emlékek (bútorok, relikviák) számára, egyet pedig az irodalmi vonatkozású képzőművészeti alkotások, illusztrációk nyilvántartására. Sajnos ekkor még Kilián István nem ismerte az országos szakmúzeum nyilvántartási rendszerét, ezért csak a helyi nyilvántartási módszert adaptálhatta. Ez azonban nem minden esetben felelt meg az irodalmi anyag sajátosságainak. Az Irodalmi Gyűjtemény a Déri Múzeum X. számú egysége lett. A leltári számok első tagja tehát: X, majd második tagként a leltározás évének két utolsó számjegye következik, pl. 73., utána a leltári egység sorszáma, majd pedig az egységen belüli sorszám, végül pedig — több kötet vagy különálló lap esetében — újabb alszám: pl. X. 73. 162.1. 1—3. Mivel mindhárom leltárkönyv számozási rendszere azonos elvek szerint alakult ki, előfordulhatott, hogy három különböző műtárgy azonos számjelet kapott: egy kézirat,egy dokumentum, tárgy vagy fotó és egy képzőművészeti alkotás vagy illusztráció. Ez a helyzet már önmagában is magában hordozta a keveredés veszélyét, amit csak fokozott az, hogy a kényszerűségből bevont önkéntes munkaerők szakszerűtlenül végezték a leltározást, sokszor dokumentumokat kéziratnak leltároztak és fordítva. Mindez együtt meglehetősen problematikussá tette az Irodalmi Gyűjtemény nyilvántartását. A leltári számokat természetesen rávezették a tárgyakra, sajnos itt is gyakoriak a tévedések, elírások, szakszerűtlen megoldások. E problémák különösen a kéziratoknál jelentenek maradandó és érzékeny veszteségeket. A nyilvántartási rendszer a továbbiakban is a megyei múzeumoknál szokásos formát követte. A gyarapodási naplóként használt füzet vezetése esetleges és következetlen volt. A leltárkönyv bejegyzései alapján tárgyleíró karton készült (a leltári számok sorrendjében) mindhárom leltárkönyv tárgyairól. A tárgyleíró kartonok alapján pedig betűrendes mutató (katalóguscédula) készült. Sajnos sok nyilvántartási egységnél nem készültek el a kartonok, adataik hiányosak, illetve a mutatózás pontatlan és következetlen volt. Ezek a hibák és hiányosságok azért állhattak elő, mert a muzeológus mellett nem volt állandó, főhivatású gyűjteménykezelő, egészen 1979-ig. Az alkalmi segéderők pedig különböző szempontokat érvényesítettek a nyilvántartás minden fázisában. Az Irodalmi Gyűjtemény állagmegóvása sem volt a legutóbbi időkig megfelelő színvonalú. A szűk raktári kapacitás, a többszöri költöztetés, a gyakori kiállítási és kutatási igénybevétel menthetetlenül sérülésekhez, állagromláshoz vezetett. Papír- és kéziratrestaurátor a Déri Múzeumban nem működött, s ma sincs. Külső restauráltatás pedig igen nehézkes, sok utánajárást igénylő feladat, amelynél mindig voltak sürgősebb tennivalók. A nyilvántartási következetlenségek és az objektív nehézségekből adódó problémák ellenére is Kilián István tevékenysége az Irodalmi Gyűjtemény szempontjából összességében nézve minőségi fejlődést jelentett. Egyrészt a gyűjtemény valóban önálló nyilvántartási rendszere ekkor teljesedett ki, másrészt a szerzeményezés és kiállításrendezés szempontjából ez a korszak mennyiségi és minőségi előrelépést hozott. Ezzel tovább értek a feltételek az önálló irodalmi állandó kiállítás megteremtéséhez. A viszonylag régi irodalmi anyag tehát végső soron meglehetősen fiatal gyűjtemény részévé vált. Ha azonban azt tekintjük, hogy több megyei múzeumban még ma sincs önálló nyilvántartású irodalmi gyűjtemény, akkor Debrecennek nem kell szégyenkeznie. Persze, Debrecen irodalomtörténeti szerepe és hagyománya is jelentősebb, mint sok más mai magyar vidéki városé. II. A DEBRECENI IRODALMI MÚZEUM LÉTREJÖTTE Elképzelések az Irodalmi Múzeum helyét illetően Mintegy húsz évvel ezelőtt már Julow Viktor felvetette egy önálló debreceni irodalmi múzeum létesítésének gondolatát. Ez akkortájt történt, amikor számba vette Debrecen irodalmi vonatkozású emlékhelyeit, egykori írói lakóházaktól kezdve egészen a sírhelyekig, emléktáb392