A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

hoz, aki barátnőm férje volt. Szívesen látták, ebédre marasztalták őket. Az én személyem nem került szóba, úgy hogy barátnőm nem tudta, tudja-e Zsiga, hogy abban a kedves kúriában, a százados hársak alatt, vagy télen a duruzsoló kályha mellett szoktam én olyan meghitt órákat tölteni édes barátnőmmel Jolánnal. Asztalbontás után megkérte Jolánt, mutassa meg neki híres szép kertjüket. Mikor kiléptek az ajtón, szembefordult vele s azt kérdezte: „Mikor volt itt Olga?" Azután rólam beszélgetve megkérte, hogy hívjon meg hozzájuk, most, míg ő itt van, mert nagyon szeretne velem beszélni. Jolán teljesítette a szokatlan kérést, de bevallotta, hogy nagyon örült, mikor elutasító válaszomat megkapta, mert sehogy sem volt kedvére a dolog. Megint jó idő eltelt, míg újra felbukkant az életembe Zsiga. Teára voltunk híva kedves ismerőseinkhez, dr. Szaplonczay Gyuláékhoz,

22 akik nagyon bizalmas barátságban voltak Ady Lajosékkal. Mivel váratlanul megérkezett Zsiga, egész természetes volt, hogy Adyék magukkal hozták vendégüket, aki a háziaknak is jó ismerőse volt. Nagyon kellemes délutánt töltöttünk ott együtt a kis szalon sarkában beszélgetve. Hogy miről, magam sem tudom. Az bizonyos, hogy igyekeztem megkönnyíteni a közben történteknek a kimagyarázását s nem kérdezősködtem. De olyan kedélyesen, olyan otthonosan éreztük együtt magunkat, hogy utólag eszembe jutott Zsigának egy levele: „Kérem, mondja meg, de erre okvetlenül feleljen, hogy miért olyan jó magával együtt lenni. Órák hosszáig folyton beszélni, eszébe sem jut az embernek, hogy mit. Magával minél többet van az ember együtt, annál jobb".

23 Ezzel a beszélgetéssel én is úgy voltam, semmire sem emlékszem, csak az egész együttlétnek kellemes hangulatára, a Zsiga okos, színes beszélgetésére, melyek olyan új világításba helyezték a témákat, s amelyben oly sokáig nem volt részem. Dehogy hoztam én fel olyan témát, mely elrontotta volna a hangulatot, nem történt kérdőre vonás, sem a sveici események emlegetése. Nem voltak tervezgetések sem a jövőre. Hogy miről volt hát szó ? Semmi pozitívra nem emlékszem, minthogy a Nyugatra vonatkozóan aggodalmai voltak. Akkor már átvette a szerkesztést. Mikor visszament Pestre, gyönyörű levelet kaptam tőle: „Olga, Olga, hajnali álom. Nem, nem fogok magának levelet írni. Bármennyire vágyom beszélgetni Magával, — nem tehetem ki külső izgalmaknak. Nem illik hozzánk ez a méltatlan helyzet, amit a levelezés előidézne. Boldog vagyok, hogy láttam, hogy megéreztem... öregek vagyunk — mondta, öreg akiben nincsennek többé elhasználatlan energiák. Mibennünk van. Felejthetetlen az a sarok ott a kis szobában. Nem úgy ültünk ott, mint két öreg, — hanem mint két üde siheder. Maga olyan volt, mint egy virágzó azalea. Szép volt, bölcs is a szépségében.. ,"

24 Hát ez erős túlzás volt az ifjúságunkat és az én szépségemet illetőleg. Csak annak az egy mondatnak a kedvéért iktattam ide, melyben elismeri, hogy bölcs voltam. Már nem emlékszem, miben nyilvánult meg „bölcsességem". De bizonyosan arra célzott, hogy beszélgetésünket úgy irányítottam, hogy a jövőre nézve ne legyenek tervek. Ez nem is volt olyan nehéz, hiszen Zsiga nem volt szabad ember, én pedig az ő házassága után teljesen felszabadultam vele szemben minden kísértő gondolattól. Hogy ennek ellenére nem tudtam ellenállni és örömmel ragadtam meg az alkalmat az együttlétre, annak nem is csak az ő élvezetes társasága volt az oka, hanem az a jóságos megértés, melyet velem szemben tanúsított. Biztos, hogy ebben az őszinte barátságban az ő részéről a nem kimondottan baráti érdeklődés is szerepet játszott, de ezen igyekeztem átsiklani. Ha felszínre került is ez a kérdés, úgy igyekeztem elsimítani, hogy a barátság törést ne szenvedjen. Az említett levélben írta, hogy megrendelte címemre a Nyugatot, „mert úgy éreztem, hogy kell látnia, mit cselekszem, és olvasnia, amit írok".

25 Hosszú hónapok teltek el megint, míg újra kezdődött köztünk a levelezés.

26 Családunk egy kedves barátnője, egy névrokon, Kardoss Géza színigazgató felesége kérte közbenjárásomat Zsigánál. Arról volt szó, hogy Zsiga és Kardoss között valami nézeteltérés volt s így nem tudta, hogy fogadná Zsiga a meghívást a Légy jó mindhalálig premierjére. Zsiga természetesen megígérte, hogy eljön az előadásra. Közben meghívta felolvasni a Kollégiumi Öreg Diákok Egyesülete, és a Református Leánynevelő Intézet keretében működő Volt Iskolatársak Szövetsége egy közösen rendezendő műsoros estélyre.

27 Az elsőnek édesapám volt az elnöke, az utóbbiban én buzgólkodtam, mint ügyvezető elnök, nem nagy sikerrel. Az Ady Társaság is meghívta szerepelni a Tóth Árpád emlékünnepélyre.

28 Ezekkel az előadásokkal kapcsolatban volt már elég alkalom Debrecenbe jönni s egyszer-másszor találkozni. Beszélgetéseinkben a Zsiga családi életéről nem sok szó esett, csak a lányokról. Virágot nevezte kedvencének, de ragyogott a szeme, ha az örökké vidám, aranyos kis Liliről beszélt. 22 Tisztifőorvos Debrecenben. F. Csanak D. megjegyzése. MZSL I. 403., 420. pp. Ezután a találkozás után írja Móricz az 1930. február 5-én kelt levelet. MZSL II. 307. 23 MZSL I. 199. 1926. február 19. 24 MZSL II. 307. 1930. február 5. 25 MZSL II. 307. 1930. február 5. 26 Legközelebb 1930. október 24-én ír újra Móricz. MZSL II. 345. 27 Itt 1930. nov. 30-án olvas fel. Szabó S. G. i. m. 62. 28 MZSL II. 345. Előadása az Ady Társaság ülésén 1930. november 23-án volt. Szabó, S. G. i. m. 62. 360