A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Kilián István: Magoss Olga emlékei Móricz Zsigmondról

Gyöngyiről kissé aggodalmaskodva mondta, hogy a legjobban őt félti, mert valami tragikus vonás van benne. Sok mindenről szó került beszélgetéseink során, az anyagiakról is. Sajnálta, hogy a nyakába vette a Nyugat terheit és gondját, ami sok adminisztratív munkát jelentett s ez elkedvetlenítette. Nagyon mulatságos volt, amikor nekem is, iránt üzletasszonynak, kikérte a véleményemet. Elérkezett a Légy jó mindhalálig с darabjának a premierje.

29 Adyékkal és Zsigával néztük végig az előadást egy virággal feldíszített páholyból. Zsúfolt ház, meleg ünneplés volt s meghatott hangulat. Előadás után szűk körű társasvacsora volt a Bikában. De ott bizony hamar elromlott a jókedv. Zsiga, aki mellettem ült, elmondta terveit a jövőre vonatkozólag. Biztosan számított rá, hogy simán fog menni a válása és akkor nem lesz akadálya a házasságunknak. Fájdalmasan esett nekem megmondani, hogy én házasságra nem is gondoltam, tekintettel arra, hogy ő házasember volt. Most úgy érzem, illetéktelenül élveztem eddig az ő oly értékes barátságát s ezzel csalódást okoztam neki. Mély megbánással kértem bocsánatát. Én már leszámoltam a házasság gondolatával, nemcsak vele kapcsolatban, de más lehetőségekkel is. Hiszen énnekem is volt találkozásom olyan emberekkel, akikkel szóba jött a házasság kérdése. De én ismerve túlérzékeny természetemet, elzárkóztam az ilyen lehetőségektől. Nem akartam a szívemet újból kockára tenni. Zsiga nagyon elszomorodott. — Egy angyal szállt le az égből — mondta —, és elvágták a szárnyát. Egész este mindketten nagyon búsak voltunk. Pár nap múlva Pestről egy szép, szomorú levelet kaptam. Az első részben meglepő vallomást tesz a Légy jó mindhalálig с darabjáról. Azt írja, hogy ebben a történetben nem a debreceni kollégiumban élt szenvedéseit — hiszen ilyesmiben nem volt része —, hanem a kommün után elszenvedett sérelmeit írja le. „Valami olyan naiv és gyermeki szenvedésen mentem át, hogy csak a gyermeki szív rejtelmei közt tudtam megmutatni, amit éreztem." Azután az általam okozott csalódásról írt. „Megdöbbenést okozott kis szava, mikor azt mondta: Azóta megunt volna. — Mintha Janka szavát hallottam volna, benne volt a szerénység öntudata és gőgje, a mozdulat egyszerűsége és formája is ugyanaz." A levél másik megindító része így szólt: „És csak egy igazi bajom, hogy nincsen bizalmasom, aki előtt néha kiönthetném a gondolataimat, ami nagyon megpihentet, megkönnyít. írok, írok, folyton csak írok, mint egy őrült, akinek ez a mániája. Néha lekönyöklök és fáj a szívem. Azután azt is leírom. Bizalmasom a papír és a nagy nyilvánosság, ott lehet a legjobban elbújni az embernek önmaga elől." Befejezésül egy kedves szép búcsúzás, amibe egy kis keserű tréfás hang is megvillant: „Én csak azt kívánom az égtől, hogy óvja meg Magát a keserűségtől, a bánattól, a gondtól, a fájó gondolatoktól. Náthától és fájdalmaktól, hogy legyen a Maga élete szebb és tisztább, mint az enyém, adjon az Isten Magának még örömöt és boldogságot és megnyugvást. Csak ezt és ennyit kívánok s hiszem: hiszi szívből és szerelmes odaadásból teszem."

30 Ezen a szép levélen nemcsak elgondolkozni, de sírni is lehetett. Ebben az évben karácsonyra is írt pár sort.

31 Azután jó darab időre megszakadt a levelezésünk.

32 Hogy tulajdonképpen hogy kezdődött el újra, arra nem tudok visszaemlékezni. Igaz, hogy az elkövetkező évben sok esemény történt. Eszterke férjhez ment, az első évben Debrecenben laktak, aztán elhelyezték az urát Székesfehérvárra s elkerült ő is tőlünk. Zsigával kapcsolatban egy kis mozzanatra emlékszem, ami azt mutatta, hogy nem felejtett el egészen engem. Ady Lajos nevetve beszélte: „Hogy megjártam Zsigával: a napokban, hogy a felolvasásra jött, az állomáson vártam.

33 Azt proponálta, hogy menjünk be gyalog. Útközben eszébe jutott, hogy kifogyott a szivarja. Eszembe se jutott az, hogy az Olga trafikjába akar menni, mert tudtam, hogy régebben megszakadt köztük az érintkezés, bekalauzoltam az öreget a trafikba. Képzelem milyen csalódott volt. Csak másnap jöttem rá a baklövésemre, mikor felolvasás előtt megkérdezte: Itt lesz Olga is?" Én most már nem tudom, megtörtént-e vagy csak én képzelem, hogy bejöttek Adyval a trafikomba. Nem emlékszem az előzményekre, de 1934-ben már ott ült a kapu alatti benyílóban levő „édes kis trafik"-ban és azon törte a fejét, hogy lehetne a forgalmat megnövelni.

34 Egyszer én csomagot kaptam Zsigától, a Pesten akkor divatba jött Marokkó nevű, színes pálcikákból álló társasjátékokkal. Az én kis boltomban nagy szenzáció volt. Az ismerős vevők kivált, akik csak beszélgetni jártak be, 29 1930. december 8. Szabó, S. G. i. m. 62. 30 MZSL

II. 1930. december 12. 31 MZSL H. 355. 1930. december 19. 32 Legközelebbi levele 1935. május 4. МО egy fiatal írót ajánlott Móricz Zsigmond figyelmébe: MZSL II. 417. 33 1935. november 23-án szerepel az IGE irodalmi estjén Debrecenben. Szabó, S. G. i. m. 65. 34 1934-ben Móricz háromszor járt Debrecenben: január 12-én, február végén és november 29-én. Már ekkor felújított kapcsolatuknak a Móricz-levelekben semmi nyoma. Szabó, S. G. i. m. 64. 361