A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

Debreceni működése idején négy kötetnyi magyar nyelvű munkája jelent meg; 1. Kisded gyermekek nevelésekről rövid oktatás (1760, Kolozsvár), 2. Bábamesterségre tanító könyvecske (1766, Debrecen), 3. Gazdaember könyvecskéje (1776, Pozsony), 4. Magyar Országi öt (6) különös elmélkedések (1795, Pozsony). A versírást sem hagyta abba. Első feleségének, Kapros Évának halálát Szomorú halotti versek с munkájában gyászolja (1765) a régi halotti versek modorában. A verset Weszprémi kéziratában őrzi a Kollégium könyvtára (Qu. 1485. koll.). Három kisgyermekének, Susannának, Istvánkának, Ilonának halálát is versekben siratja el (Koll. könyvtár, Qu. 1485.). *** A magyar nyelvűségnek a tanításban való egyre erőteljesebb érvényesülését, a felvilágosodással járó elvilágiasodás s a nyomtatásban való megjelenés lehetetlensége (a nyomdák ekkor is még nagyrészt az egyházak kezében vannak, s szigorú állami, katolikus egyházi ellenőrzés alatt állnak, mint a debreceni is, mely ekkor már csak tankönyveket és úgynevezett kegyességi vagy liturgikus nyomtatványokat adhat ki), a század második felében jelentős kéziratos, főleg verses magyar nyelvű irodalmat hoz létre, elsősorban a református kollégiumok, főleg a debreceni, diákjai körében. O. Nagy Gábor egy 1942-ben megjelent tanulmányában — Református kollégiumi diák-irodalom a felvilágosodás korában — számbaveszi ezt az irodalmat, munkája végén 48 gyűjtemény tartalmi ismertetését nyújtva s megemlítve, hogy mintegy száz gyűjteményt ismer.

41 A bennük olvasható alkotások szerzői többnyire névtelenül, itt-ott kezdőbetűvel megjelölve szerepelnek, s létrehozóik között kevés a nevesebb költő (Csokonai, Háló Kováts J., Pócs A.), sok az ismétlés, a kedveltebb darabok, műfajok másolata, de éppen ez teszi őket egyetemlegesen jellemzővé. Magyar nyelvűségük mellett talán legjellemzőbb bennük a vaskos diákhumor vagy falusi udvarházak humorának jelentkezése, a szerelem népies egyszerű vagy rokokósan keresett megnyilvánulása, itt-ott egy-egy leíró vers, s olykor egy-egy elkeserítő társadalmi jelenség versbe foglalása. (Jobbágy-miatyánk, a Kondépüspök ellen írott versek) népdalok másolása vagy éppen továbbköltése, asszonycsúfolók megszólalása, hangjuk az egyszerűség, természetesség, olykor vaskosság mellett a késői barokk stílusnak az iskolákban eltanult sajátságait vagy a kezdődő rokokó klavírt pötyögtető kisasszonyainak, gavallérjainak divatos hangját szólaltatja meg, de mindig valami spontán, a népi, népies fele hajló természetességgel. Műfajilag a hosszabb elbeszélő költeményektől, melyek esetleg a komoly epikai formák parodisztikus utánzatai, a rövid dalokig terjednek. A század végére ezek pótolták, képviselték széles rétegek számára a magyar nyelvű irodalmat, s lettek egyrészt pl. Csokonai lantján a magas költészet remekeinek alapjává, másrészt a később kibontakozó magyar népiesség öntudatlan előfutáraivá. Mellőzésük, vagy pláne lenézésük, súlyos hiba lenne irodalmunk fejlődése szempontjából. A folyamat immár megállíthatatlan. A magyar nyelvűség a század vége felé egyre erőteljesebben nyomul előre az iskolázás, a tudomány területére. Itt a kulcsszereplő — úgy látszik — Domokos Lajos volt, a nagy műveltségű, európai látókörű főbíró, aki éveken át volt a hallei, utrechti egyetemek hallgatója, s anyanyelvén és a latinon kívül kitűnően tudott németül, franciául is. A hallei egyetemen Thomasius, Wolff már a század elején a német nyelvet juttatták diadalra a filozófiában, a jogtudományban, s ez a példa ott lebegett Domokos előtt egész életében.

42 Ennek hatására vitte keresztül mint a Kollégium és Tiszántúli Egyházkerület főgondnoka, hogy 1797. április 24-én a szuperintendencia elrendelte a magyar tanítási nyelv bevezetését: „T. Professor Uraimék a közelebbi Május I

s6 napjánn kezdődő Oskolai Esztendőtől fogva átaljábann mindenféle tudományokat Magyar Nyelvenn tanítsanak."

43 Révész Imre Domokos Lajosról szóló kismonográfiájában az indoklás megfogalmazását is neki tulajdonítja. Ideiktatjuk az igen jellemző megállapításokat: „Sok olyan Nemzetek példája továbbá, a mellyek az oskolában már született nyelvekenn tanítanak és írják a szükséges könyveket, nyilvánn bizonyítja, hogy 40. vagy 50. esztendők alatt többre mentek a 41 Az О. Nagy által ismertetett anyagnak szemelvényes bemutatását adja Bán Imre—Julow Viktor: A Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában с munkában (Bp., 1964). 42 Révész Imre: Bécs Debrecen ellen (Bp., 1966), 19. 43 Révész: i. mű, 114. 337