A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Irodalomtörténet – Művelődéstörténelem - Tóth Béla: Magyar nyelvi törekvések Debrecenben a XVIII. század végén

Tudományokban; mint sok ollyan Századok alatt, a mellyekbenn a Deák nyelvel éltek azoknak előadásábann. Idejárul ezen kívül nem tsak ez; hogy a köz népre nézve szükséges tudományok is egyedül csak annak született nyelvénn terjedhetnek el; hanem hogy Hazánk világos törvénye által is rendelés tevődött a magyar Nyelv taníttatásáról és annál fogva annak mind bővítéséről, mind kitsinosításáról."

44 íme, a felvilágosodás anyanyelvi törekvéseinek legfontosabb céljai: a tudományok fejlesztése, azoknak anyanyelven való terjesztése s ezáltal a nyelv kiművelése. Az intézkedés ugyan akkor még elhamarkodottnak bizonyult (nem voltak megfelelő tankönyvek, sem előadók) s rövidesen még hosszú időre (1833-ig) vissza kellett vonni, de a jég meg volt törve. Buday Ézsaiás, Sárvári Pál ezen a nyomon fognak hozzá a 19. sz. első éveiben magyar nyelvű tankönyveik (történelem, filozófia, képzőművészet) elkészítéséhez. De szerepe volt Domokos Lajosnak a nevezetes Debreceni Grammatika (Magyar Hírmondó, Bécs, 1795) kidolgozásában is. Ismeretesek a mű létrejöttének körülményei, amelyek végül odavezettek, hogy Földi János pályadíjnyertes nyelvtanának felhasználásával Benedek Mihály debreceni lelkész vezetésével „Debrecenben egy Magyar Társaság" elkészítette a munkát, melyről száz évvel későbbi méltatói azt állapították meg, hogy „sok tudással, nagy utánjárással, éles logikával szerkesztett igen derék munka, melyhez fogható magyar grammatikánk az Akadémia által kiadott Magyar Nyelv Rendszeré-ig egyáltalán nem volt. Fáradságot nem ismerő gonddal hatolnak be a szerkesztők a magyar nyelv, kiváltképpen a tiszavidéki köznyelvnek minden rejtélyébe s a tüneményeket minuciózitással állítják Regulákba."

45 A könyv ugyan nem tankönyvnek készült, de megjelenése után nemcsak Debrecenben, hanem másutt is ennek alapján tanították az iskolákban lassan teret kapó magyar nyelvtant. Ezt mutatja, hogy második kiadása már két év múlva megjelent Pozsonyban. De a Grammatikának nemcsak összefoglaló, rendszerező szerepe volt, hanem gátat jelentett — Tolnai Vilmossal szólva — a már-már minden korlátot ledönteni készülő neológia ellen

46 is. A nyelvújítás túlzásait (a mozgalom elején, Barczafalvi Szabó Dávid korában járunk) továbbra sem nézi jó szemmel Domokos. 1798 decemberében levelet ír Weszprémihez annak Pannóniáé Lucius с. kiadványával kapcsolatban, s ebben is elítéli irodalmunk, nyelvünk avatatlan „művelőit": „mert az igaz, hogy egynéhány esztendőtül fogva, a' ki tsak penna fogható köztünk, majd mind Poétának tartya magát, de kevesen vágynak, a'kik azt a nevet megérdemlenék, nagy része oskolába is keveset járt, nem hogy a Tudományokat, jó könyveket sem olvasott, ha olvasná, sem értené, tsak egynehány Német vagy Franczia Könyveket futott által, mingyárt Poétává vagy Authorrá tette magát, a Magyar nyelvet sem tudja, mert nem is tanulta, vagy nem is Magyar, még is ő akarja a Magyarokat a'magok nyelvére tanítani, sőt új nyelvet akar tsinálni, úgy hogy már majd annyi Magyar nyelv van, a'mennyi Magyar könyv, és majd mindnek külön grammatica, és külön Dictio narium kellene: Kiket, ha valaki jó Critica alá fogna, hasznos dolgot cselekednék."

47 Egyebek mellett (nevelés, erkölcs) anyanyelvére vonatkozó elveinek megvalósítása végett készíti, készítgeti élete legnagyobb irodalmi alkotását, Fénelon Télémaque-jámk fordítását is, ami azonban végül is kéziratban maradt a legújabb időkig.

48 Ennek 1782-ben kelt „előljáró beszédé"-ben elismeri az újítás szükségességét, s reményét fejezi ki, „hogy ha igyekezünk, mi is mehetünk valamire, ugy hogy idővel, sőt nemsokára, a' magunk nyelvénn is olvashattyuk és megtanulhattyuk a' Tudományokat, a' mely igen nagy jó volna".

49 A továbbiakban ismerteti saját, a fordításban alkalmazott óvatos újító eljárását (csak röviden, mert az egészet „sok volna itt előbeszélni; egy Grammatica lenne belő44 Idézi Révész, i. mű 113—114. 45 Gulyás István—Kulcsár Imre—S. Szabó J.: Az 1848 előtt használt tankönyvek. A Debreceni Ev. Ref. Főgymnasium Értesítője az 1894—95. isk. évről (Debrecen, 1895), 208—209. — Újabban Andrássyné Kövesi Magda foglalkozott vele A Debreceni Grammatika mai értékelése с tanulmányában, Acta Univ. Debr., Тот. Ш (Debrecen, 1956). A munkát ő is pozitívan ítéli meg. 46 Tolnai V.: A nyelvújítás elmélete és története (Bp., 1929), 75—76. 47 A levél kelte: Debrecen, 1898. december 12. Megjelent Weszprémi említett művének 1799-i kiadásában, Pozsonyban. 48 1980-ban adta ki a Magyar Helikon Köpeczi Béla gondozásában és bevezetésével. 49 Említett kiadás, 32. 338