A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben
Az Ady Társaság 10 éves jubileumát ünneplő ötödik csoportkiállításon (1937) Holló újra a kiállítók között van, s a hatodikon is 1938-ban. Debreceni kiállításon — korszakunkban — utoljára a Református Kollégium 1939-es jubileumi tárlatán szerepelt. A helyi kritika nem tud képeivel, stílusával mit kezdeni. A Debreczeni Független Újság kritikusa szerint (1937, 1938) Holló „konzervatív festő", „.. .képei a régi impresszionizmus bevált módszerei és keretei között mozognak." A Debreczeni Újság a kollégiumi kiállításon bemutatott Csokonai és Zsoltáros leányok című képek „víziós", „látomásszerű" „különlegességét" emeli ki, s a Tiszántúli Független Újság (1940) a Műpártoló Egyesület negyven évét összefoglaló írásában azt állapítja meg Hollóról, hogy „izmos tehetség". Hellyel-közzel ennyi, ami 1937 és 1944 között a debreceni napilapok képzőművészeti kritikáiból számára jutott. A pesti méltatások — (1941 Nemzeti Szalon: „Adys" csoportkiállítás, 1942 Műcsarnok és 1943 Nemzeti Kiállítás), — valamint a KUT tagság és a Szinyei díj kompenzálták a debreceni kritika megnemértését és hallgatását. A háborún érzett döbbenet nem hagyta érintetlenül az egyébként soha nem politizáló Hollót. Bár az e témához kötődő képeit csak a háború befejezése után festette meg (Tócóskert a háború után 1945, Háború 1946), a mindennapok egyre fojtogatóbb légköre mégcsak fokozta az ekkor készült képek szinte szétrobbanni akaró festék-foltjainak, ecsetvonásainak vibrálását (Lakodalmasok 1943). 92 A háború alatti utolsó híradás Hollóról Juhász Géza írása 1942-ből: „Itt dolgozik — Debrecenben — dacos visszavonultságban Holló László is. Azt sem tudják róla, kicsoda. Háza pincétől a padlásig tele lobogó látomásokkal, hatalmas romantikus festményekkel... Holló László talán háromszor sem téved be évenként kerti magányából a városba; úgy imbolyog utcáinkon, mint egy Mars lakó... — Ha lenne valami középpont, egy parányi munkaközösség, összeszedhetné őket — mert van belőlük jó néhány —, egymáshoz melegítené a szívüket, leoldaná sorsukról a magányt. Ne érezzék az embertelen elhagyatottságot..." Holló — vállalva a sors jelölte idő és hely kereteit, és vállalva az élet teljességének logikáját — lett elkötelezett művész. Az adott közösséghez kötődés nála nem elzárkózó belterjesség, nem provincializmus. Következetesen visszautasította az álművészet konjunkturális lehetőségeit: a neobarokk (később sematikus) történelmieskedést, a zsánerjelenetezést, az oldott tájlírát, az érzelgős vagy túlfűtött emberábrázolás harsány demagógiáját. Szilárd konoksággal járta körül választott témavilágát, és látványos kitérők, variációk és más kínálkozó kiutak nélkül követte belső hangját és ideálját. Az új korszakban — 1945 után — sem tette másként. A harmincas években teljesedik ki Senyéi Oláh István festészete is. Műveinek szinte egyedüli témája Debrecen, „a szegények, a proletárok lakta girbe-görbe utcák, a belváros peremétől a Bellegelőig, Pallagig, a környéki erdők, a kisparasztok tanyái!" — írja az 1950-es évektől Debrecenben feledésre ítélt művészt jól ismerő, emlékét idéző Módy György. (Tavaszi táj 1932, Rádió a kútágason 1934, Juhász a pallagi pusztán 1934, Debreceni hentesbolt 1938, Sertések utcája 1939.) Festett hősei a „magányosak, elhagyottak, öregek mellett az életüket munkával töltő kisemberek, cirkuszok, vásárok jellegzetes figurái" 93 (Lakodalmasok a szegényház előtt 1930, Öregasszony, öreg ház 1938, Nagybőgős és koporsó 1939, Pallóvivő 1940, Kazalrakás 1940, Circus Hungaricus 1933, Debreceni zsibvásár 1940). Tematikáját gazdagítják sport tárgyú képei (Sportoló atléta 1934, Súlydobó atléta 1936, és egy Smurák József műhelyében szőtt olimpiai témájú szőnyege 94 ) s ezekhez fűződik élete — talán — legnagyobb „szakmai sikere": a Rúdugró (1934) című képét az 1936-os szellemi olimpiász zsűrije elfogadta-elismerte, s egy másikat — Futók a stadion előtt (1936) — a városi tanács a Déri Múzeum számára megvásárolt. Az adys képzőművészek első csoportkiállításán (1931) bemutatott Lakodalmasok a Nagytemplom előtt című kompozíciója mintegy összefoglalja festői törekvéseinek értelmét. Korabeli kritikusai is érzékelik ezt, s eddigi legérettebb műveként interpretálják Lakodalma92 Bíró Katalin: „Lakodalmasok." Holló László lakodalmas témájú képei. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. (Szerk. Dankó Imre. Debrecen, 1981) 404. 93 Módy György: Képzőművészeti írások. A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok Közleményei. (Szerk. Dankó Imre. Debrecen, 1978) 31. 94 Már csak vasárnap marad nyitva az Ady-Társaság képzőművészeti kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1936. február 16. 10. 296
