A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben
sát. E képen a dimenziók valóságos viszonyának módosítása, a realitás arányainak hatálytalanítása teszi az embereken, a városon ,»szuverénül (el-)uralkodó Templomot" többé, mint jelképpé: „ez a Nagytemplom ideája!" 95 Gulyás Pál e megállapításával Senyéi művészi attitűdjének lényegére tapintott rá, arra, hogy például Debrecen-témájú képeiben — így a Lakodalmasokban is — a két háború közötti debreceni valóság illúziója helyett az általa és benne megélt Debrecen látványának értelmét kereste, a saját, szuverén „debreceniségét" igyekezett megfogalmazni, s a festett kép intenzitását keresve bánt szabadon dimenziókkal, arányokkal, színekkel — festő eszközeivel. Képein csak a lényeges elemeknek jut hely, ezért van minden tárgynak, részletnek önmagában is súlya, fontossága (a Lakodalmasok állapotos menyasszonya vagy a kép színvilágának „tragikus szürkesége"). Mindig mondanivalója lényegét exponálja, keményen, kendőzetlenül, hangsúlyozott komponálással (Debreceni idilí 1940). Nincs rajtuk semmi szépítés, a disszonanciának semmiféle hamis elkendőzése, nincs semmi hétköznapi valószerűség vagy kicsinyes tárgyszerűség és főként nincs kitérés egy szemlélődő nyugalmú festői látásmód felé. A maga számára felállított, de számára „elérhetetlen mércéhez szabott igényből" soha egy parányit sem engedett. A nyugtalan magatartást átszínező harmóniakeresés, a megbékélési vágy igazán soha meg nem valósuló feszültsége adja életérzésének, képei atmoszférájának és „történéseinek" a „bizarrságig" fokozódó „vibráló fanyarságát" 96 , valamint festészetének végletes minőségű egyenetlenségeit. Volt olyan debreceni kritikus, aki megértette töprengő egyéniségét, és ugyanakkor figyelmeztette, „hogy a spekuláció a képzőművészetben legfeljebb úttörés, tanulmány, de cél sohasem lehet... " 97 A többség azonban nem tudott mit kezdeni bizarrságával. A Debrecenbe hozott „tarka színek sugaras forgatagában" megjelenített mediterrán tájaknak, vagy AbaNovák „itália városjegyzeteit" idéző, „egészséges optimizmust árasztó" temperáknak a szomszédságában Senyéi Oláh „zsíros, nehézvonalú tájai, parasztian lomha, groteszk figurái" számukra érthetetlennek tűntek — és talán kényelmetlennek is. Senyéi Oláh Istvánnak a lírai-expresszionizmusból táplálkozó egyéni változatú festészete a debreceni képzőművészet szerves fejlődésének szerényebb, de olyan új hangját jelentette, amely a húszas években Medgyessy, Holló és G. Szabó mellett, majd az Ady Társaság fiatalabb festőivel együtt megtörte a hagyományos naturalizmus helyi egyeduralmát. Művein kívül elméleti, kritikai írásaival és a szó eszközeivel is harcolt Debrecen képzőművészetének fellendítéséért. Energikus szervező volt, kiállításokat rendezett, tárlatvezetéseket, előadásokat tartott, „vitatkozott és térített, két évtizeden át küzdött a haladó művészet megértéséért, terjesztéséért. Kis testében a haladó művészet apostoli hivatását hordozta." 98 Az Ady Társaság működésének első éveiben — a húszas-harmincas évek fordulóján — a tőkés világgazdaságon végigsöprő gazdasági válság különösen súlyosan érintette Magyarországot. A debreceni újságok munkanélküliek ezreiről, tüntetésekről, pénztelenségről, általános elszegényedésről, ínségmunkákról tudósítanak. ínségmunkával végeztették el például a Köztemető, a Stadion, a Csónakázó-tó tereprendezési és földmunkáit. Éhbérért végezhető ún. szellemi szükségmunka és az esetek többségében több éves várakozás az álláshoz jutásig várt a friss diplomásokra. A képzőművészek helyzetét a Műpártoló Egyesület 1932. téli tárlatán meghirdetett „cserevásár"-akció érzékelteti, mely szerint „bármilyen iparcikkért, élelmicikkért lehet képet vásárolni" 99 . E tény hitelességét nem egy olyan tudósítás is alátámasztja, amely egyszerűen „meglepetésnek" minősíti az adott gazdasági viszonyok között a kiállításokon való műtárgy vásárlást. 100 95 Gulyás Pál: Séta hat festő, egy szobrász körül. Debreczen. 1936. február 6. 11. 96 -sl-: Egy szobor három kép. Debreczeni Független Újság. 1931. január 8. 2. 97 (-ista-): Az Ady Társaság csoporttárlata. Tiszántúl. 1934. február 8. 4. 98 Értékekben gazdag, Debrecen képzőművészeti életének becsületet szerző a debreceni festőművészek kiállítása. Debreczeni Független Újság. 1934. június 6. 5. — Koncsek László: Az Ady Társaság képzőművészeinek kiállítása a Déri Múzeumban. Debreczeni Független Újság. 1938. február 13. 4. 99 Cserevásár a Műpártoló Egyesület kiállításán. Debreczeni Független Újság. 1932. november 22. 5. 100 Egész sor kép kelt el a Vadász-kiállítás első napján. Debreczeni Független Újság. 1932. március 23.3. 297
