A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Művészettörténet - Bíró Lajos: Képzőművészeti élet a két háború között Debrecenben

címmel tartott előadása (1934) volt. Az osztály 1931 és 1941 között hét csoport-kiállítást

86 rendezett Debrecenben. (Minden alkalommal szerepelt Berki Irma, hat bemutatón vett részt: Félegyházy László, Medgyessy Ferenc, Senyéi Oláh István és G. Szabó Kálmán, négyen Smurák József és Vadász Endre. Káplár Miklós az első hármon szerepelt, és szintén három csoportkiállításon mutatta be műveit Holló László is. Majdnem másfél tucat az egyéni tárlatok száma. (Vadász Endre ötöt rendezett (1930 és 1936 között), őt követi G. Szabó négy (1932, 1935, 1940, 1944), Félegyházy László három (1932, 1935, 1944), Káplár Miklós kettő (1930,1932 — az 1936-os hagyatéki kiállítás volt) és Berki Irma (1931), Holló László (1930) egy-egy bemutatóval.) Mind a csoportkiállítások, mind az egyéni bemutatók a helyi lapok hírei szerint eseményszámba mentek. A Debreczeni Független Újság szerint „... a debreceni embernek végül tudomásul kell vennie, hogy Debrecen, melynek szobrászata Arany szerint vászonpipán túl még nem baktata, ma már nemcsak a magyar irodalomnak, hanem a magyar művészetnek is egyik legnevezetesebb városa".

87 A méltatások felsőfokán túl tény, hogy művészeti teljesítményük révén a harmincas évek derekára az osztály országos kapcsolatainak igen gazdag szövedéke alakult ki. Megrendezték 1929-ben a KUT öt festőjének — Kmetty János, Perlrott Csaba Vilmos, Bornemissza Géza, Gráber Margit, Schlossberger Klára — debreceni bemutatóját, majd az osztály tiszteletbeli tagja lett Vaszary János és Csók István, aki az 1934-es csoportkiállításon bemutatta Zsuzsanná-ját. Országos kiállítást rendeztek a Déri Múzeumban (1934), ahol többek között szerepelt Aba-Novák Vilmos, Csók István, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Szőnyi István. Ugyanakkor az osztály tagjainak nagyobbik része — Medgyessyn kívül Holló (1931-ig és 1937 után), Félegyházy, G. Szabó, Vadász — rendszeresen kiállított budapesti egyesületek — a Szinyei Társaság, Munkácsy Céh, KUT, UME stb. — tárlatain, valamint Nemzeti Kiállításokon. Holló, G. Szabó után Vadász és Káplár Miklós is rendeztek önálló bemutatót Budapesten — (1929 és 1931-ben, illetve 1928 és 1931-ben). 1941 őszén a Nemzeti Szalonban megrendezték az osztály csoportos kiállítását is (Berki, Félegyházy, Holló, Senyéi Oláh, G. Szabó valamint a vendégként szereplő K. Kalmár Anna részvételével). A fiatalok — G. Szabó, Vadász, Félegyházy — több alkalommal is elnyerték a Szinyei Társaság különböző díjait, kitüntető elismeréseit és G. Szabó két alkalommal római ösztöndíjat kapott. A pesti kiállítások mellett a két grafikus — G. Szabó és Vadász — révén a 30-as évek majd minden jelentős nemzetközi grafikai kiállításán is szerepelt „adys" képzőművész. A képzőművészeti osztály pesti és nemzetközi sikerei nagymértékben alakították, mélyítették az Ady Társaság hazai tekintélyét. AZ ADY TÁRSASÁG KÉPZŐMŰVÉSZETI OSZTÁLYÁNAK TAGJAI Míg a húszas évek majd minden debreceni tárlatán találkozhatott a kortárs-néző képeivel, feltűnően kevés kiállításon szerepelt és igen hosszú ideig — 1930-tól 1937-ig — maradt távol az Ady Társaságtól az alapító és vezető Holló László. Ez alatt az idő alatt is folyamatosan festett. „Szabadnak érzem magam — nyilatkozta — kifejezési nehézségeim nincsenek, nem küszködöm a formaproblémákkal. Nagyon jó periódusban vagyok, érzem, hogy a tudásom készen van, egyszóval: most igazán tudok alkotni."

88 Az Ernst múzeumi kiállítás után sikere teljében mondta ezt, s az önerejét ismerő és ebben önérzetesen bízó Hollót igazolják a nyilatkozatot követő évek termései: híres önarckép sorozatának mintegy tucatnyi darabja, dadái tájképek, portrék, figurális kompozíciók, mint a Tokaji vásár (1931), A menyasszony fogadása (1932—33), Beharangozás előtt Dadán (1934), Fürdőzők (1934), Tengeri szüret (1934), Csokonai a Nagyerdőn (1935), Ökrös szekér (1936) stb. Visszavonulásának oka nem művészi válság volt, hiszen pályájának eddigi legnagyobb kiállítási sikerét élte meg, s Rabinovszky Máriusz szerint „Holló László festő most megkapta azt a fényjelzést, mely teljesértékű tényezővé avatja a magyar művészet terén. Holló művészete 86 1932-, 1935- és 1939-ben nem rendeztek csoportkiállítást. 87 Debrecen a modern festészet egyik legvirágzóbb központja, csak Debrecen maga nem tudja. Debreczeni Független Újság. 1934. január 21. 88 Budapest már felfedezte a debreceni Holló Lászlót, most Debrecenen a sor. Debreczeni Független Újság. 1930. március 3. 5. 294