A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Történelem - Varga Gyula: A parasztgazdaságok gépi eszközellátásának kérdései a két világháború közötti Magyarországon
rendeletet, hogy a gazdák csak akkor vásárolhatnak nagyobb értékű gépet, ha a gyárral, eladóval készített kötlevelet a községi elöljáróság láttamozta. 83 A mezőgazdaság korszerűsítésének azonban kétségtelenül legnagyobb gátja az 1929— 1933-as világválság volt. Öt éven át szinte teljesen pang a gépvásár. 84 A Mezőgazdák névtelen cikkírója 1932-ben megállapítja: „Műszaki és géposztályunk az összes üzletek közül talán leginkább volt kitéve annak a depressziónak, amely a mezőgazdasági válság következtében a kereskedelemre nehezedik". 85 Súlyos gondokkal küzdenek a gépgyárak is. Legtöbb helyen a termelés több mint felére csökken, egyes kisebb üzemek teljesen leállnak. 86 A Gazdasági Egyesületek beszámolóiban szó sincs a gépesítésről, de a korabeli gazdasági szaklapok is főként használt gépeket, gépalkatrészeket hirdetnek. 87 A gépvásárlás pangásának oka nem csupán a tényleges pénzszegénység, hanem az elrettentő példák sorozata, mely szerint az 1920-as években hitel segítségével vásárolt gépek árát a kisgazdák a válságos években nem tudták törleszteni, s a felhalmozódó kamatos kamatok miatt ezek tömegesen mentek tönkre. 88 így nem véletlen, hogy a felelősen gondolkozó szakemberek a súlyos időkben mindinkább óvatosságra intik a gazdákat. „Kérjünk előbb pontos használati utasítást", ezt tanulmányozzuk. „Feleslegesen gépet ne vegyünk". „Ne vegyünk nagyobb gépet, mint ami gazdaságunk méreteihez szükséges". Gépvásárláskor ne feledkezzünk meg bekalkulálni a gép várható élettartamát s az értékcsökkenést. Gondoljuk meg, hogy bizonyos gépeket — pl. traktort — nem érdemes venni tagosítatlan határban, s újból nyomatékosan felhívják a figyelmet a szövetkezés jelentőségére. Egyesek már ekkor is kísérleteznek azzal, hogy a motorok hajtóanyagát a külföldről behozott drága petróleum, benzin helyett itthon, a kukoricacsutka elgázosításából állíthassák elő. 89 Egyesek azt is leírják már, hogy a válságból nem egyedüli kivezető út a gépesítés. „A földművelő üzemekben — írja Leopold Lajos — a munkamegosztás, a gép és a piac jelentősége, haszna viszonylagos, változó, nem abszolút, mint a gyáripar és a nagyváros szemszögéből. Hogy kinn a mezőn egyszer a technika, máskor a technikátlanság gazdaságosabb, a földműves életmódján is meglátszik." 90 A mérhetetlenre duzzadt munkanélküliség miatt az FM 1930. jan. 1-től az aratógép használatát betiltotta. 91 Van, aki gépek helyett az állati vonóerő jobb kihasználását javasolja, többek közt a tehenek igázását, a befogott állatok számának csökkentését (6 ökör helyett elég pl. kettő, öt ló helyett kettő) 92 . A traktorok üzemköltségének emelkedése, a nehézkes alkatrészbeszerzés ugyancsak az igásállattal való dolgozást hozta előtérbe. 93 Magáért a válságért ugyan nem a gépek a felelősek — állapítja meg dr. Erdei János —, de a géppel okosan kell bánni. A gép „vasrabszolga": megszüntette az 83 Debreceni Gazdasági Lapok, 1931. márc. 29. 5. 84 MGSZ, XXXII. 1927. 2. Vezércikke már 1927-ben írja, hogy „a mezőgazdaság válsága évek óta kísért újból, némelyek szerint lappangva itt is van már". Valóban, Kerék Mihály már 1925-ben jelzi a szőlő- és gabonaválság előszelét. Mezőgazdák, 1925. ápr. 1. 27.; 1926-ban már „Hitelkrízis"-ről is ír. Mezőgazdák, 1926. jún. 1.62. Bár ekkor még bízik, hogy csak átmeneti jelenségről van szó. 85 Mezőgazdák, 1932. júl. 59. 86 Sevin Henrik, 1944. 198—205.; Sárközi stb., 1959. 93—94. 87 Mezőgazdák, 1930—1931-es számai; Debreceni Gazdasági Lapok, 1931. máj. 10. 5.; A debreceni gazdasági egyesület beszámolója. 88 Grüner Leopold, 1932.205—206.; Erdei János, 1935. 5. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a válság legjobban a gépekkel jól felszerelt, modernebb, piaci árutermelésre berendezkedett gazdákat sújtotta, s viszonylag kisebb megrázkódtatással vészelték át a régi, hagyományosan gazdálkodó, önellátásra berendezkedett parasztüzemek, akiknek alig volt érintkezése a kapitalista világgal. Ez a tanulság később a visszahúzó, a fejlődést gátló szemléletet erősítette. Vö. Hódy Árpád, 1929. 2.; Kerék Mihály, 1939. 381. 89 Sass Gábor, 1934. 5., 7.; L. G, Agrármagyarország. 1934. 1.; Ordódy János, 1933. 90 Ifj. Leopold Lajos, 1936. 299. 91 Fm. Értesítő, 1930. jan. 15.: a munkanélküliség mértékéről: Ihrig Károly, 1932. 81—99. A cikk szerint 1932-ben a mezőgazdaságban minimum 1 250 000, az iparban minimum 32 000 munkanélkülivel, vagyis éhezővel kell számolni. 92 Sass Gábor, 1935. 11—12. 93 Gesztelyi-Nagy László, 1937. 340., 341. 193
