A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete

A szakmai fejlődés elősegítése természetesen az Önképzőkör egyik igen fontos feladata volt. A pest-budai önképző egylet például kezdettől fogva szervezett magyar, német és francia nyelvtanfolyamokat, s a későbbiek folyamán gondoltak a gyorsírási és a speciális nyomdászati szakismeretek terjesztésére is, sőt tornatanfolyamot is rendeztek.

23 Debrecenben az Önképzőkör már 1879-ben mesterszedési tanfolyamot indított,

24 1895-ben pedig pályázatot írtak ki levélfej szedésére.

25 A Szakegyesület 1895-ben történt megalakulásával a nyomdászok^ szervezettsége, a nyomdász szervezetek anyagi ereje országosan is jelentősen emelkedett. így tehát az önképzésre, a kultúra s nem utolsósorban a szakmai ismeretek terjesztésére is egyre nagyobb gondot fordíthattak. Az 1909-ben megjelent nyomdász évkönyv a következőket állapította meg.

26 „Szedőink, gépmestereink meg nyomóink szakbeli képzettsége ma összehasonlíthatatlanul jobb, mint tíz évvel ezelőtt volt. Akár a könyveket, akár a folyóiratokat vagy a többi munkákat nézzük, a legtöbbször bizonyos gondosságot, ízlést, beosztást és határozottságot látunk, amely a régebbi nyomdatermékekről bizony általában nem volt elmondható". A cikk írója mindennek okát a speciális szaktanfolyamok hatásában és a munkások szellemi fejlődésében látta. Ez — ugyancsak a fenti gondolatmenetet ismertetve — a „szakszervezetekben rendezett fölolvasások, viták, tanfolyamok, a szabad iskolák és népakadémiák" tevékenységének eredménye, amely azt bizonyítja, hogy „intelligens nyomdászgeneráció van fejlődésben, amely a gazdasági téren elért eredményeket szelleme és szakmája művelésére használja föl". Debrecen nyomdásztársadalmán belül — az Önképzőkör keretében — a századfordulón öntevékeny művészeti csoportok is alakultak. így például tudunk arról, hogy 1907. augusztus tizennyolcadikán a Margit fürdő dísztermében a debreceni nyomdász egyesület Gutenberg János emlékére műkedvelő előadással egybekötött jótékony célú táncestélyt rendezett. A belépőjegyeket két koronától hatvan fillérig árusították elővételben Mihály Sámuel és Gyürky Sándor papírkereskedésében, valamint Halász Árpád fodrászüzletében.

27 Külön is szót kell ejtenünk az ének-zene kultúra ápolásáról és a nyomdász dalárda működéséről. Az 1905. február 11-én tartott választmányi ülésen megbíztak négy személyt azzal a feladattal, hogy a dalárda számára megfelelő karmestert kerítsenek, természetesen elfogadható fizetségért. A megbízottak hamarosan jelentették is, hogy Frenzli karmester hajlandó hetente egy alkalommal két karórát tartani négy korona tiszteletdíjért. A választmány a jelentkezést pártolólag terjesztette a tagság elé, s egyben a dalárda-illeték kezelésével Takács Sándort bízták meg.

28 A március tizenkilencedikén tartott rendkívüli közgyűlésen azt hallhattuk, hogy a dalárda ügyében már ötvennégy aláírás összegyűlt, s így tehát annak megalakulása nem lehet vitás, amely április kilencedikén hivatalosan is megtörtént.

29 Tekintettel arra, hogy a szakegyletnek a belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabálya kimondta, hogy az egylet a kebeléből dalárdát is alakíthat, külön alapszabályt nem is kellett kidolgozni, hanem csak egy háziszabályt fogadtak el.

30 Feltétlenül említenünk kell, hogy Debrecenben nem ez volt az első nyomdász dalárda. 1896-ban már működött egy rövid életű műkedvelő társulat, amely azonban nem bizonyult életképesnek. Egyébként ekkor az 1896-ban kidolgozott háziszabályt fogadták el az 1905ben alakult dalárda részére is.

31 23 Tanay J. i. m. 9—12. 24 Uo. 12. 25 Uo. 21. 26 Szilágyi József: A gazdasági szervezkedés hatása a magyarországi nyomdaiparra. Magyar Nyomdászok Évkönyve. 1909. i. m. 177. 27 Korabeli meghívó alapján. Fakszimiléje: Magyar Nyomdászok Évkönyve. 1908. Huszonharmadik évfolyam (szerk. Nóvák László). A mellékletek közt. 28 Typographia. 1905. febr. 24. XXXVII. évf. 8. sz. 3. 29 Typographia. 1905. márc. 24. XXXVII. évf. 12. sz. 3. és uo. ápr. 14. 4. 30 Typographia. 1905. máj. 5. XXXVII. évf. 18. sz. 4. p. Tudunk egy egészen korai dalárdaalakítási kísérletről is. Egy 1884-es híradásban a következőket olvashattuk: „a debreceni könyvnyomdászok magán-dalkörének pénztár-maradványa 7 frt 34 kr., miután e dalkör föloszlott, szintén e pénztár alaphoz csatoltatott". Nyomdászok Közlönye. 1884. aug. 16. II. évf. 16. sz. 6. p. 31 Typographia. 1905. máj. 5. XXXVII. évf. 18. sz. 4. p. 171