A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete

cosaiul. A munkásmozgalmak vezető férfiainak már kezdettől fogva az volt a széltében hangoztatott elvük, hogy; Műveltséggel szabadságra!." Az első, modern értelemben vett magyarországi nyomdász szervezet 1848. július elsején keletkezett. Az Általános Vándor és Beteg Könyvnyomdászokat Segélyező Egylet a maga 232 főnyi taglétszámával gyakorlatilag a pest-budai nyomdászság egészét tömörítette. Az osztrák kormány az egyesületet 1853-ban feloszlatta. A megváltozott politikai légkörben — 1861-ben — újabb egylet alakulhatott, a Pest-Budai Könyvnyomdászok Vándorló- és Betegsegélyző Egylete. Ennek tagsága között találhattuk mindazokat, akik később zászlóvivői voltak a magyar nyomdászvilág későbbi kulturális törekvéseinek is. Magyarországon az első tulajdonképpeni nyomdász kulturális egylet 1865-ben alakult Önképző Egylet néven, amelynek alapszabályát 1866. június tizedikén hagyták jóvá. Az egyesület célja e szerint „tagjai szellemi kiképeztetésének előmozdítása, valamint anyagi érdekeinek óvása" volt. E cél elérését pedig a következő eszközökkel óhajtották biztosítani: rokonszenves tudósok népszerű s tudományos fölolvasásai a vallás és a politika kizárásával, az egyleti tagok és műbarátok technikai fölolvasásai, nyelvtani és egyéb tanórák tartása, az egyleti könyvtár és olvasókör használata a fennálló szabályok szerint. Az egyleti könyvtár alapját 1866-ban mindössze tizennyolc könyvvel vetették meg, de az két év alatt már ötszáz kötetre emelkedett.

3 Az 1860-as évek közepe egyébként is a nyomdász kulturális törekvések virágkora. 1865ben keletkezett az első magyar nyelvű nyomdász szaklap, a Gutenberg, amelyet Egerben adott ki Tóth István, s amely 1867-ig jelent meg. 1869-ben látott napvilágot a nyomdászok máig élő újságja, a Typographia, 1867-ben pedig kiadták az első nyomdász évkönyvet, a Zsebleltárt. Pest-Budán újabb egyesületek is alakultak, így 1869-ben a Magyar Nyomdászkör és a Vitatkozó Kör, 1871-ben pedig újraszerveződött a Pesti Nyomdász Dalkör. Ezek az egyesületek különféle pályázatok kiírásával, rendszeres felolvasásokkal, tanfolyamok szervezésével élénk kulturális életet éltek, s hatékonyan segítették elő tagjaik szellemi fejlődését.

4 Mindezt tudnunk kell ahhoz, hogy megérthessük a vidéki — közelebbről a debreceni — állapotokat, hiszen a főváros e téren olyan példával szolgált, amelyhez a vidék önkéntelenül is, tudatosan is igazította magát. Bár Temesváron — s valószínűen több más helyen is — az 1850-es években is működött betegeket és átutazókat segítő nyomdászpénztár, a vidék szervezkedése — különösen kulturális téren — az 1860-as, de még inkább az 1870-es években indult meg. Kolozsvárott 1863. március 19-én alakult meg véglegesen a Kolozsvári Nyomdászok Beteg- és Utassegélyező Egyesülete, Nagyváradon pedig egy hasonló szervezet 1870-ben jött létre. Pécsett ugyancsak 1870-ben a betegsegélyző önképzőkörrel bővült.

5 Ebbe a folyamatba illeszkedik be a Debreceni Könyvnyomdászok Beteg- és Utassegélyező Egyesületének 1872-ben történő megalakulása, majd pedig 1873-ban a Debreceni Könyvnyomdászok önképzőkörének létrejötte.

6 Meg kell említenünk azonban, hogy a városban nem ez volt az első nyomdászegyesülés. A céhes hagyományok szellemében, Tóth Ferenc provizorsága idején 1828-ban alakult meg a Könyvnyomdai Társaság, amely vándorpénztárt tartott fenn, s amely a városban megfordult, vándorúton levő nyomdászokat indokolt esetben segéllyel látta el, s szükség esetén gondoskodott tagjainak megsegítéséről is. A társaság jövedelme a tagsági díjakon kívül a farsangi mulatságok bevételéből tevődött össze. A Könyvnyomdai Társaság 1845-ben Temetési költségeket nyújtó, özvegyeket, árvákat segítő pénztárrá alakult át, amelynek negyvenöt pontból álló alapszabályát ugyancsak Tóth Endre provizor dolgozta ki.

7 Ez az egylet 1872-ig működött, amikor vagyonát belügyminisztériumi engedéllyel átadta az akkor alakult Deb3 Uo. 7—9. 4 Uo. A Vitatkozó Kör létrejötte jól tükrözi azt, hogy a nyomdász kulturális szervezetek esetében sem lehet mereven elválasztani a kultúra és a politika ügyét. A Vitatkozó Kör ugyanis főleg a munkáskérdést vizsgálta, s tagjai közé olykor még nem nyomdászokat is felvett. 5Uo. 10—11. 6 Horovitz Zsigmond: A Debreceni Könyvnyomdászok és Betűöntők Önsegélyező Egylete fönnállásának húszéves története. Typographia. 1893. jún. 2. XXVI. évfolyam. 22. sz. 1—2. 7 Csűrös Ferenc: A debreceni Városi Nyomda története. 1561—1911. (Debrecen, é. n. 1911) 299. 168