A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete
receni Könyvnyomdászok Beteg- és Utassegélyező Egyesületének. Mindössze 114 forint és 68 krajcárról volt szó. 8 A debreceni nyomdászok Önképzőköre természetesen szoros, gyakorlatilag elválaszthatatlan kapcsolatban állott a Debreceni Könyvnyomdászok és Betűöntők Önsegélyező Egyletével. Az Önképzőkör alapját, a szellemi művelődés bázisát a könyvtár jelentette, amelynek állapotáról, forgalmáról a közgyűlés, illetve a választmány előtt rendszeresen beszámoltak. A könyvtár gyarapodása részben vásárlás, részben pedig ajándékozás útján történt. 1883-ban például az új könyvek beszerzésére, illetve köttetésre tizenöt forintot fordítottak, hét magánszemély pedig önkéntes adományokkal gyarapította az állományt. Ugyancsak adományként jártak az egyletbe a következő lapok; Debreczen, Debreczeni Ellenőr, Debreczen—Nagyvárad Értesítő, Debreczeni Lapok, Érmeiléke, Szathmármegyei Közlöny. A könyvtárat ebben az évben 128 esetben használták. 9 Az állomány összetételéről sajnos közvetlen adatokkal nem rendelkezünk, aligha tévedünk azonban, ha úgy véljük, hogy az nem sokban különbözhetett más egyleti könyvtárakétól. Ezért lesz tanulságos, ha egy pillantást vetünk azokra a szempontokra, amelyeket egy nyomdász önképzőköri könyvtáros az 1880-as években fontosnak tartott. 10 E szerint az egyleti könyvtáraknak lehetőleg eleget kell tenni mind a kölcsönkönyvtár, mind pedig a tudományos könyvtár funkcióinak, természetesen az adott lehetőségek határain belül. Éppen ezért kellő súlyt kell fektetni a szépirodalmi anyag gyarapítására, különösen a nemzeti klaszszikusok beszerzésére és a világirodalom nagyjainak a reprezentálására. Az értéktelen irodalmat, mint például a „párizsi rémregényeket" ki kell selejtezni. A tudományos munkáknál a könnyen érthetőket kell megszerezni, mint például a Földrajzi Társulat által kiadott útleírásokat. Azokat a speciális szakirányú könyveket, amelyek a nyomdászok érdeklődésére nem tarthatnak számot — mint a Sertéstenyésztés titka — selejtezni kell. Minden bizonnyal Debrecenben is tudatos könyvtárfejlesztés történhetett, amelynek eredményeként a könyvtár 1894-ben már elérte a 481 kötetet. A magyar nyelvű munkák mellett voltak német nyelvűek is. Az állomány fejlesztésére és köttetésére ebben az esztendőben már huszonöt forintot fordítottak, tehát több mint kétszeresét az 1883-as esztendőhöz képest. 11 A különösen fontosnak ítélt könyvek beszerzését a közgyűlés határozta el. így született döntés például 1905 decemberében a Gracza-féle magyar szabadságharc története című hatkötetes munka megvételéről. 12 Ez év áprilisában azonban egy világtörténet megvásárlását elvetették. 13 Az 1905-ös esztendő egyébként a könyvtár gyarapítása szempontjából döntő jelentőségű volt. Ekkor ugyanis olyan értelmű döntést hoztak, amely szerint a nyomdatulajdonosokat átiratban arra kell kérni, hogy a nyomdáikban készült munkákból egy-egy példányt a nyomdász szakkönyvtár részére juttassanak el. 14 E módszer a későbbiek folyamán is élő gyakorlat maradt, s így a fejlesztésre szánt keretösszegen túlmenően a könyvtár szép számmal gyarapodott ajándékkönyvekkel is. Ennek a gyakorlatnak az előnyös oldala mellett kétségtelenül volt bizonyos káros hatása is, hiszen így a tudatos könyvtárfejlesztés szempontjai háttérbe szorultak. A munkáskultúra szempontjából az volt különösen veszélyes, hogy ily módon az állományba jobboldali, retrográd jellegű sajtótermékek is bekerültek. Ennek káros hatását az ügyesebb könyvtárosok oly módon ellensúlyozták, hogy ezeket a könyveket háttérbe 8 Horovitz Zs. i. m. Csűrös F. szerint nem ismeretes, hogy e társaság meddig működött, Horovitz Zs. leírásából azonban világos, hogy 1872-ig állott fenn. 9 Nyomdászok Közlönye. 1884. febr. 1. II. évf. 3. sz. 3—4. Kenderessy Lajos tudósítása az egyletről. 10 Nyomdászok Közlönye. 1885. jún. 1. Ш. évf. 3. sz. 3—4. Az egyleti könyvtárról. Egy hajdan volt könyvtáros aláírással. 11 Typographia. 1894. febr. 16. XXVI. évf. 7. sz. 2. Széli Sándor könyvtáros jelentése. Az arányok érzékeltetése végett közöljük, hogy ekkor a debreceni kerület taglétszáma hatvanöt fő volt, s ebből debreceni negyvenegy, vidéki pedig huszonnégy fő volt. Uo. 12 Typographia. 1905. dec. 22. XXXVII. évf. 51. sz. 3. A munka ára díszkötésben harmincöt forint lett volna, az egyik szaktársa azonban azt az egylet részére húsz forintért engedte át. 13 Typographia. 1905. ápr. 21. XXXVII. évf. 16. sz. 4. 14 Uo. 169