A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)

Történelem - Nyakas Miklós: A kapitalizmus kor debreceno nyomdászságának kulturális élete

Nyakas Miklós A kapitalizmus kora debreceni nyomdászságának kulturális élete „S a milliókkal egy a célunk, Mint sorsunk, vérünk eggyé lett velünk; Nekik fegyver a munkaszerszám, Mi kartácsokká tesszük a betűt ... S ha összefog tudás, a munka, Együtt a vén földet befutja: Nem lesz zugoly sohase többé, Hová egy fénysugár ne jutna! ..." (Részlet Csizmadia Sándor: ... És egy a cél с verséből) Dolgozatunk mottójárul nem véletlenül választottuk a szocialista magyar munkáslíra egyik első képviselőjének versrészletét. Csizmadia Sándor e költeményt a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Szakegyesü/eténck tízéves jubileumára írta, s azt a rétegtudatot villantotta fel, amely a magyarországi nyomdásztársadalom egészét áthatotta. S ha a költemény lírai értékeit túlságosan sokra nem is becsülhetjük, azt el kell ismernünk, hogy jól rögzítette a nyomtatott betűből élő munkásréteg kultúra iránti elkötelezettségét, azt a meggyőződést, hogy a tudás a munkásosztály felszabadításának nagy eszköze, „kartács" a kizsákmányolók ellen vívott harcban. A tudás mindenhatóságába vetett — ma már naivnak tűnő — hit a jövő iránti feltétlen bizalommal párosult, s jellemző módon tárja elénk a századforduló nyomdásztársadalmának közgondolkodását és szellemi magatartását, amely bizonyos értelemben munkásosztályunk egészét, közelebbről a Szociáldemokrata Párt vezérkarát is jellemezte. Bár a tudás és a kultúra jelentőségét, az osztályharcban betöltött fontosságát a marxizmus messzemenően elismeri, a materializmus alapállásából annak meghatározó jelentőségét tagadja. A korai munkásmozgalmi irányzatokban azonban, elsősorban a különféle kispolgári ideológiákban, részben a 18. századi racionalizmus szellemi kuságárzásaként is, a tudás meghatározó tényezővé lép elénk, s olyan hatalomként szerepel, amely a munkásosztály felszabadulását van hivatva megvalósítani. Az 1860-as és az 1870-es években az Osztrák—Magyar Monarchiában a német munkásmozgalom talaján keletkezett és Franz Hermann Schulze-Delitzsch porosz közgazdász által reprezentált önsegélyező és Önképzőköri irányzat hódított tért, amelynek hívei fogyasztási szövetkezetekkel, segélypénztárakkal stb. igyekeztek a munkásosztály anyagi nyomorúságán segíteni. A proletariátus társadalmi egyenlőségét a műveltséggel szabadságra jelszó meghirdetésével vélték megteremthetőnek.

1 Bár ezt a kispolgári irányzatot a tudományos szocializmus térhódítása Magyarországon is hamar kiszorította, hatása — az ideológiai rendszer elvetése ellenére — a különböző munkás önképző körök és kulturális szervezetek működésében, s általában a kultúra fontosságának hangoztatásában nem maradt következmények nélkül. Különösen nem a korai keletkezésű nyomdász kulturális szervezetek esetében! Ez az elmélet nyomdász körökben még 1909-ben is így visszhangzott;

2 „A könyvnyomtatók művelődési törekvései általában két cél szolgálatában mozogtak. Egyik volt a politikai és gazdasági fölszabadulás célja, mely természetszerűleg értelmes és meglehetősen általános műveltségű embereket kívánt meg har1 Magyarország története. 6/2. (Főszerk. Kovács Endre). Bp., 1979. 867. F. H. Schultze-Delitzsch jelentősebb munkái: Assotiationsbuch für deutsche Handwerker und Arbeiter. (Leipzig, 1853); Vorschuss- und Kreditvereine als Volksbanken. (Leipzig, 1876); Jahresbericht über die deutschen Erverbs- und Wirtschaftgenossenschaften. (Leipzig, 1859—1882); Die Gesetzung über Erwerbsund Wirtschaftgenossenschaften (Berlin, 1869). Neue vollständige Anweisung für Vorschuss- und Kreditverein. (Leipzig, 1870). 2 Tanay József: Kultúra a nyomdász körökben. Magyar Nyomdászok Évkönyve. 1909. Huszonnegyedik évfolyam. (Szerk. Nóvák László. Bp., é. n.) 5—6. 167