A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1983-84 (Debrecen, 1985)
Régészet - M. Nepper Ibolya–Módy György: Szentgyörgy (Kismacs) Árpád-kori templomának feltárása – A falu a XIII–XIV. században
X— XI. századtól folyamatosan megült településnek az a XI— XIII. századi része, melyet 1234-ben Józsa prédiumának neveztek. Ennek a X— XII. századi népességnek a temetője is megvan. 1974 tavaszán az alsójózsai Unokapart határrészen, a Rózsás-dűlőben, amikor a Clara Zetkin utcában a vízvezeték árkát ásták ki, mellékletes sírokra bukkantak. Az első leletek bejelentése nyomán a Déri Múzeum leletmentést végzett. Ennek során Sz. Máthé Márta 25 sírt tárt fel azon a területen, ahonnan két évvel korábban M. Nepper Ibolya egy edény mellékletes gávai sírt leletmentett. A sírok mind nyújtott vázúak, délnyugat—északkelet, illetve kisebb részben nyugat—kelet tájolással. Az 1. sírban kerek átmetszetű huzalból készített, elhegyesedő végű nyitott bronz karperecpár volt. (Ltsz. DM. IV. 80.104.4.) (VIII. Tábla 1.) A 3. sírban a szájüregben kerek átmetszetű huzalból készített, egyenesre vágott végű bronz karika (Ltsz. DM IV. 80.104.5.) (VIII. Tábla 2.), a 8. sír feldúlt volt, itt egy a 3. síréhoz hasonló bronz karika vagy karperec nem mérhető töredékét találták a nyakcsigolyák közelében. (Ltsz. DM. IV. 85.104.6.) A 13. sírban a derék tájon egy nagymértékben korrodeálódott nyéltüskés egyenes vaskés került elő, mindkét vége törött. (Ltsz. DM. IV. 80.104.7.) A 15. sír nyújtotta a legtöbb mellékletet: egy díszítetlen ovális bronzcsat (VIII. Tábla 3.), pecke hiányzik, a szögletes pajzsalakú csattest három lyukkal van áttörve (Ltsz. DM IV. 80.104.8.), egy korongalakú átfúrt ólom (?) amulett (Ltsz. DM IV. 80.104.9.) (VIII. Tábla 4.) és egy világoszöldes színű gerezdéit fajansz gyöngy. (Ltsz. DM IV. 80.104.10.) (VIII. Tábla 5.) A fenti igen szegényes mellékletek egy kis közösség X— XI. századi, esetleg a XII. századba felnyúló temetőjére mutatnak. A 23. sír bal lábfejnél talált edény ezt a kormeghatározást megerősíti. Ez egy korongolt, belül téglaszínű, kívül feketésbarnára égetett csupor formájú edény. (10. kép) Zömök, behúzott nyakából meredeken ível ki egyenesre vágott pereme, agyaghurkából építették fel, magassága 11,5 cm, fenék átmérője 7,3 cm, szájátmérője 10 cm. (Ltsz. DM IV. 80.104.11.) Bizonyosan ennek a temetőnek egyik feldúlt sírjához tartozott az a vaskés töredék, melynek csak a nyél tüske felőli része van meg, szórványként került be a fenti sírok közeléből. (Ltsz. DM IV. 80.104.3.) (VIII. Tábla 6.) Még 1982-ben is kerültek leletek napvilágra az utca másik oldalán, a 8. számú ház udvaráról. Csontváz mellett 1—1,1 m mélyen találtak három darab elhegyesedő végű, kerek átmetszetű nyitott bronz karperecet és egy töredékes nyitott bronzkarikát. (Ltsz. DM IV. 82.96.1—2.) (VIII. Tábla 7.) Több mint valószínű, hogy ennek a temetőnek egy külön részét jelöli az a sír, melyet a régi iskola mellett találtak 1935-ben. A délkelet—északnyugat irányítású sírban nyújtott váz volt, 70 cm mélyen. A koponya mellett két edényt találtak; érdes felületű, szürkés-fekete színű, vállán körbefutó kétszeres hullámvonallal díszített csupor, fenekén küllős kereket utánzó fenékbélyeg, magassága 8,3 cm, fenék átmérője 5 cm, száj átmérője 6,6 cm, (Ltsz. DM IV. 1935. 78.1.) és egy sérült, érdes felületű, kívül-belül veres színű magasabb csupor, fenékbélyeg nyomaival, mely kettős keresztszerű mintázat lehetett, magassága mérhető 13 cm, fenék átmérő 8,5 cm. (Ltsz. DM IV. 1935. 78.2.) (6. rajz) Mindkét edényt a XI—XII. századra kell keltezni. 7 Bizonyosnak vehetjük, hogy aX. századtól folyamatos megü/és a Kiskert területén kezdődött. Itt élt kis lélekszámú népesség a XI— XII. században is, temetőjük a Rózsás-dűlőben volt. A ténylegesen falunak számító XIII. századi település, a templommal és a templomkörüli temetővel a Klastrom-parton volt. II. A fellelt templomalap maradványok, a leletek értékelése, a templom és a hozzá tartozó település topográfiai azonosítása nyomán a fentebb elmondottak is bizonyították, hogy a templom a XIV— XV. században váltakozva Szentgyörgy-nek, Macsnak, Egyházasmacsnak, Kismacs-пак, Egyházasszentgyörgynek, majd századokon át megint csak Szentgyörgynek nevezett falu egyháza. 7 Az 1974. évi alsó-józsaileletmentésre M. Nepper Ibolya—Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972—1976. (Leletkataszter) Déri Múzeum Évkönyve 1977 {Módy György és Durkó Mátyás közreműk. szerk. Dankó Imre, Debrecen, 1978) 188—190. — A Telek-halom keletifelében a mai Mihályiaki és Bodai utca északi részén is sírokat bolygattak meg az építkezések során, lásd Lévai: Józsa története a földrajzi nevek tükrében, i. m. 40. 114
